before the sun

feloldásilag keltett feszültségeknek hanukarácsony tegnap (valójában -előtt, de a nap az alvástól alvásig tart ami kis privát történelmem időszámítását illeti), smúzolás, brüsszeli élmények, némi sznobéria de néha ez is kell [és a sok nevetés] még közben hívott i. koma, hogy másnap eklektika karácsony, lesz asztalunk érezzem magam meginvitálva. (éreztem) tehát ott indult az este (szokásos kedves újságíró-társaság&co.) aztán átséta k. szülinapját ünneplendő a szódába. életemben másodszor (na, jó legyen 2,5 - akkor találkoztam (tán) másodszor szofival és (érdemben) tán utoljára n.-nel. még nyár volt és meleg és gyorsan át is sétáltunk az egyszerűkertbe) és bármit is ír róla a zindeksz nekem nem gyerebe. tán a parketta. tán a füst. [így jártam] pár óra ottlét után, hazafelé sétálva (+6 fok celsius, de érzésre inkább 451 fahrenheit) az éjszakában azon jár az agyam, kell-e nekem erre tényleg időt pazarolnom? ülni füstben, inni lónyálat, úgy csinálni mintha tényleg érdekelnének idősődő nők részeg kalandozásai? koncertbeszámolók, ezerszer hallott, s unalomig ismételt sztorik? [=szociális háló?] vajon miért van az, hogy az emberek túlnyomó része képtelen megjegyezni, hogy melyik történetét kinek és hányszor mondta már el? na persze, ismétlés a tudás anyja. [meg az unalomé] sebaj, így én is része vagyok sokak kihelyezett memóriájának s a nagy közös kapacitás bár redundáns de az egész több, mint a részek összege, immanens tartalmaink sava s borsa e titrátumok diszkrét bája (elharapott ellenkezés, szájszögletben bújkáló félmosoly, visszafojtott ásítások) hát, nem tudom...