és ahogy olvasom barbi búcsúsorait kisautójától, valami a helyére kerül. hogy én se, és hogy olyan átverés érzésem volt, de legalább megmondtam az új tulajnak, hogy vigyázzanak rá, és ettől egy kicsit még is jobb. és hogy most persze hiába gondolkozom rajta, hogy talán újra társamul fogadok egy négykerekűt, Ő volt az első, akiről fényképem se maradt, de ha az utcán meglátok egy hasonlót, még mindig beleborzongok annak a formás farnak a látványába.

[utak, hegyek, völgy, patak és a zene mindig szólt]