reflektor az éjszakában
hasít élt testek szövetén,
összebújnak hideg utcán
flasztert fogva táncraperdül
a házfalon kúszó fényinda,
beköszön s nyitott ablakok
mögött szuszogó arcát csókolva
vetkőzteti kedvesét, simítva
álmait puhára elomlón
majd kiszökik futva sebesen
át a piroson, túl a hídon
hol sűrű erdő hűs homálya
kertitörpék násztáncát rejti,
gyűrűt fon ujjaik köré,
glóriát rajzol s tovaröppen
megcsillan a víz tükrén
hogy dereng még a túlpart
vaksi ablakszemeket rejtve,
majd lebukik a fodrok alá,
gyöngyház pászma oszlik szét.