aug. 20-a elöl - mint lehetőség szerint évek óta - irány zamárdi, napfénnyel töltődés, kis helyi tűzijáték alatt állás, hullócsillag számlálás és alvás a szabad ég alatt. kismacska és kisprücsök neveltetése bár némiképp eltér (tán csak mint amennyire egy macskagyereket és egy embergyereket másképp szokás) mégis van közös bennük. pillanatról-pillanatra igénylik az odafigyelést és barátkoznak minden félelem és tartózkodás nélkül. ez is egy(két) fénykép. a közös éneklést idén kihagyom, az esti séta is egyre rövidül, már a kertmoziba se mentünk el. ilyenkor érzem azt, hogy öregszünk. [lustaság] hazafelé 160 fölött kezdem érezni megint, hogy élek.

lehet, most kéne írni nagy s okos dolgokat, de nem megy. tárgyszerűsítve bújok meg hát: ha menni kell, megyek ahova. nincs mit sajnálnom. s ha vissza, az már nem ugyanez lesz. először csak belülről, aztán szépen kiül majd. mert ideje van a változásnak. is.

[ v é g e ]

na lett nekünk kormányválság, csiki-csuki, lemondás. miért a dollárárverés c. játékelméleti alapvetés és általában szokásos kimenetele jut az eszembe?

és az milyen már, hogy áll a hétéves-forma szurtos kissrác a kerítés mögött és teliszájjal vigyorogva danolász emígyen: "kis halálom, nagy halálom, kisült-e már a halálom?" és még a sarkkert is zárva volt. maradt a szökőkút.

úri módon délben kelés, b.-től már vár egy üzenet, hogy félkettő tájban kéne indulnunk verőcére a jógamester site-ját körvonalazandó (részemről fotózás). ha már ott, megleljük a szomszédban az ideális életteret b.-éknek - potom áron (persze j. véleménye a döntő). este laza tekerés a vár alá potenciális start-up biz-ügyben. hát, nem tudom. (hétvégi tradicionális balatonkörnyék alatt pedig v.-vel, indítandó csoport tematikáját fogalmazzuk. is. ) akármi.

soraiban a betűk közti csönd
hallgatása mindent elárul
mit rejtene szószátyár
fordulatok csipkehabja

(nem a szavak embere,
bő láncra vert tézisek)

"mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el,
hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet,
s azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell"

utolsó ülés egy lassan tényleg fölnőtté lett lénnyel. le fog írni még jónéhány kacskaringót, lehet el is téved, tán nem is találja meg soha amit keres, de most kapott egy esélyt. nagy aktivitással mentem el az életem mellett - mondta. itt az ideje, hogy legalább ekkora aktivitással élje az életét - mondtam.

"ettől aztán helyben fotóvá váltunk, egy nagyon fényérzékeny pillanatban"

rájöttem mi a titka, hogy ne essen ki állandóan biciklizés közben a fülemből a fülhallgató. talán nem fordítva kéne betenni. (cirka 20 év után) sarkkert, gösser, zene, bambulás. egyedül, hogy ne kelljen senki hülyeségeit hallgatnom arcomra fagyasztott bájmosollyal. (időközben túl gyakorivá vált)

[szolgálati közlök: e. nyugi! vigyázok magamra, jó kisfiú vagyok]

"a jövőre vonatkozó sejtések befolyásolják a jövőt"

(7 nap)

kétszer volt nálam. aztán elkezdődött a kemoterápiája. pár napja vettem észre a nyilvántartásban a neve mellé tett keresztet. ő volt (lett) az első.

g. esküvője közben egy kérdés kristályosodott ki bennem: hová tűnt ő maga ebben a kapcsolatban? és egy tény: gyűlölöm a hittérítőket. korábban, délután, még indulás előtt kimentem a temetőbe. volt miről beszámolni, évek óta nem jártam ott. ahogy álltam a romló sír előtt, és sorjáztam a történéseket, rájöttem, hogy nem ismerhette meg i.-t, most már v.-ről is csak múltidőben tudhat ( ha egyáltalán), nem tudott az újabb egyetemről, a munkákról, a költözésről, kapcsolatok és választások, sok kötetnyi mese a hétköznapokból - mind mind kimaradt. a körülöttem alakuló légüres térről eszembe jutott, hogy vajon ő hogyan érezhette magát egy valami nagyon hasonlóban? a maga köré emelt falakat nemcsak én voltam gyáva lerombolni (hiszen a falakat önmaga védelmére rakja az ember, nem?) - de én élem át azt, hogy milyen keskeny a mezsgye óvás és gát között. s hogyha a légürített tér gátak közé szorul, nem telhet meg új dolgokkal (emberek, tevékenységek, gondolatok). és ezt így hogy?

(9 nap)

anyám a virágok között (ezekszerint rossz ember nem lehet. ugye.) köti szakadatlan, készen vannak már az asztaldíszek, csokrok, oszlopgirlandok, kerti dekorelemek, még egy autóra fekvő, s néhány apróság - aztán már csak a gyomorgörcsén kell túllenie. oké, házasodik a fia, fontos esemény ez egy anya életében. engem - őszintén szólva - tökéletesen hidegen hagy. g. se tűnik túlzottan idegesnek. elkapta az áramlás. olybá tűnik.

[meg hogyha végiggondolom a szigetes "eseteket" (nem ugyanaz, mint egy baráti beszélgetés, de nem is terápia), akkor vajon ki miért éppen velem/hozzám/nekem? a szomatizáló épphogy egyetemista lány oké. az angol srác talán. a közgázt végzett pályaelhagyó filmezni vágyó ifjútitán szintén. de a többiek? és egyáltalán maga a környezet? vagy csak a biciklizés adta szabadság? hogy tudjam, hogy mihez képest lesz (lehet) szar?]

még 12 nap.

valahol a margit-híd előtt tekerhettem, amikor az előttem haladó apa-fia páros közül az idősb merte figyelmeztetni a bicikliúton sétafikáló két aranyifjút, hogy ugyanmár nem itt (ott) kéne. mire az egyik idétlen vihogásban tört ki, tapsikolni kezdett és közben persze be is szólt apukának. aki menetközben kicsit begorombult - de továbbtekert nyomában tízegynéhányéves-forma sarjával. tulajdonképpen teljesen érdektelen epizód, de bevillant, hogyha ezek itt (ott) bunyózni kezdenek, vajon mit csinálok? és hogy egyfelől milyen ijesztő (?) lehet egy gyereknek, ha az apját agresszívnek látja, másfelől azonban ez is része a modellnek. hát ez az, ami nekem kimaradt. és hiába a kung-fu [talán egyszer újra] nem szeretem azokat a szituációkat, amelyekben agresszióként manifesztálódik a frusztráció (?). fight vs flight.

170 órával ezelőtt végetért egy 9 éves barátság. megintcsak azt gondolom, hogy vannak nem megbocsátható dolgok. még mindig csak a gyomromat kőtömbként nyomó elhűlt döbbenet az, ami eszembe jut v.-ről - maradjon hát ennyiben. (ő még ugyan holnapra ígérte (vagy fogalmazzuk inkább emígy: "kilátásba helyezte"?), hogy hív, de egy kikapcsolt telefont megcsörgetni - nos erre vajmi kevés esélye(m) van.)

utolsó napra (három egészen jó terápia után a házban) még egy tűrhetően jó beszélgetés egy közel harmincas sráccal (összességében 10egynéhány beszélgetés, jók is, unalmasak is (mi a fenét lehet egy tökegészséges embernek visszajelezni azon kívül, hogy u r ok? [bilingual] - a tesztek értelméről pedig továbbra sem vagyok meggyőz(őd)ve) (azért próbálkoztunk egymással újra meg újra))

és hogy legyen kis sziget-feeling is a poron, tömegen, zajon túl: kicsi belga, több faithless és egy majdnem teljes (kitérés pálinkázda felé, mert n. és k. vágytak egy kis mézesmelegítőre) kibaszott jó lajkó félix (és bandája). (bő 7 év után újra, de most nincs velem a. csak az a kék fruit of the loom-pulóver, amit az első éjszaka után elkértem tőle (kapott helyette egy hasonlót szürkében) és abban aludtam, mert az ő illata volt benne, és amikor másnap rajtam volt az egyetemen, meghatódott és pár óra múlva ott folytattuk ahol, és ez így ment azután még egészen sokáig [relatív]) azért azon mindig elgondolkozom, hogy vajon mit szólnának az előadók akkor, hogyha a várt visszataps helyett csak a néma csend és a szedelőzködő hallgatóság köhögő-csosszanó moraját visszhangzó falak (fák) várnák őket csupán? persze ez a játék hozzátartozik ehhez a forgatókönyvhöz. no de mégis.

a helyzet fokozódik. g. hívott délelőtt, nem lehetne-e átrakni az időpontomat néhány nappal későbbre, mert szeretné, ha ott lennék az esküvőjén. mire én kifejtettem neki, hogyha most nem megyek be, akkor cseszheti a t. orvostudomány (is, rögtön utánam), mert később már nem. (ugye-ugye, info-seeking) gondoltam, adjunk még egy pofont a szarnak, felhívtam dokimat, hogy tuti, hogy kell-e, és esetleg netántán mi lenne ha halasztanánk néhány napot, mert. mire ő: "kiváló, úgyis hívtam volna, mert a jövő héten németországba utazom, legyen 23-a". [legyen] ha már, azért megkérdeztem tőle ezt-azt a cvk-(mellék)hatásairól, meggyőzött, hogy ez a kisebbik rossz. ill. egyebek hosszabbtávon várhatóak. fogom én még átkozni magam ezért az egészért, amikor lázban fetrengek és elönt a hányinger. vagy más.

(még mindig nem voltam egy árva koncerten sem a szigeten (nem is hiányzik, meló kezdésre be, utána max. millitejbár, de inkább el a naplementébe), ellenben a bringás sorstársakkal már roppant megértően és mindentértő bólintással mosolygunk egymásra a tétován téblábolva hömpölygő embertengerben hullámtörőként egyensúlyozva egy-két keréken. mégis jó.)

(biztos, hogy mindig utána kell olvasni a dolgoknak? és most tulajdonképpen mire kérdezzek rá?)

sziget olyan, amilyen (visszatérő szürke szempár, barna karokon ülő szőke pihék) v.-vel köszönésen kívül egy kurva szót nem beszélünk (-ek), műszak végén húzok el azonnal - biciklivel (tegnap) vagy hajóval (ma). jólesik a víz közelsége [dupla halak] a kibaszott érdektelenség maszkolt, kifelé menet összeragasztgatott álarc taposnivaló cserépdarabkái hazaúton.

(valaki egyszer azt mondta, hogy hallgassak a megérzéseimre, vezessen az intúicíóm. eddig bevált (?). most rossz előérzetem van. nem hallgatok rá. mi következik ebből?)

(mondjuk ki kereken: akasztják a hóhért)

két beteg közt felhívott a joint-os fickó, hogy előrelépés van, kéne a recept. erre megcsörgetem a dokimat, s közlöm vele, hogy lenne megoldás az eü-alulfinanszírozottságára (ezesetben), legyen szíves. mire ő: itt van az osztályon a gyógyszere, jövő szerdától lenne egy ágy, de nem négy nap lesz, hanem öt, a hatodikon már haza is mehet (akárhogy is számolom, a kezdetiekhez (verzió 3.0) képest ez egy egész kibaszott hét, egy kibaszott sterilszobában. (legalább a látogató-jópofit kihagyhatom) joint-os fickót még sebtiben visszahívom, köszönöm a segítséget, megoldódni látszik a helyzet. újabb beteg miatt egy órára fragmentálok, lesz ami lesz. [lett] a délutánt v.-vel moziban, majd i.-ékkel a kisszimplában (a nemlétező biciklitároló határozott előnye, hogy a lakatolási opciók [kevéske] feltárása kiváló alkalom az ismerkedésre. pont. [helyes szőke egyébként]) tovább a szimplakertbe, de kill bill 2 helyett (valahogy nem bírok egy helyben maradni) inkább irány a sziget, tekerés és sarkkert (szeretem ahogy végtelenítették a morcheeba charango c. albumát. utána meg madredeus electronico. ha még egy kis u2 is lett volna, végképp mintha csak otthon lennék). v. (kitérők után) befut, majd öt percben maximalizálva (meg)hallgatási képességét, elkezd belőle ömleni legutóbbi nőügye, a köré szőtt ideológiákkal. miközben hallgatom, valahol elhűlök attól, hogyan lehet ennyire egoista valaki. [kolléga egyébként] mit mondjak? jólesett. talán imígyen lenne adekvát a reakcióm: kedves v. és kedves i.! basszátok meg! önző(k) vagy(tok) és gyáva(k)! faszt papolunk barátságról?! [nodenem. még? már.] mindenesetre g. esküvőjét ilyeténképp' legálisan kihagyhatom - pedig tulajdonképpen már megbarátkoztam volna a gondolattal, noha a. miatt tényleg nagyon nem szívesen. így végülis ez a probléma kaphat egy pipát. márcsak egy kérdés: "mennyi a súlya 21 gramm-nak"? [közhelyes és lapos egy film, de]

(sziget. nem sikerült lemondani sajnos. jó lesz biciklivel kijárni. remélem. csókanyu)

(DO velkám hóm!)

egy jóltöltött pipától fél lábbal a súlypont felett remegő meleg vibrál, míg két szippantás közt bodor füstkarikák alulnézetből ahogy a plafon felé s oszlanak a fényből, félhomályon át az enyésztő sötétben. peregnek a kockák, filmnyi történetek, kontextusukat veszített mondatok köré valahonnan síró szaxofon hangja ül, dobpárbaj a színpadon és a jégtűzű reflektorok mögött, a kapuk vérverítékes szigorral zárt reteszein túl esőcseppek tompán pergő unisonója olvasztja az idő szürke mocskát tócsányi csillogásba. itt vagyok.