mintha csörrent volna a telefon valamikor éjszaka és fel is vettem és beszéltem valakivel valamiről, tudom hogy fontos volt, a lüktetőn akarnok nyomást még mindig érzem, de hiába keresgélem a gombolyag elejét, sehol semmi, tán egy ollóval kéne új nyitányt játszani, mint régen ahogy hómackót operáltuk g.-vel, ő vágott, én varrtam (green doki a példakép), s jobbkézről aneszteziológus is voltam és narrátor, aztán egyszer műtés közben vendég jött és mackó úgy maradt, nyitva betadine nélkül, de minden szkepszisem ellenére sem jött a szepszis (hozzánkszokott már), így játszottunk mi éveken át, ugye mi jóbarátok vagyunk [voltunk] mindegy ha nem álom volt, majd figyelmeztet akivel amiről amiért, ha meg nem volt fontos [mi az?], felnövünk és már megengedhető a felejtés művészete is - a nevetését még gyakorolni kell, de az is lesz, s elrepít, belső öröm, mélyenszánt... köszönöm and all together now.

[fuss, forest, fuss!]