awakenings 2.0

j. konkrétan azt kérdezte tegnap: "szeretnéd-e, hogy kiderüljön rákos vagy?" először kicsit megdöbbentem, zavarba hozott, és aztán persze tagadtam (s úgy is hittem). jobban végiggondolva azonban van benne valami. egyfelől ha a dolgok nevet kapnak, könnyebb velük bánni. tudni, miről gondolkozol, ismerni a lehetséges scripteket, számolhatni alternatív életekkel lényegesen felszabadultabbá tesz. másfelől a mártírszerepek castingjait miért is kéne elbliccelni, a tapasztalati tanulás szimpatikusabb, mint a színtiszta elmélet egy ódon bútorokkal zsúfolt tiffany-lámpás (zöldbúra!) könyvtárszoba felhalmozott tudástól dohos mélyén (ennek is megvan a helye és ideje nyilván). i. kérdezgette, hogy mi van, szótlanság, meg olyan izé, és abban a pillanatban valahogy féllábbal már nagyon nem itt (ott) voltam, tán kíméletből is. ez is a tao.

"milton nézte a lányt. elöntötte a melankólia, s mildred szeme is gyanúsan fénylett. látszott rajta, hogy próbálja tartani magát, erős akar maradni, de ahogy pislogni kezdett, szemét elfutotta a könny, s lecsordult az arcán. nem törölte le, s a könnycseppek lassan nedves szigetté rendeződtek barackszín muszlinsálja szövetén. a mozdony nagyot sípolt, gőzfelhőbe burkolódzva zihálni kezdett, s a szerelvény meglódult. ahogy kigördültek a pályaudvar félhomályos üvegcsarnokából, a galambok is felrebbentek s éktelen szárnycsapkodással követni kezdték a vonatot gomolygó tollfelhőt hagyva maguk után. egy pihe lassan keringve süllyedt, néha felkapta s megkavarta a feltámadó hűvös szél, mildred is megigazította a vállára borított sálat. a toll épp a lába előtt ért földet, de ő szórakozottan átlépett rajta, s magába merülve elindult a parkolóba. tudta, hogy nem látja többet a férfit." (ds) őőőő, háborús romantika anno. még mindig jobb, mint a star wars szerelmi jelenetei, mert legalább adekvát. na de szóra sem érdemes.