délután kicsit megint gyerek voltam. álltam és néztem bámulón elkerekedett szemekkel, ahogy szerelőbácsi jön és szétkapja a bojlert és megtisztítja és szétcsavarja és folyik és zúg és aztán vissza minden csavar a helyére, és mind el is fogyott, hát biztos rendben van a szerelék és újra van melegvíz. mert amikor én kissrác voltam, akkor először vízszerelő akartam lenni, aztán a. közölte, hogy az víz- és gázszerelő, de a robbanásveszély már akkoriban sem vonzott [kedvencfilmem akkoriban a pokoli torony volt] és mondtam, hogy de én csak vizet akarok szerelni [nem értettem a jelzést, pedig], így hát vágyat váltva egy fehér kötényes szakács szerepelt már jövőképemben. később jött a bróker, majd a régészet. s végül lettem, ami - mindez együtt. figyelek a hidraulika-elvre, igyekszem biztosítani az áramlást - legyen az chi vagy flow, lényeg a pszichodinamika -, megfelelő fűszereket és ízesítést keverek, hogy a mélyben rejlő eltemetett leletek újrasütve jó árfolyamot biztosítsanak az aktuálisnak. s éldegélünk így mindannyian egyben, ügyesen váltogatva szerepeket és álarcokat. egyszer majd lehullanak talán.