olvasom egy naplóban ezt az idézetet (találkoztam már vele, másnál, kicsit másképp, persze lényegileg lényegtelen a különbség):
"Az az igazi felnőtt férfiember, aki már csinált egy gyereket, ültetett egy fát és megírt egy regényt." ha számot vetek, gyereket még nem (oké, egyszer a. (mi lehet vajon vele, merre járhat?) rendesen beparáztatott, voltam vagy 21, de végül mégse), fát ültettem (kihalt - így is számít??), regény helyett meg csak néhány verset, egy szakdolgozatot és ezt a blog-ot bírom felmutatni (álmodok egy könyvről, amibe ajánlásként odaírhatom: apám emlékének (fehér betűkkel persze ott volt a szakdolgozat elején is, de az csak egy próba volt önmagam leképezésére. sikerfaktort nem mérnék, artefaktum-gyanús volt a helyzet)). leszögezhető-e ezek után, hogy nem vagyok igazi felnőtt férfiember? (cél-e e jelzős szerkezet kiérdemlése tulajdonképpen?)

inkább iszom egy csokis capuccino-t.