ülünk i.-vel az eklektikában (vicces pincérsráctól lányos zavaromban szénsavas capuccinot kérek - s kapok szokatlan sebbel&lobbal) és ismét nekifutunk a szinopszisnak. rengeteg ötletünk van (persze, hogy kiválóak - ez nem is kérdés), a koncepció formált, már csak egy kis... [mióta is?] persze rövidúton ismét sz.-re tereli a szót, innentől kezdve terápiás kódot öltök (mintha) - adva még egy pofont a szarnak. [konklúzió] de legalább nincsen füst és lehet outsiderkedni.

(kicsit izgultam az ifjabb schumacher miatt. a mentőautó sofőrje úgy látszik megrészegült pettynyit az indianapolisi vágyott betontól a kamerák kereszttüzében, mással nem nagyon tudom magyarázni a méltóságteljes [kibaszott lassú] tiszteletkört raktérben a versenyzővel) baumgertnertől meg - már bocsánat - hadd ne legyek elalélva. oké, bírta a verda végig, de - akárhogy is nézzük - ismét utolsó lett [kell az is]. csak most éppen annyian kiestek előle, hogy beficcent egy pontocska. hurrá.)