meglepi tőlem, nekem

(helló, itt a chello! szevasz freestart)

egész nap a múlt éjszakán flesselek. egymás után két álom, az egyik i.-vel, a másik n.-nel. és gyönyörűen leképezték a valóságot. i.-vel jó együttlenni, de teljesen kiszámíthatatlan (azt hiszem, hogy most egy hónappal karácsony után már egészen nyugodtan magamévá tehetem a neki szánt ajándékot [így jártál angyalom]), pontosabban tudható, hogy amit mond/ígér, az kábé 100%, hogy nem úgy és nem akkor, de legalábbis nem addig lesz. a hiba persze bennem van, idejekorán kellett volna kijelölni a határokat. n.-nel pedig valami szürreálisan értelmetlen, hideg és unalmas szavak lózungokká fajított merev csereberéje zajlik, ami fárasztó és egy idő után fel is állok, s szó nélkül (mit kéne mondanom?) otthagyom. a két "kapcsolat" érdekesen egészíti ki egymást (s vallanak rólam lelkesen). i.-vel jó volt amikor együtt, s rossz, amikor cseszik jelentkezni (én meg, bár aggódom, de "akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét", amolyan farkast kiáltó kispásztor esete (remélem nem)), n.-nel addig volt jó, amíg csak légvárak téglái sorakoztak egymásra e-mailekből, s röpke találkozásokból átszűrődött pillanatok emlékeiként. a valódi közös idő azonban megmutatta, hogy az önbecsapáshoz még mindig értek, hiszen ha valamit el akar hinni az ember, akkor minden jel azt erősíti, s perceptuálisan hárítjuk az ellentmondó információmorzsákat. banális történet. (de mindkettő adott néhány olyan percet s élményt, ami megmarad, s amiért megérte. ezért, szina, ezért kell emlékezni. s mert kötelességünk. de az egy másik történet, egy másik kontextusban, egy másik világ peremén.)

(egyébként van új kisautó. piros)

(ha hirtelen felindulásból (ami - így ebben a formában - nem teljesen igaz, hiszen évek óta gyűlik bennem a harag) odamegyek a t. kollégához, beletaposok az arcába, készítek neki egy szíciliai nyakkendőt majd kibelezem, azt vajon utólag meg fogom tudni indokolni magamnak? azt hiszem, igen. nosza.)

házibuli a deja vu-ben (k. valamelyik haverjának alagsori lakása a rákóczi térnél, ahol nem lakik, ezért kiadja bulikra), '70-es (?) éveket idéző örömzenélgetés, némi performansz, amolyan rám csaj még nem volt ilyen hatással-feeling, és befut m. is, akivel legutóbb majd' egy évvel ezelőtt, (azóta csak néhány kósza e-mail) és hasonlít is marozsán erikára, vele fekszem, vele ébredek (persze már rég nincs ott). a két biliárdgolyó most újra külön pályákon szalad. [huzalozott évszakok]

tegnap este/éjszaka/hajnalba gyalogolva kis barátaimmal á.-vel és v.-vel vacsora-világmegváltó szeánsz a.-nál (t. hiányában újráznánk pár hét múlva függve tőlem (erősködöm, függetlenítsünk má' másfele van a lényeg, s az igazság is odaát leend)). ov után szabadon ha nem is ország-, de (mondjuk) karrier-értékelést tartunk röviden s velősen. eredmény: á. azt teszi munkaidőben, amit szeret (szervez non-profitilag és kutat jókat okosan), így nincs éles határ private és public szférája közt. v., munkája és tanulmányai szinergikus szivárványában tobzódik, fel van dobva, persze túlhajtja magát (jelelek neki, lassítson, vagy legalább adjon magának időt regenerára is. nem érti. nem érti?). a. megkötötte kompromisszumait, egy éven belül elhúzza a csíkot t.-vel peruba, addig nyomja az ipart lassítósávban. én meg... hagyjuk. fragmentálódtam. a részek közti vékonyka közös halmaz csak jómagam lennék. parkolópályára küldtek [küldtem magam]. négyen négyfelé, s mégis. egy vérből valók vagyunk. (jó baszki, v. konzervatív, mi meg á.-val cigányok, ahol cigányokat gyűlölnek, zsidók, ahol zsidókat gyűlölnek s melegek, ahol melegeket gyűlölnek. magyarországon hát mindez együtt s egyszerre. valódi identitás nélküli liberális barmok. és mégis.)

még egy hét (bár ma is sima 12 óra+ a műszak ) és aztán lebegés. cérnaszálak vezetnek valahova messze, valakinek a kezében ott a fakereszt, próbál irányítani, rendezetlenek kismozgásai, gyerek még az istenadta (vagy épphogy vén, porosszürke országút?), meg-megremeg keze, hogy ingaként lengek föööl és leeee (bár ülnék egy ágon, egy szép hosszú ágon hogy [a semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok]) visz a lendület visz tétován paskolva, mászat hegyeket s völgyeket ("mert előttem volt"), ki tudja hol áll meg, úgysem talál meg.

"jó éjt nagyvilág, jó éjt budapest!"

dg.

"van egy kor, amin túl az ember nem képes súrlódni" - mondja térey jános a partik népében. hoppá, ez ismerős. és amikor már zavar a -10 év átlagéletkor ha mégis betévedek valami zenés-táncos mulatságba. és amikor zavarnak a rámszegeződő pillantások a villamosra(buszra, metróra, trolira, hévre, hajóra, repülőre) való felszálláskor (piros lámpánál szomszéd autóból kevésbé, bár a sötétített üveget tudom díjazni). továbbá társaságban (főleg idegenek előtt) enni sem szeretek. öndiagnózis: szociális fóbia. (de nevezhetjük öregedésnek is)

erdei győz (róla mindig a szujó z. jut az eszembe (rtl), róla pedig a táboroztatások, rövid éjszakák, gyerekzsivaj, felelősség, de a káoszból valahogy mindig rendet szültünk és élményeket adtunk), a szellemkutya is győz (minden döntés hét lélegzetvételnyi idő) és a gyilkos mezőkön is volt, ki átjutott, mi kell még mára? napi pornó? (unalmas) mantraként tolakszik láb az ajtóba s már itt is van, nem ereszt néz tűnődve, tengerzöld szemeiben a kétség szikrái (hinni vagy nem hinni, ez a kérdés válasszatok) pajkos mosolyra görbült szája formáz szavakat s mondatokká nőnek fel, fel a felhőkig s azont is túl repül a nehéz kő, lehullva csontot tör s fodrot vet a tó a túlparton kis európai tsunami dönti romba álmaim légvárt bitorló lidérceit, ellebbenő mécsesláng, alszik a bogár, csendes éj szentséges éj föld gyomrában bús kacaj kél önnön sorsának rontója (rontombontom) tör előre a hadsereg töretlen lelkesedéssel törve-zúzva árkon és bokorugróban át - még kér a nép (nincs kenyér, egyenek kalácsot) kegyelmet, fegyelmet, szerelmet - rend a lelke mindennek, ne egyszerre, csak szépen sorjában gyerekek, hogy értsem is mi óhajok és sóhajok tárgya (a híres színész, nedves álmaitok vágya (rohadt alma) minden eladó, feladó nélkül a címzett ismeretlen szűz barackszín ív papírosra könnyet ne ejts, álmodd színes tinták tükrös pacáiba képzeleted legrejtettebb kincseit (gyöngyszem köré óvón zárul kagylóhéj) meghallgatom, s már látlak végre egészen, hisz ki vagyok én s ki vagy te?

psyche&soma

nem is tudom már hol olvastam, hogy (meg)hallgatni az egyik legnehezebb és -megterhelőbb foglalatosság. spontán bizonyítékul hoznám tán doc l-t, akiről ma tudtam meg hogy dettó alakul nála valami, kolléganőm már túl van (néhány évvel ezelőtt) egy daganatos megbetegedésen, p.t. és v.gy. (utóbbi másba, oké) belehalt [nem mintha hasonlítani akarnám magamat, hiszen ki- és hol vagyok hozzájuk képest]. végig lehetne persze venni a testrészek szerinti betegségszimbolikát, de a kapcsolatok így is elég nyilvánvalóak. itt az ideje lejönni a szerről, amit úgy hívnak helper-attitűd. lehetne kezdeni simonton-csoportba járni, és nyilván a pszichoszomatika-aspektus se érdektelen. évekkel ezelőtti magunknak tett ígéretek meg nem szült elhatározásainak elvetélt magzatait dajkáljuk magunkban s néha túl későn tudunk megálljt parancsolni magunknak és beismerni: vesztettünk.

(na ez is megvolt) egy egység vér kb. egy óra alatt csöpög le (valahol 2640 körül eltévesztettem a cseppszámlálást). amennyiben jó vénát és jól sikerül megszúrni. így tehát az első egység ma 3 óra alatt volt bent, a másodikkal már hoztuk a szintidőt. változott a rendszer, ott kell lennie egy orvosnak is, amikor bekötik a löttyöt, vártunk hát türelmesen. aztán befutott egy helyes fiatal dokinéni, aki úgy nézett ki, mint genevieve bujold (megnyugtató volt. ha hirtelen kómába esnék, biztosan kiderítené, hogy mi történt) - s megkérdezte:
- munkából jön?
- igen.
- nem lesz ez sok?
- ez van.
(mit lehet erre válaszolni? de, igen, kibaszott sok, de egy kis betegségtől az élet nem áll meg, dolgozni kell, dolgozni szép, és különben is. a munka nemesít.)

a taxis profi, öreg róka, nem fecseg, de látszik rajta, hogy a várost, mint a tenyerét, a pirosak is az ő akarata szerint váltanak, suhanunk végig a kihalt körúton, el m.-éknél, aztán k. lakása előtt, ha most itt lekanyarodnánk át a síneken balra, akkor felcsöngethetnék a.-hoz (örülne nyilván), a rádión hallom, ahogy talán éppen g. autórendelését osztják (mit csináltál te fél háromkor az operánál?) [névazonosság] - az autó gyönyörű tiszta, s nem kell beszélni, bambulok kifelé az ablakon és lopva mosolyt varázsolok a párás ablak sarkába.

(reggelit vásárolni persze megint nem volt időm)

"blog és marketing" - értekezik az sg. nyilván nem kellene jelezni, hogy milyen kultúráról beszélünk, mintegy validálás-végett.

(köszönve kedves érdeklődéseket, technikai részletek tisztázva (fogjuk rá a nyuszira), lesz, ami lesz. pihenés, könyvtáram ki- és újraolvasása, s talán... (de ezt nem mondom, mert csak elkiabálás lesz belőle)) mai éjszakámat mindenesetre bent töltöm, majd számolom a lassan, nyúlósan folyó vércseppeket. aztán átsuhanok a városon, bekucorodva a taxi hátsó ülésére szorosan az ajtó mellé, hogy lehellt páraarcokat karcolgathassak az üvegre, és letépem a sofőr fejét ha hajnali magányát beszélgetéssel óhajtaná elűzni.

"és ha legközelebb jön, akkor egyeztessük a technikai részleteket is" - mondta dr L a legutóbb bele a telefonba nekem a fülembe. hát majd holnap reggel. egyeztetjük a technikai részleteket. szép, eufemisztikus kifejezés. majdnem olyan szép, mint zsaklin emlőbizottsága. most csak úgy elgondolkodtam rajta, mit is kéne egyeztetnünk? hogy hol hordjam a következő hónapok trendi testékszerét, a branült? (tényleg, hol? nakimondjameg?) vagy, hogy mennyibe fog kerülni az a lötty, amit belémnyomnak? netán a tartós hányinger elviselésének technikái címmel is kapok gyorstalpalót? vagy inkább beszélgetnék mortalitási mutatókról. hehe. humorban nem ismerek tréfát. vagymi.

tar koponyák sora
fülsértő csendben
csillanó szürke nap
felhőszűrte homálya
dunaparti séta után
a lövés utáni rend.

vannak könyvek, amiket bűn megfilmesíteni. az exodus castingja minősíthetetlen, hiába (volt) jópasi paul newman, ari ben-kánaánként hát... hmm ("... a föllobbanó láng egy pillanatra megvilágította az Ari nevű férfi arcát. nagydarab, tagbaszakadt ember volt (...) jóképű volt, de valami rezzenéstelen keménység ült a szemében. teljes neve ari ben kánaán volt, foglalkozására nézve pedig a moszad alija bet nevű illegális szervezet elit ügynöke.") a nyálas vonulat (ari&kitty, ill. dov&karen - bár utóbbiak tán kevésbé) persze túltupírozva, a kitty vs jordana viszony eljópofizva, karen halála rossz helyen és hiteltelenül, inkább nem is sorolom. kiváló példa arra, hogyan basszunk el egy alapművet. persze, ahogy barak bejelenti az ensz-szavazás eredményét (leírva értelemszerűen ez is ezerszer izgalmasabb és hitelesebb(nek tűnő)) és a tömegből felmorajlik a hatikva, a fejem búbjától a lábujjaim végéig belémbizserget valami. büszkeség? balítélet? az időzítés tökéletes. ma, 2004-ben, egy országban, ahol izraeli zászlót égetnek. vajon mikor mondjuk ki végre, hogy a király meztelen, magyarországon pedig antiszemitizmus van és rasszizmus van? mikor nem szabad tovább a hallgatás spiráljára felülve utazni némán és csak nyelni könnyekkel elegy tehetetlen dühöt? mikor kell összepakolni és felülni az első repülőgépre? hátra se nézve itthagyni ezt a hazug és álszent morálmentesített övezetet? mert vannak idők, mikor menni kell.

[nincs valakinek egy rádióműsor-szinopszis form-ja? ha egyáltalán van ilyen]

ej tedd rá, most tedd rá! (hangkártya, kakaó)
kvázimeló kettőből kiszáll, varrások eltisztáz, kapcsolatok lezár, tabula rasa, no konform.
jelszavunk egy, élni s élni hagyni.

most miért ugrik be borisz b. polevojtól az egy igaz ember? (mereszjev elvtárs száll az égen. büszkén repteti hős madarát)

(és moszat tolja rendesen. denagyonjó!)

gyorstalpalás, hangicsa sípra, dobra, nádihegedűre

milyen szépet hallottam ma: "centrális maszturbációs fantázia". nehéz lesz überolni. [próbálkozom rendületlen]

(tán) meg is van:
- Önnel szemben kliensei nem tudtak agressziót kifejezni! (riporter)
- Tán érezték törékenységemet. (v.gy. [rip])
a nagy elődök - mondhatnám nagyképűen, de én más utakon járok. szigorúan járatlanokon a jártakat elhagyandó. (kihívom a sorsom egy partira. pro-, kontra-, rekontra.)


mert egy kapcsolatban (legyen terápiás, vagy magánéleti, netán munkahelyi) ha az egyik folyamatosan csak utánereszt, s soha (basszus miért írtam ezt előszörre shoa-nak?? hogy stílszerű legyek: gááz) nem tud nemet mondani, s hogy állj, eddig s ne tovább, akkor bizony nem váratlan s meglepő, hogy a végeredmény egy önmaga határait nem érzékelő, tán hálátlannak is tűn(het)ő, a kapást természetesnek, míg az adást nem létezőnek (sötét dimenziók) megélő valakit sikerül idomítani (drót manökenjéül szórvány érzések áttetsző divatrongyainak). nem tudni megélni a másikat, a minden agressziót elnyelő parttalan "jó"-hoz [éli meg önmagát így] viszonyulni lehetetlen, s némi érzelmi nullszaldóhoz való tendáltatás után menekülésre késztető. tehát: tessék csak nyugodtan nem le/benyelni a kedves barát/-nő/ismerős/kolléga/faszomtudjaki csípkelődéseit, megunt gyenge poénjait, fájó szurkálódásait, és időben és érthetően elküldeni a jó kurva anyjába. megszabandó s kijelölendő (leendő) kapcsolatok kereteit. [border.line]

és ha ezt összehozzuk a lentebb vázolt egymás kezét nem elengedve [le a mindent vagy semmit játszmákkal] üvöltözés kapcsolatépítő koncepciójával, akkor egészen érdekes megtapasztalásokra tehetünk szert. (szer nélkül, tisztán pozitív)

brave new world

így menne minden. latinovits-kötet megrendelve, mellé még a bizalom anatómiája hankiss ágnestől. pár nap, és kézbe foghatom az új kincseket. [remélem]

és ma megkezdem a hosszú szabadság előtti utolsó három hetemet kvázimelóban (az elmúlt három év alatt egy perc kikapcs sem volt, meg is bosszulta(m) magát). ezt már féllábon is. vagy kerítek valahonnan mankót.

este i. komával az ekiben, boldog névnapot, akit illet - után napi specialitással kényeztetnek, átbeszéljük a teendőket, és kapok búcsúzóul egy latinovits idézetet: "ahhoz, hogy verset tudj mondani, költővé kell válnod". (nem szó szerint, de idézésben soha nem voltam jó.)
apropó: valakinek esetleg nincsen meg véletlenül az "Emlékszem a röpülés boldogságára" c. kötet?
najócsakúgymondtam. csekkolom az antikváriumokat, mert a kölcsönkönyv nem az igazi. ha tetszik, ha mond nekem valamit, üljön ott a polcomon, s gyűjtse akár a port, hallgasson némán, vagy síkitson lapozgató ujjaim után, azt akarom, hogy ott legyen, bármikor levehessem, pergethessem lapjait, s beszívhassam illatát. amióta sikeresen eltűnt néhány szeretem-könyvem, nem adok kölcsön egyet sem. [sajnos, van amikor mégis]

bullshit

volt "szerencsém" ismerni néhány évvel ezelőtt kishazánk legújabb legális neonáci szervezetének vezetőjét. (szemléltetésféleképpen bal oldal alul, hasznos linkek, legyen mondjuk nemnemsoha.hu? [igényes, sokatmondó bannerek]) akkor még normálisnak tűnt. azóta mintha ő is elkapta volna a kórt, amit úgy hívnak: önmegvalósítás. a pártalapításban véli megtalálni önmagát? ez így még nem lenne baj. az sokkal inkább, hogy egy bolond százat csinál (=konkrétan egy fasz kell, és jön a csürhe) és kész a modernkori boszorkányüldözés. mi az i.sten van ebben az országban? betiltani a tilost? betiltani a halapenz.hu-t? betiltani a matulát? (félek, nem csak ingyenreklám) cenzúrázni az internetet? [is] kezdem úgy érezni magam, mint anno, amikor a nevezetes csurka-dolgozat megjelent (inkább csak valami homályos rossz előérzet nyaldosott akkoriban). de ott még voltak józan hangok. mára elmúltak a butaidők. kezdjem el én is magamnál hordani az útlevelemet, pár száz dollárral? [vannak ismerőseim, akik így élnek] ilyen közegben nem jó élni.

mindent vagy semmit

(nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. el is fordulok)

van egy (lelki) gyakorlat amúgy párterápiásan. fogod a másik kezét, végig fogod, el nem ereszted és közben kiabálhatsz kígyót-békát rá [neki], égszakadás földindulás, ahogy a csövön kifér. ő persze ugyanígy rád [neked]. de közben nem ereszted el a kezét. mert az alapok tiszták. együtt vagytok, pár vagytok, de ami kimondandó, az ne maradjon bent. (persze, amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, de amiről hallgatni lehet, arról akár beszélni is, nem?) a tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a férfiak bírják rosszabbul az ilyen helyzeteket, ők azok, akik amint kimondtak valami rosszat [őszintét] már fordítják is el a fejüket és hátrál(ná)nak néhány lépést.

és persze a stomp-koncertfilm a múlt éjszaka. [noizes] állványzaton, partvisokkal, kosárlabdákkal, csatornában, konyhában lépten és nyomon. élőben persze nem leszek ott, mert nem lesz aktuális tömeglényként lelenckedni. (nem mintha, bármikor is az lenne. ohne agorafóbia)

sword

1. "a középkor egyik legfontosabb irodalmi zsánerképe, az Artus-mondakör is ismeri a hősök kettős útjának kompozíciós elvét. két nagy úton kell megállni helyüket, amelyek számos ponton hasonlítanak. az első út azonban semmi esetre sem végső. a hős ezen szerencsés esetben úgy tűnik megtalálja személyes és társadalmi identitását. egy közvetlenül erre következő mély krízis azonban feltárja eddig rejtett instabilitását. csak a még nehezebb, második utazás teszi lehetővé, hogy a lovaghős szilárdan magára leljen, s ezen a személyes siker mindig a közösség sikere is, és így éretik el az individualizmus és a társadalom közötti harmónia."

2. a tegnapi napra a kard szimbólumát kaptam. [azt a 2 percet nem kívánom senkinek]

3. egy út már volt. jön a második.(?) és akkor szilárd leszek és magamralelt? ajvé.

4. ha szike végül nem is (kölcsönösen hajlottunk a kompromisszumra (struccok az éjszakában)), de éjszaka a király visszatért. [nem egy kóservágás]

akkor most mi jön? meg vannak számlálva a napjaim, tépem a centiket, rúgom az utolsókat (tárgy, ember egykutya) a hosszú-hosszú szabadság előtt. az utána jövő fejezetek még csírájukban sincsenek. talán egy másik ösvény a multimenzionalitásban [szóismétlés egyes - mondta anno kati néni - akibe persze szerelmes voltam, én a kék v-nyakú pulcsimban ahogy olvasom a mackós képeslapot, amit gyöngybetűivel írt nekem '84 nyarán. néha még keresem az arcát de csak idegen fonnyadt kezeket találok s fátyolos szempárok mélyén sem lelem az ő csillogó pajkos tekintetét]. mindig a sárga úton és járt utat a járatlanért el ne hagyj. mások szerint pedig mindig a nehezebb döntés az, amit választani kell, hisz' nemesb-e a lélek... [nem.igen.] születésélmények. az egyik kapun be, a másikon ki. közte éltünk. közte. éltünk?

melegszik a helyzet: alig maradt magyar csapat versenyben a dakaron. nem irigylem a kiesetteket.

mai napom címszavakban: radio.café.szü.net. ja meg az eki. a szilvakék már kimaradt. smokers on board. [hellcome]

még 12 óra. közben persze rámszakadt az ég kvázimeló-ügyileg. nagyon nem hiányzott. pont most. (naná, hogy pont most)

amikor elönt a vegytiszta gyűlölet. és jólesik átadni magam, kibújni megszokott bőrömből s ölteni magamra bosszúálló angyaljelmezt. hacsak percekre is, de adrenalinban fürdik az agyam, zsigeri szinten érzem az ölés mámorát s nem mert magyar nemzetet járat (cégpénzen, naná), nem mert egy vágányagyú fasz (nyilván számítanak ezek is), hanem a mindenfajta érzést nélkülöző droid-mivoltja miatt. amikor olvasom a hazug e-maileket, érzem ahogy felmegy bennem a pumpa, s a hetediknél robbanok. [narancs gombafelhő az égen]

(tompán sajog még végtelen órákon át, s nincs mit tenni, ezer szál köt, s fonódik már az ezeregyedik)

helyek

brüsszel 5 fok (broken clouds)
san andres 27 fok (broken clouds)
banjul 23 fok (clear)
párizs 4 fok (overcast)
haifa 11 fok (few clouds)

persze san andres már nem játszik, és banjulhoz is kéne egy kis nyomozás mostanra (nem reménytelen) de a többi helyre (szinte) az első repülővel lehetne. ha lehetne. ehelyett: budapest, -10 fok (hagyjuk).

már nem tudom hány nap. nihil.

milyen szép kifejezés ez is: multimenzionális. ízlelgesd egy kicsit. kellemesen keveredik a kora esti kagylóval, amit ananász követett és gesztenyemassza.


(szőrmentén el a nyári éjszakába
lovagolna lángcsóvák mentén
köpönyege lobog kötéllel nyakába
viszi a szél, viszi messzire lágyan
csókol arcára pírt kelő nap sugára)


és ne feledkezzünk meg a nagy eseményről sem: ... nagy lépés az emberiségnek.

beszélgettünk v.-vel az eckerben (én már túl a szokásos bögre kávén és sajtos perecen, és aktuálisan a média mixen - tehát mondhatni tudatomnál). ütköztettük koncepcióinkat a magánrendelésről (én) és a magánrendelőről (ő). szerintem próbaképpen, tisztázandó szakmai protokollokat de méginkább az együttélés mibenlétét a gazdasági közösség a célszerű tiszta szerződéssel, tiszta keretekkel, szerinte a szakmai közösség jól megismert emberekkel együtt. végülis a kettő tkp egy, csak idői faktort kell adagolni hozzá. ami pedig a párkapcsolatokat illeti a lényeg (talán) a kapcsolati intenzitás. vannak a fontos kapcsolatok (család, szerelem, jóbarát pl.), a fontos de laza kapcsolatok (=alacsony találkozási frekvencia) és a minden más kapcsolat (kábé). a fontosaknál - bár itt a legnehezebb persze - mindenképpen tisztázni kell a határokat, nem fojtani el dühöt, félelmet, bánatot és örömöt, mert ha a másik nem tudja mit vált ki a viselkedése, akkor b@szhatjuk. nem őt (egy idő után), a kapcsolatot. a fontos lazánál, szintén nem árt tisztázni, de itt nyelhető a düh, hiszen az alacsony frekvencia miatt ritkás a találkozás, azt pedig féllábbal is. a minden másnál pedig ki nem szarja le? ha megszakad, hát megszakad. van máááásik. [typical]

(na ennek kábé annyi értelme van/volt, mint az egyetleneim függelékének. azért a mélyén csak van valami. talán)
aztán néztük volna dogville-t, de első sorba nem ülök, hát lett belőle swimming pool. oké ludivine sagnier mellei nem rosszak (én mondjuk nem az ilyenekre bukok, ha már) de a film őőőő. szóval egynek jó. esetleg.


még három nap. no para.

(egy karácsonyi ajándék meddig odaadva számít még karácsonyi ajándéknak? kissé unom már a kiszámítható kiszámíthatatlanságot.)

defender of the crown

... na azért szolidan (alkoholizálás helyett [lustadögben adtam magam alá az autót] stratégiai céltartalék képzés granini ananászléből) mégiscsak volt szilveszter [semmi újévi fogadalom]. hb tria-val és v.-vel a klauzál téren közel sem hajnalhasadtáig - negyed kettőkor éreztem már, hogy horpad a kispárna és álmomban csönget egy picit. másnap e.-vel lakásnézőben voltunk, ahol lenne csend és nyugalom és kert és ingyen parkolás (majdan leendő [?? - kapja be az ihm, köszöntem...] új (kis)autónak) és több szoba. ugyan osztoznom kéne egy nővel a lakáson, már várt is ránk a kapuban - fehér csizmái jól mentek tigriscsíkos bundájához - és egész úton befelé csak mondta és mondta a magáét [benemállaszája]. a kis ribanc két perc múlva már az ölemben volt aléltan s dorombolt a gyönyörűségtől. miután egy szempillantás alatt bevágott egy doboz friskiest. lökött, mohó cica, szép sárgászöld szempárral. hát, nem tudom...

négy nap. no para.