vártad ezt a napot, jött s elmúlt hirtelen
nem hozott semmit, marad a végtelen
üres frázisok hontalan háza, kéjmámor
nélkülözött érintések láza, mélybe sodor
lehúz egy játszi örvény, majd feldob menten.

lásd a láthatót, madárfióka az ormon,
anyja érkezik s eteti harciasan-óvón,
életed ment s jött kapukon, korokon át
valahai fogadalom hagyta rajta perzselő kéznyomát
mutass most hadak ura sorstörő lehetnék-hát-lettem-csodát.

ketten vagyok magam fura ura,
téblábolunk egyként felém
feldoblak s te nem állsz félre
eldőlhetsz - én ott leszek,
hát hihető-e
hogy
az
élet
lényege
a
küzdés
maga
?