keresztutak

közeleg az ősz most már minden kétséget kizáróan, hiszen újra felbukkant az asztaltársaság az eckerben. apropóként (nem mintha kéne) a parádé-nézés szolgált (konkrétan: a kiülős helyekben az a jó, hogy az ember ül a kávéja (jó, esetemben szűkítsük a kört egy café au lait-ra /sikeres kondicionálás eredményeként (vajon mi lehetett a megerősítés?) továbbra is hármassal a tetején kapom/, feketeribizli lére és túróstáskára (saturday brunch mintegy)) mellett és teszi a megjegyzéseket az előtte elhaladó emberekre jól. pontosítsunk: ez is jó.) röviden: az első 8 (tovább nem bírjuk) kamion dekorációilag gagyi (oké az őszi fesztivál régi ikarus busza az korrekt az előtte dobosokkal), az rtl-é survivorba öltözve pálmafákkal, fűszoknyás macsókkal és egy topless lánykával, na meg vv zsolti és vv laci (kell a népnek a cirkusz. nyilván.), az idei menőség a habfújás (tré), a tv2 18 (??) éves lánykák melleire vetette magát bra-ilag (a háromból a balszélső minimum push-up volt, p. és r. szerint viszont szilikon (valóban túl szabályos), a jobbszélső viszont überkorrekt. persze érdekelne, hogy mi köze van egy kereskedelmi tv új arculatpromóciójának (r. szerint száguldanak a csőd felé, próbálkoznak hát mindennel) lánykák melleihez?? (mégha valami jóravaló pornócsatorna lenne, de nem). [éjféli flash: az oktogonnál lévő mcdo környéke tele eldobált szeméttel. igénytelenség a köbön.] az is tetszik, ahogy 14 éves kiscsajok sörökkel a kezükben szaladgálnak? ki a fasz szolgálta ki őket alkohollal??

maradék néhány kocka ellőve, most már tényleg elő kéne hívatni ezt a négy-öt (a fene se tudja már hány) tekercset. egyébként az igazán nagy élményt a hazatekerés nyújtotta: nagymező-király-csengery utcákon végig, ki az andrássy útra (szlalom a gyalogosok közt), éééés az üres dózsa györgy úton (igen, az út kellős közepén) a nem kevésbé néptelen podmaniczky utcán át ki a körútra és haza.
dawson-ék után filmorgiát csaptunk p-vel (és kispajtásainkkal): libiomfi majd bábok. előbbiről tán csak annyit, hogy az első 20 percet kell csak túlélni (tekintettel a 70 perces összhosszra, azért ez nem kevés...), utána belelendült a csapat. mucsi zoltán hiteles vadállat. ezt persze megmutatta már a nexxt-ben és jancsónál is. [félek tőle. attól, amit játszik]
a bábok viszont valami gyönyörőség. képek színes kavalkádja, s néhány maradandó szekvencia. a holdfényben a patak vízére vetülő árnyak. a vízben sodródó vörös falevél. a vérfolt takarítása. a yakuza főnök elkerekedő szemei testőrére pillantva, aki már látja a gyilkos fegyvert. s "aki kiváncsi, nem öregszik meg". így van értelme. a szereplők történetei néhol egymásba érnek, hol színét, hol fonákját adják a másik jelenetének. jó, hogy vannak ráérősen történetmesélős filmek (jellemzően a kínai és japán alkotások [nem csoda]), ahol teret hagynak a saját asszociációidnak.

persze elgondolkoztam, hogy ahogy nekem egy-egy helyen eszembe jutnak korábbi élmények, amikor a.-val, vagy i.-vel (vagy e.-vel vagy éppen apámmal) jártam ugyanott, mi történt, miről beszéltünk, vajon a.-nek vagy i.-nek (vagy e.-nek (apámnak már nemigen)) eszébe jut-e ugyanaz? egyáltalán ugyanaz jut-e eszükbe, esetleg valami teljesen más? s kinek az emlékezete konstruktív, s kié rekonstruktív, s minek alapján ha és amennyiben? de lehet, hogy ők nem is emlékeznek. s talán szabadabbak is így. de a legszabadabb mégis apám.