private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2004/10/31

mert a filmekből sem a történet, a dialógusok vagy a szereplők mozdulatai, hanem a zene (hang, zörej, éthosz). mert a kontextus mégis a hanghullámok mindent beborító árja - hol fullasztó, mint bodorúr a kiskövessel a kocsmában, hol szívszorító, mint berger az arctalan olivazöld díszlépéstömegben, vagy bizserget, mint v. brigman idelentújbarátokraleltem, kössétekfelagatyátokat - a titok nyitja. most sem tudom a konkrét pillanatot felidézni, az előbb még nem volt, most már igen, de a zene akkor és most is - ez adja a fragmentumok közé a habarc(s)ot. hát ezért. és talán mert nem tudok betelni vele.

zero 7 - in the waiting line

domino park - danse maccabre
baby mammoth - elephunk
trüby trio - the swingin' feel
akasha project - electric mantra (earthly year)
air - universal traveler
filia brazillia - soft music under stars
kerri chandler - electracoustic
fantastic plastic machine - steppin' out

(akárcsak tegnap este j. oliver csokoládé-szettje után [alatt], amikor kénytelen voltam a nutellás üveg mélyére kanalazni - pusztán az azonosulás inkorporatív élményéért)

azt hiszem, nem akarom hallani senkinek a véleményét arról, amit a rádióban mondtam. nem azért, mert nem úgy gondolom (sőt), hanem mert nem érdekel. megkértek, megkapták. (nem a sajátélményre kiváncsi senki, hiszen szakemberek vagyunk) az a lábnyom már rég portakaróba burkolózott, nem nyújt támpontot se 'honnan' se 'hová' felé. tehetnénk apró lépéseket valamilyen irányba, oldalazva szökkennénk vagy szaladnánk viháncolva mit sem törődve az öregek megütközőn rebbenő tekintetével. néha még álmodom ezekről a végtelen sétákról, de egyre haloványabb leglényegibb sajátja, az együtt. minden újraidézéssel veszít valójából, élesedve tompul múlandósága, s mostanra törött sablonba tuszkolt történetfoszlányokon nyammogok csupán.

2004/10/29

okosítás alkalmából felkeresett (majdnem) világvége iskolában ki volt az első [valójában a harmadik] ember, aki szembejött velem a folyosón? m., akivel utoljára majd tíz évvel ezelőtt a.-nál találkoztam (barátnők voltak). éppen rosszkor érkezett, próbáltunk újra közel kerülni egymáshoz a szakítás után, az antréjakor tán még az ingemet gomboltam. tulajdonképpen egyszer még futólag az azóta megboldogult erdős-ben bólintottunk távolról egymásnak, ő akkor már túl volt néhány sörön (?), én meg i.-vel és egy kezdődő tüdőgyulladással randiztam épp. akkor is eszembe jutott, hogy talán nem kellett volna úgy tenni, mintha meg sem hallannám a. hangjának finoman érdeklődő s kutató rezdüléseit, amikor arról mesélt, hogy m.-mel - csak úgy a kiváncsiság miatt - hogyan s miket játszadoztak 15-16 évesen. (mindez persze lehet, hogy csak utólagos konstrukció)

(este a hirtelen felnőni kényszerült tizenhétéves az infantilis apjáról mesél, akinek ha valami nem tetszik, bevágja a durcát. az eltelt évek alatt persze szépen rátanultak egymás játszmáira és végszavaznak szorgalmasan újra és újra. akkor most elővesszük a diótörőt és apja helyett apja leszek néhány hónapig)

[és nekem? nekem ki lesz?]

2004/10/28

ja, ma is van ww. de a dinnyés k&f az narancsos lesz.
a helyes első mondat megtalálása nem könnyű feladat. mostanában annak a visszajelzésével szoktam kezdeni egy-egy ülést, hogy milyennek látom a velem szemben ülőt. csak egy rövid félmondat: "fáradtnak (szomorúnak, kisimultnak stb.) tűnik". erre a legritkább esetben nem kezdenek el beszélni. de ha mégis, akkor sincs baj, csak csend. mint két szumós, felmérjük egymás állapotát. van, akivel nyugodtak a csendek, s vannak folyamatosan vibráló lelkek is. előbb-utóbb ők is megnyugszanak. ma arról beszéltünk nagydoktorral, hogy az életben (talán) egyetlen egy igazi, amolyan nagy szerelem van. s ha végetér (mert általában végetérnek), talán soha nem lehet teljesen lezárni magunkban. bár már rég' más jut eszünkbe, ha arra gondolunk, ő, de egy apró kapu mintha makacsul nyitva állna - ha csak résnyire is -, és tudjuk, hogy azt, ami most van, már nem lehet ugyanúgy s ugyanannyira, mert más. másik. máshogy jó. mindenki.

(ha reklámpszichológiáról kell beszélni, akkor arról. ha a halállal kapcsolatos attitűdökről, s változásaikról, akkor meg arról. újabb rádió, újabb percek. egyre nyugodtabbak. néha már gondolkozni is tudok két mondat között, s építni hidat nyelvből.)
néhány napja badeni bázisról mosdatnak finom kis zenék*, s ha van hozzá sargadinnyés könnyűésfinom, és mindezt szolid napi táv letekerése után és aktuális west wing rész megtekintés előtt (alatt, után, helyett) teszem (-hetem), akkor... akkor nem is kell más. esetleg még egy-egy filmklub (tegnap, tóth barnabás rövidfilmjei: sablontörések, felüdít, mint előtte a meggymárka), esetleg színház (ma, pont műhely, család: mindennapi betevő történeteim görbe tükörben - "18 éven felülieknek" - a főszereplők tehát kizárva [talán az lenne a megoldás]).

[idea]

oké, pillanatnyi áramszünet, aztán legott újra indul az agyamban a mókuskerék, hogy merre, hova és miért. mennyivel egyszerűbb a hegyekkel. "mert ott volt előttem" - persze ez is ugyanaz pepitában, csak még azt nem tudom, hol és mi van ott, előttem. lassan. tisztul. a kép. mögé lépek és nevetek csak, míg jő az olvadás.


*most ilyenek:
kid loco - love me sweet
afterlife - never before
thievery corporation - assault on babylon
fxu - flytopia
lounge-radio.com - spacetravellers two
alex cortiz - enter the matrix
roy ayers - life is just a moment--part I
bassman - raindub
baby mammoth - 1
bobby brazil - brahma vs. antarctica (vocal version)

2004/10/26

bizony-bizony, az akaraterő nagy úr. és vajon miért sokkal kevésbé megterhelő rákosokkal dolgozni, mint a rendelőben végigülni a végeláthatatlan esetmegbeszélőket, túldramatizálva előadott esetekről okoskodásokat fül mellett elereszteni, hétvégén bemenni kódolni a kibaszott össznépi (gyk: magyar egészségügy) pontgyűjtö játékbeli lemaradásokat eliminálandó (sőt) és érdeklődést mímelve kétkurvanagypofon-kategóriás kölkök nyavajgására hümmögni biztatón? talán pont ezért. hát így szépecskén, elvágyva.

2004/10/20

folytatva a nem-tevést, ide se mentem el. pedig akár lehetett is volna. (különben is, megtörve e sorozatot, a thalassa-beszélgetésre beültünk p.-vel és e.-vel a jaffába pár napja). jövő héten meg mehetek okosakat (?) mondani (?) egy egész (?) osztálynyi kölöknek.
egyébként, néha a pasik (na ettől hányok) is úgy [így] vannak vele.
lassan tényleg eljött az ideje (lassúság=boldogság?), hogy végiggondoljam a lehetőségeket az elkövetkezőkre. noshát:
1. maradok, ahol/aki vagyok, bár unom, nincsen benne kihívás és értelmetlennek érzem.
2. keresek valami gyökeresen mást - itthon.
3. keresek valami gyökeresen mást - nem itthon.
3/1. izrael
3/2. india
4. f.sz tudja

/pill leginkább az utolsó verzió dimenziójában számolok.

2004/10/16

a közértből jövet (ahol nem vettem meg a carmel-i kóser bort) megláttam életem nőjét. aztán záródott az ajtó és elindult a villamos.
eredményesen intézem a dolgaimat, mintha egyetlen cél lebegne a szemem előtt: csak semmi kép(zel)ődés! ma nem mentem el hajnali 10-re egy gyerekek és a gyász tematikájú fejtágítóra, nem mentem el a pszichoanalitikus konferenciára (sőt, holnap sem megyek), holnap nem megyek azonban a jung egyesület szervezte továbbképzésre sem, sőt nem iratkoztam be erre a félévre a doktori képzésre sem. klassz. kicsit unalmas magamat hallgatni, ahogy sokadszorra ismétlem ugyanazokat a mondatokat (lényegileg, persze aktivált skin-váltóval), nézni az arcokat, ahogy leolvadnak az egyedi jellemzők s alatta mindegyiknél ugyanazt találom. a reparációt kipipálhatjuk (?) hiába, gyorsan élek. valami lelkesbítőt, újat, ismeretlent. arra vágyom. fel, magasra.

(azért decemberben elmegyek szomatoterápiás képzésre, nna)

2004/10/11

érteni vélem mondatait, csak a relevanciája semmitmondó - nekem. persze a blog csak blog, s hogy műértelmező boncasztalon tépkedjük szövegszövete mélyrétegeit nem üdvözít. [miért, kéne?] rápróbálhatók műfajok s kategóriák, de a határok transzparensek és átjárhatók, helytől, időtől, szerzőtől s leginkább hangulattól - vagy nevezzük intrapszichés státusznak? - (s számomra ez utóbbi, ami a leglényegibb) elválaszthatatlan összefüggve. stílus és ízlés még talán, de előbbi értékállósága kérdéses, utóbbiról meg nem vitatkozunk, hiszen két létállapotban létezhet, úm. 'van' és 'nincs'. marad hát a betűk mögött fel-felsejlő majd újra magát bújtatva keringető ember, aki maga és érzéklett világa iránt hol kiváncsiságot ébreszt, hol unalmat - s persze a viszonyulások palettájának ezernyi más árnyalatát - egyszóval hat. a magyarázóelveken túl várhat hát az értelmezés kánaánja akár, de innen csak az értés. kell-e azonban ennél több?

2004/10/06

- ma lettem ügyvéd.
- mennék hozzátok office managernek.
- és mit végeztél?
- elte, művelődésszervezés.
- jó, és mit tudsz, ami használható?

(ültünk b.-vel a 128-ason, s szavunk fogytán azon gondolkoztam, hogy vajon mikor gyullad ki a busz, és hogy a hátsó soron utazók tényleg ennyire bátrak-e ("nem vak ez a ló, csak bátor), amikor a laza farmeros sráccal szemben, épp' mellém másfelezve lehuppant a nyitott gallérral öltönyét tgif-stílbe avanzsált ifjú titán s (tán) egykori gimnáziumi ismeretségüket felelevenítvén szóba elegyedtek - lsd. mint fent)

"megöregedtünk. már nem nekünk szólnak a pannonos reklámok. dídzsúz mi?" - konstatálták még.


[egyébként riszpekt 2 ev & pyra]

2004/10/04

a mai manó kávézójában az ún. édes-mézes kávé kevésbé íze, mint inkább fotogenitása mián hagy mély nyomokat. (nomeg a pincérlány bájos slampja, villanó mosolya és huncutan csillogó szemei) az ecker ablakában szombat déltájban ady egy flaska danone kaukázusi kefír társaságában múlatta az időt. bizonyítékom van rá.

[el/ki(?)fogyott a szufla, úgy vélem. node ilyen ez a szelaví]