ültem délután (félnapos post-buy analizélésen túl) a hvg-ügyfélpartyn - képviselendő a céget. röpke órás ücsörgés és tetőkertbámulás (ha elég sokáig figyeled és kizárod a külvilágot, meglepően ingergazdag tud lenni néhány egyszerű geometriai forma, vonalak találkozásipontjai, metszetek, térhibák - hóköntösben) után következett az esemény fénypontjaként beharangozott pr-film ('evolúció'), amit nézve két perc múltán nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek - hátha egy kibaszott médiahekk az egész. de ők ezt - úgy tűnik - komolyan gondolták. gimnazista videószakkörökben minimum felnégyelés és kerékbetörés jár az ilyen hanyag és értelmetlen vágás"technikáért". az egyhangú zenéről és a hihetetlen félrelőtt castingról inkább semmit. támasztottuk aztán kint a.-val, kollegám feleségével az egyik asztalt bárszékről láblógázva, és röpke két percben tisztáztuk, hogy - természetesen - vannak (néhány évvel ezelőtti) közös pontjaink, így - később még az event házigazdájával megspékelve - sikerült nagyjából utolsóként távozni. a szakma krémje társasági él, aha.

merthogy csak azért nem fogok szólni, hogy ne legyen csönd - és hát eseménytelenül telnek a napok a fájdalomcsillapítás-munkahelyen tevés/levés-alvás háromszögben kóricálva. no meg néhány hét múlva költözés, amit még fogalmam sincsen, hogyan fogok kivitelezni. amennyire húzott éveken át ide valami, most legalább annyira taszít el magától. leróva érzem kötelezettségeim területileg, kerületileg s testületileg egyaránt. most már csak magamnak tartozom - s persze ez a legnehezebb, erőm fogytán.

még mindig meglepődöm, amikor rég nem látott emberek felbukkannak, s azt mondják, "egyszer azt olvastam a blogodon, hogy és azóta gondolkozom, hogy felhívjalak-e". hát, ha gondolkozni kell rajta, akkor inkább kösz, ne.

[a f.szom se fog magyarázkodni]

egyébként étvágy híján rákattantam a tematikus gasztronómiai csatornára. bár, az ok-okozati összefüggés nem is biztos, hogy így ebben a formában.