holnap reggel(re) ügyesen összekapom magam, rendezve vonásokat s rovancsolva mit kell, beülök a pirosautóba és elrobogok l.-hez (aki - ezesetben - "dokim" név alatt is fut). hogy ideje már pár egység vörösnek, az tisztasor (szerdai csoport helyére ütemezhető akár), hogy ideje elbeszélgetnünk... az is. ő majd mond okosakat, én meg nézek kiismerhetetlenre szabva az arcélemet, kérdezek néhányat, apró fejbiccentésekkel mutatva milyen együttműködő is vagyok (ahogy azt illik), közben tudom, hogy nem vagyok vevő az egészre. akkor se, ha mindenkinek az ellenkezőjét állítottam. így jártak.

(jövő keddre pedig (?) kortárs rákfóbiás lány (tkp hány éves korig identifikálják magukat a nők lányként?) jelentkezett be. izgi.)