ez van.

hát akkor erre fogunk berendezkedni. kiváló.

ma éppen egy

édes kis szőke lencsi tizenhat(18?22?) éves ül a mellettem lévő fotelben a nappali kórházban, az a típus, akihez oda kéne bújni és átaludni ezt az egészet. persze ő hamarabb végez, kilibben a teremből és csak illatfoszlányok maradnak utána. a taxisok már szinte előre köszönnek nekem.

ugyanoda vissza

röpke egy hónap után vissza a kezdőponthoz és akkor ne küldjek el mindenkit a kurvaanyjába?! (kezdem érteni a demagógia ontogenezisét) ismét sugárzó mosoly kél orcái bíborán. ezt a nyarat már biztosan elbuktam.

továbblépés

egy újabb hely a listára, új folyosókon újabb kényelmetlen padokon töltött órák, új arcok ugyanolyan unalmas sztorijai elől az ipod mögé húzódva. ha tudnék, talán imádkoznék. így viszont marad az összeszorított fogakkal szűrt flegma félmosoly.