régen volt már, hogy elmentem valahova nézni a tűzijátékot. egyszer olyan 5 éve, a martinovics-hegyről (éppen abban az évben változtatták a kilövés helyét, ezért a lényeg takarásban maradt) - hazafelé kábé 2 órát ültem egy pici piros fiatban, ami jobbára állt a dugóban (hol volt még akkor a paripám?). előtte pedig olyan 11 éve k.-val a szigeten voltunk. tulajdonképpen el is feledkeztünk a nagy sétálás és beszélgetés alatt az egészről, aztán a durrogás mégis elért minket. de nem az volt a lényeg. (k. azóta németországban él és van (legalább) egy gyereke. érdekes, egyszer régen azt mondta, hogy azt hitte meghaltam. valakitől így hallotta. márpedig - ugyebár - akinek halálhírét keltik, az sokáig él. ajvé.)



[mellesleg pedig feltalálták a tv-t. így nagyjából mindent láthat az ember, és nem kell a tömegben a gyilkolószerszámok után kapdosni szüntelen. ott még a takarítók is nehézségekbe ütköznének]