colonel ryan

régen volt már ilyen sz@r éjszakám. kábé 6 órányi (már ez is) tiszta alvásidőből max. a felét sikerült azzal tölteni, a többi hánykolódás, rémálom (vagy a fene se tudja. a végkicsengés az volt, hogy a pisztolyban egy golyót mindig kell tartalékolni, és ez az opció valahogy megnyugtat.), reggelre vacogó fogakkal a zuhany alá, és engem se bír felmelegíteni, paracetamol bomba után úriasan taxiba vágom magam, reggel nyolcra jön az első beteg. [nem jött] a többieket inkább lemondom, és hazamegyek (gondolom még akkor). helyette kvázimeló, lassan kúszok felfelé a lázgörbén, red code, over.

pedig tulajdonképpen tényleg szép nap lehetne. [köszönöm]

(billegő plafonról meredten
bámuló szemekkel tágult
pupillák fénymereven
jéggé alvadt vérpatak)

toy soldier

az úgy volt, hogy köpök a jelekre (szenzoros élménykereső lennék vagy mi), és persze hogy múlt éjszaka irány egerszalók. kis szülinapozás (dzs. gratu, mindig 27 évesek maradunk, relax), hajnalban már kocc is az ágyammal, de addigra már toroklángolás, ami reggelre csak fokozódott. vicces így dolgozni, nem is ment, de holnapra valamit kell kezdeni, mert jönnek a betegeim. a rubophen-coldrex-forrómézestea mixen túl any idea? ember küzdj és bízva bízzál? lfs!

(g. adekvát kérdése: "mit nem akarsz elmondani, hogy fáj a torkod?" na mit? vajon mit? hmm.)

stay in touch

az élet egy füttyszó, hasítja az éjszakát
rohanó léptek koppannak szaporán
ázott madárként dohos kapualjban
fázósan szorongat később odaát.

narancsfények táncolnak szemében
tettrekész s gyenge mégis-telivér
egy ősz hajszál leomló dús hajában
betakar s elkábít csöndes-merészen.

[még kér a nap]

"don't agonize, organize" (...)

heti szüret (tv kéthetes c. műsorújság): "carter kábítószeres dührohamában - mivel még mindig nem sikerült fémdetektorokat felszereltetni az osztályon - fegyvert ránt chenre és néhány kollégájára (...)" (tegnapi er előzeteseként) - hmm, nem moszkva, hanem leningrád, nem volga hanem lada és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak?

mára viszont igazolt hiányzás (szeretettel tőlem, nekem, mert megérdemlem), lúzerségből nyerő a hajnalom, 12 perc nem elég a déliben a jegyvásárlásra, 2 perccel késem le az ic-t, úgyhogy vissza haza, és alvás és olvasás (még mindig a pelle j. könyv (lencse alatt), néhol taszít, néhol felháborít, máshol megríkat, folyamatos önreflexióra késztet, szóval hat. van(lehet)-e más/több célja egy írásnak?) és kanna mézes tea&sós teasüti.

[egyébként úgy tűnik elkezdődött. ma még csak a torkom.]

(visszaolvasva a tegnapi fmk-s postot, ennél azért persze lényegesen árnyaltabb volt a gyűlés, de mégis valami ürességet hagyott maga után. érdemi kérdésfelvetések és tevékenység helyett szócséplés. bullshit)

női média lobbi kerekasztal az fmk-ban, a meghívott (?) előadók fele nincs ott (ó hát persze, internet hungary, elfoglalt vezető, ja. cavinton, bazmeg), de a többiek is (nagyrészt) minek?? [én meg végképp] kedves lányok/csajok/hölgyek, médiamunkás és -fogyasztó drága angyalaim! ha csak addig bírtok eljutni "szervezetten", hogy jajderosszanőknekamaimagyarországon (tudom. lépjetek már tovább a rinyáláson könyörgöm!) és bezzeg amerika (attól mentsen meg az, aki akar), akkor felesleges. hányszor hallgattam már végig ilyen-olyan civil (szótáramban mostanra kábé szitokszó) szerveződések teszetosza gyűlésein ugyanezeket a mondatokat... és még mindig csak itt tartunk. értelmiségi mivolt, álmodozások kora.

(csak a meghirdetett témákról nem esett szó, viszont 2 órás tűsarok reklám az belefért (de legalább sisso karakteres). hát kösz. a másik idejét elrabolni a nyolcadik [kinek hány a mennyi] halálos bűn. ez nem respect. nagyon nem)

mentem volna inkább gender studies konferenciára, de helyette másik időrabló (holnap egyéni tanrendet kérek) kezdem érteni márait. ha valakire 15 percnél tovább kell várni, az valóban megbocsáthatatlan sértés. úgyhogy ne próbálkozzon senki.

beszólnál? ne fogd vissza, lökjed!

[dulifuli projekt over]

vonaton

rajzolt rideg grimaszok
- mosolynak vélnéd -
görcsös akarás a karja
kemény szava koppanó
égig ér haragja (jogos)
utazás végtelen síneken
mocskos ablakon át a táj
távolban egy fehér vitorla
játszi nap nyúló árnyai.

tenyérnyi foltban villanó
málló vakolat alatt elmúlt kor
történetszemcséi pereg
színes szélesvásznú szövete
tiport liliomteste ősz nagyapám
élete kész regény a kalandosfajta
nézzük, nyelünk nagyokat hallgatva
a zene van és kockáról kockára
meséje önnön hibái tükrének
parazsa izzik a sötétben
egy hamvadó cigáret.

megtaláltam az el-al_os kék takarómat. most már csak egy hintaszék hiányzik a (szinte) tökéletes vízióhoz. legyen lábtartó is lécci és legyen dal és legyen szó.

books, sentences, faces

kezdek visszatalálni leghűségesebb társaimhoz, és most érzem csak igazán, hogy mennyire hiányoztak az elmúlt hónapokban [években]. ellennék néhány napig csak velük és a tilossal, házhozpizza, gyümölcskúra, tengeralvás, shisaköd. újra vissza lurkóba, zseblámpával a takaró alatt fulladásig, néha egy pohár víz, egy alma, és már pirkad mikor az utolsó oldalra lapozok és átúszok saját regényem álomtengerébe, ahol összefolynak az élmények, belovagolok a palánk utcába old death oldalán, szalad mellettem lassie és 101 pettyes kiskölyke az észtrabanton, nemecsek egy füttyögő r2-sel karöltve búvár kund merülését stopperolja, robin nyilai vigyázzák utunk. rem fázisaim pihentető mákonyából meleg kéz símitása kelteget, kint még sötét az udvar és reggeli vár (vasárnaponként kalács és kakaó) az asztalon és füstillatú kabát lóg az előszobában. [kövér könnycseppek]

egyre több a zárójel. mindenhol beléjük ütközöm. magamnak teszem ki őket. magamat teszem közéjük. a keretek mégis biztonságot adnak. (heti 3x5 óra. emlékezz csak. még egyszer nem. azt nem.) ebben legalább biztos lehetek.

belátom, a vásárlás jó dolog, és ha van keret (nincs) kifejezetten klassz örömszerzés. (röhögni szemébe a világnak és örülni a tárgyaknak, az élménynek. érzelemközpontú coping rulez) keret nélkül meg méginkább. az úgy volt, hogy e. mesélte a kávéházban, hogy látott nosztalgia reklám posztereket fémből. elmentem és tényleg. lett hát nekem hűtőmágnes (pepsi) és két nagyobb autós darab (virulok). mondjuk, hogy egy deák téri boltban az eladó nem tudja még az árat sem elmondani angolul a vevőnek, az nagyon gáz. meg az andrássy úti kis utazási iroda kirakatában virító isztanbul is. percre pontosan (ritka mostanság, útálom is magamat miatta, bár oka persze van, mint mindennek) a szokásos szombati szeánsz a szokásos café au lait-vel (újabban elfelejtik a srácok a 3-ast rászórni, elő kell, hogy vegyem a nevezetes ruhadarabot (mert meglett mégis) ismét /ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek (apropó, újra van satöbbi, csak sajna a gödörben, pedig a banánban volt az igazi, e.-vel rendszeresen jártunk, és mindig volt ott néhány ismerős)/ és befutott l. is, és mesélt koppenhágai interjúélményeiről (a lényeg elolvasható a következő cinema-ban) [jó volt látni, hogy boldog]. a pénzköltés persze folytatódott, s mivel az írók boltja zárva (csak egyetlen egy könyv érdekelt. akkor még), hazafelé irány a libri és megtaláltak a halálos könyvek - a baj csak az, hogy pelle jános részben leírja, amit én szerettem volna, így már nincs túl sok értelme. hacsak. -, és kundera regényelmélete is izgalmasnak ígérkezik (ja, és persze polcz alaine. [evidencia]) a mozizás mai programjaként p.-vel megnézzük a jött 1 buszt (2/5-e ütős (pálfi ötletarzenálja elképesztő, koherens, gyönyörűen mesél és bodó is kitett magáért. mundruczó jó felütés után kissé elvész a hangszerelésben, a szövegei nekem helyenként élettelenek és hiteltelenek, a képek láttán viszont elgondolkozom, mikor készül már el végre egy jó magyar kórházfilm [vágányagyú vagy bazmeg], hiszen a sminkesek tudnak, miliőteremtéshez is van ki ért, hátakkormikellmég?), schilling egészen egyszerűen gyenge [gyk: szar], semmitmondó (mi a pláne abban, hogy ms wild saját határain belül mozog? ez lenne híres-nevezetes színészi tehetsége??), bár a záporban ázó járdaszegély csillanó fényei maradandóak, törökferi meg. namindegy. azon gondolkozom csupán, hogy egy témáról kinek mennyire különböző (színvonalú) dolgok juthatnak eszébe. aztán már csak egymás után kell rakni az ötleteket, és rögtön kirí közülük a gyenge, az ötlettelen, a felejthető (pedig hát egyébként nem. de még mennyire, hogy nem). (újabb tíz perc cselló. vagy buszmotorzúgás. néhol egykutya). viszont utána kill bill. inkább hagyjuk. [nagyonkibaszottulisteni! a fekete mamba két karddal a lépcsőkorláton. az árnyjáték. a párbaj a hóesésben. a szempárok. és a zene ejha (hogy finom legyek és nőies)]

(még jó, hogy éppen most nyertem egy órát. szun-ce is vár.)

addig is

hófehér paplanba bújva
hidegen melegít ajka
jégcsap szeme kristály
szín s illat nélküli puhaság
körötte kavarog a sarki fény
oszlop csúcsáról hull alá s puffan
lábad elé bátor cseppek
fagyott serege nyomod
őrzi tavaszig.

mára csak töredékek. kelni délben, reggelire lekváros bukta, egy kis séta kihalt utcák csillogó flaszterén néhány sarok oda, néhány sarok vissza (persze a házból kilépve rögtön ismerősbe botlok, közben támad a szél, állig begombolkozva bújok a puha feketeség széllelbélelt vattamélyébe), délután végre révbe érve érzem magam, ahogy a legkedvencebb közeli mozim plüssfoteljébe húzodva újrapereg a lakótársat keresünk (mozizós hétvége lesz), később szintén nem előszörre a mielőtt felkel a nap (úgy látszik, tényleg utazni fogok messzire messzire), a kettő között viszont egy mennyei forró fehér csoki (közben kis üzleti tanácsadás, mert ilyet is tudok és merek) és számban még mindig a muskotályos szőlő napsütötte lankákat idéző elomló lágysága (meg az a pince, és a hordók végtelen sora egy nyári éjszakán), de máma már nem hasad tovább.

[az adás pedig rendben lement, lesz-e folytatás?]

csukott szemmel

mintha orkán üvöltene
pedig csak a jeges csend
mintha nap vakítana
pedig csak gyertyaláng
barlangmélyi katlansötét
pillogó irányfénye libben
botladozik csúszva-mászva
övig hideg vízben állna
gázolva át lelkeken
felejteni ami köt
fonál nélkül szabadon
tűzgolyóként robban
megszabadult tudatlan.

coming2life

szóval a rádió. i. haverom mediálta a dolgot, így a ma (tegnap) este egy része egy kvházban úgy csinálva mintha okosakat mondanék, valójában mélyedve egy gyönyörű mélyzöld szempárba (ezek azok, amelyek bizonyos alkalmakkor kacér aranycsillagocskákat táncoltatnak) és jééé, te is, és arra emlékszel, meg várj csak, az hogy is volt, szóval elröppent az idő, és - bár az ismerőssége a szerepjátszásnak továbbra se challenge - feldobott mosolyok alatt állni várva folytatást mégse olyan rossz.
[telefonképtár szépséggel overloaded]

(mai szintidő nem rosszabb az átlagnál, 3 óra/két egység (szűkülő intervallummal). hétfőn kártyavár statika)

radio flyer

felhívott egy ő, ha ezek után mégis lesz valami a rádiózásból én menten lehidalok. hogy pont most. hogy játszon már valaki mással kirakós papásmamást a vén szakállas. [kinek mi tetszik]

(és hogy a tegnap esti jem-ben a tv2-n már megint keverték a szezont a fazonnal és halvány lila gőzük nincs arról, hogy mi a különbség pszichológia és pszichiátria között (a szokásos kisebbségi komplexust már nem is mondom) kondicionálódott vérnyomásemelkedésemet próbálom mindenféle imaginatív (target... fire...) technikákkal redukálni inkább. szóval erre már kár is szót fecsérelni.)

the day after

éjjel üzentek az angyalok, hiszen az nem véletlen, hogy most ér el a szomorú vasárnap (először á.-val láttam anno, aki így utólag visszagondolva helyes volt és kedves és angoltanár, de mégis a levegőben maradt lógva a "majd felhívlak"; maga a film egyébként gyenge és a másik zongorásfilm mellett meg mondanivalója sincs túl sok, de marozsán erika gyönyörű azúrtengerszín szemei és formás mellei sokmindenért kárpótolnak) és hogy tegnap a kórházból elfele szembejött velem egy új richard bach kötet és a hánykolódósnak szánt éjjel amilyen rövid volt, olyan nyugodt, reggel meg máris az újabb tervek és ötletek, csak az üresség és az unalom, a mindent elöntő ismerősség tapadós érzéslápja marad.

facts. just hard facts.

beletemetkezve szorgos hangyamunkába (miért nem hív vissza, azért mert ügyfél? hb) gyorsan szalad az idő, csak valami torokszorító gombóc marad a reggeli sokkból, jönne kifelé, buggyantana könnyeket, szánalmas én egy kerekedő világban, persze nem hagyom (nem lehet), félrerakom, majd otthon, egyedül keresgélve kiutat privát útvesztőm szűkülő járataiból, ám később inkább fragmentálom kissé a helyzetet és alszom rá egyet (segít, mint mindig) hogy tisztuljon a felszín, oszoljon a füst és maradjon a lényeges, mi látható (most akarom) meg is van, megfogom, szorítom, nem eresztem, az enyém, barátkozunk lassacskán, mert hát elfogadható az ő érvelése is, nem mindig nekem kell győzni [mindig én győzök] tükröt tart hogy fürödjek benne, mint talán csak k. szemében valamikor régen és tényleg mutatja a lényeget, egyszerre csak szétvált az ostoba értlemetlenségek (nevezzük mindennapi életünknek) örvénylő mocsártengere, s marad a kristálytiszta megismerő felismerés - azt hiszem. (folyamatos módosult tudatállapot)

[napi konklúzió: munkaidőben teázóban magadbalépni jó. a kulcsokat kint akaszd fel]

ommmmm

tegnap rámcsörgött l. dokim, nem tetszett a hangja. ma bementem hozzá (hárman a százegyből kergetik egymást körbe a falon. mármint kiskutya. ez a dalmatás-szoba). az se tetszett, amit elmondott. szép patthelyzetre játszó sakkjátszmát vázolt fel nekem, amiben nem nagyon van jó lépés (ráadásul világéletemben untatott a sakk) vicces ez az egész tulajdonképpen, hálivúd live, csak éppen nem teljesen olyan a valóságban, mint a vásznon. üres az agyam, a gyáli útról elsétáltam a mozaikba, rooibusht rendeltem kis kandiscukorral (legközelebb (?) oolong talán?) és meredtem a semmibe, könnyek gyűltek a szememben, sirattam ezt az egész kibaszott unalmas világot [befelé, csak befelé], amiben nincsen már semmi kihívás, csak az ismétlődő gyermeteg kis játékok prolongálva, kösz inkább nem kérek belőle(d). szerettem és szerettek, gyűlöltem és gyűlöltek (van ennél fontosabb?), visszagondolva elmúlt évek felhalmozott vágyaira sorban kipipálhatok mindent (diploma, meló, siker, bukás, szerelem, halál [fontos embereim már elmentek], a továbbiakban kíméljük meg egymást. persze a döntés (mint mindig) az én kezemben, de ez már csak formaság, régen megszültük már egymást, sorsunk összekovácsolt kettőse még néhányszor visszaköszön, járok úttalan spirálon időtlen. még hány lépés a megnyugvás?

(most már rend van és béke és egy csepp méz)

ettől persze rögtön időutazás, ott vagyunk a.-val a vörösmarty moziban, úgy teszek, mintha lehető legtermészetesebb közegemben lubickolnék [csípi a füst a szememet], ő még dob egy gyors kétbetűs kitérőt (ilyenek a lányok, fontos pillanatok előtt wc a kötelező kör, igaz, néha kifejezetten jó a kis teasing), aztán már csak a színpad előtt a földre kucorodva van helyünk, így még élőbbé válik minden, az áradó hegedűsikolyok, melyek valami gyönyörű szívrengető melódiává forrnak, mint a kezünk és a szánk össze (ott már nem szégyelljük) és száll és felemel és földhöz csap az este - a jó dolgoknak hamar vége van (mint egykori életemben a karácsonyok és a születésnapok) elindulunk hazafelé hozzá, de béna játékba kezdek, amin ő kicsit megbántódik [nem lehettem őszinte], így hajnalban érek haza (énhozzám) (úgy neveltek, hogy lányokat éjszaka egyedül nem engedünk el), még hosszan búcsúzunk a kapujukban a kukák mögé bújva a részegen csörtető divatnácik üvöltözése elől, amikor már pirkad. [nem sokkal később különváltak útjaink. rövidesen felnőttem.]

idill

(na talán inkább mégse. még nincs itt az ideje.)

viszont szombat este uncsiöcsik sertepertéltek az irodában körülöttem és egyszercsak a kisebbik megszólalt:
- adhatok puszit?
- miért is?
- mert szeretlek.

(hát lehet ennek ellenállni? van, akinek igen. neki nem igazán. egyébként meg elutaztak szlovéniába ebből a pingvinkeltető hidegből.)

álmomban újra simít kérges keze
hallgatásunkban eggyéválunk ő és én
ketten a csöndben, jóleső nyugodt
meleg van és puhaság, tudom
mondani sem kell, rámnéz
s elillan a fájdalom, ha végre
felébredek egyszer még.

komoly dolog volt ez a szombati munkanap (nem dolgozik az égegyadta világon senki más), interjúhegyek itt, kódolás amott, backstage party kihagy (pedig hát zártkör a fészekben, meg az mh-s gyakornoklányok ámde) helyette álommanók sepregettek gondolván a vasárnap az alvásé, de v. kolléga éppen e napra időzítette a költözést, hát megvolt a délutáni program [értelmiségi könyvfaló barom, mint én, s persze második emelet és nincs lift ez csak természetes] kiváncsi vagyok, neki mikor jön az összezuhanás a fene nagy önállósággal szembesülve (az is kell), ma este verdi requiemjébe merült inkább. én meg eközben elgondolkozom a feketeblog-íráson. vicces lesz mindenekfelett. őőő, -előtt. lehetne írni dozírozásról, hányingerről, testsúlyról (lelki közösség a lányblogokkal), légzéskihagyásokról és szédülésről amíg bírom - tiszta survivor, márcsak egy webkamera hiányzik (nem lesz) - ellenben p.-vel néhány évvel ezelőtti tanárommal, aki már teljesen le/elfogyott, kopasz és haldoklik, és minden percét videóra veszik. MIÉRT? [mit mondhatnék]

szolgálati közlemény: könyörgöm, nem kisebbségi érzés, hanem kisebbrendűségi (hamár), jó? (vulgárpszichologizálás velkám) szerdán viszont lehet, hogy megnézek egy nagycsoportot jól. meg egy pszichotikus interjút. (tárgyiasítok, eltávolítok, nem ember, csak beteg, nem bánja, jó lesz neki, majd meggyógyul, okádhatnékom van magamtól pedig így megy. csak így.)

a két konkurens szakácsműsoros (kovácslázár és a stahljudit) együtt főznek az m1-en (ne zappelj már örökösen, mert elveszem a távirányítót) kedves békebeli jópofi. (majd jön az agb persze, de hát harc az élet) csókanyu. szerettem itt.

jár a baba, jár. én most asszem a light-relaxed-semi sad dimenzióban sétálok.

daylight

mivel az odeonban nem van meg a t. által ajánlott 'life as a house' (pedig most ez kellett volna, elvégre van némi aktualitása, lássuk be) és mégiscsak ciki lett volna - eredeti szándékom szerint - freddy prinze jr vagy julia stiles (viva la claire forlani fan club) valamelyik filmjét kivenni [frászt, szeretem], maradt hát sly egyik opusza. az első film, amit multiplexben láttam anno, s bár szólt a dolby b dögösen, de azóta se sikerült megemésztenem az ilyen helyen szokásos látogatói kört és az ő kis szubkulturális jellemzőiket [fight fire with fire] "this film is dedicated to the men and women of the emergency medical services throughout the united states" - és bármilyen szentimentális is, de kezdem érteni az amerikai mentalitást és a nyálasított hálivúdi szkripteket a la hősgyártás (mert kellenek. elképzelem a stohl bucit, mint one and only hungarian hero, ki jön, lát [vasalt szafariingben télvíz és lángtenger idején] és aztán a hepiend, na ja), persze megvan a minden-amerikai-filmben-van-egy-magyar-közreműködő (stunts: peter olgyay. asszem) is. ja, egyébként a film végén hosszan mutatják a két tornyot (örök amerika-kánon). a hősök csak adekvát díszletek közt léteznek. (már ameddig, ugye)

lightyear

úúúúútálom, hogy sötét van még amikor elindulok otthonról, és sötét van már, amikor hazaérek (néha persze ekkorra már világosodik, de az még rosszabb) bent legalább a lángnarancs táncoltatja az árnyékokat a szőnyeg fodrain és az ablakomban lakó növények meredeznek fenyegetőn a szemben lévő autószervíz éjjel-nappal kéklő élvilágító tábláinak hidegsajtolt szórt fényében [az ágyam felett találkozva oltják egymást] néha a tv villódzik, néha egy-egy vakuvillanás és a monitor monoton vonuló szürkecsíkjai (láttam a digigép keresőjében, roppant ijesztő, hogy egész nap ilyenbe meredek) - fényárnyék örök játéka [megint azt álmodtam, hogy kialszik a nap] keretezi közeledő téliálmunk végtelen éjszakáit. és nincs az a szép ződ gyep és a fák és a vadvirágok bódító illatától párálló dzsungel [gyerek voltam, képzelgős] és a nyári záporok kavarta esőáztatta földszagorgia, de még a hófödte marsbéli tájak kietlen s mégis puhameleg téli kertje sem (projekciós fehér vászon) csak a kutyaszar és a kibaszott autóriasztók álomverő visítása [már ébresztőóra se kell] sweet home?

még sötét volt és qrvahideg (kétpólusú időjárásunk átváltófélben), százhalombatta pontosan 29 perc, onnantól abba classics (sorjázik a dancing queentől a fernandóig a nosztalgia) és baloldalt a jégarany felkelő nap szinezi a tájat, jobbra a mélyföldön még lustán gomolyog a köd (később a mecsekalján visszaköszön erőből, de bátor vagyok mint a vak ló, és csak a stoplámpa kapcsolója kattan, a gázpedált nem engedem fel, lesz ami lesz, egyszer élünk, defenzívába velem - ekkor már nazareth süvölt) és ahogy világosabb lesz és jönnek az ismerős kilométerek [emlékszel, amikor ennél a fánál, és nézd ott az a kilométerkő], holdbéli csónakosként kihalt utak párától ragyogó aszfaltján és nyugalom van és ideje a gondolkodásnak.

[az órák meg olyanok, amilyenek, j. kedvesen érdeklődik (prototipikus apafigurám), hárítok udvariasan]

"undress me now, you know how"

alkonyodó őszhűvös
kacskaringós utcákon
néhány másodperc
tiszta zene és a lélegzeted
füstje bodorodik körénk.

egy újabb pillanat az
örökkévalóságnak
hétpecséttel megragadva
enyém marad
megőrzöm rossz napokra.

[back loading]

iskolás vagyok újra, görnyedten kókadozva iskolapadban reggeltől napestig [kis túlzás] hallgatok okosságokat mint ma vszi. aki aranyos, okos néni (nyugdíjas már persze az intézetben) és olyan közhelyparádéval és evidenciarengeteggel szolgál (néha) hogy egy élmény. kedvenceim közé azonban mindenképpen felrovandó a "vica versa" és a "csapjunk a lovak közepébe" ferdítések, melyek hallatán spontán rángógörcsöm támad a szájkörüli izmok tájékán (adekvátabb helyzetben csókolózáskor használandók igen intenzíven). o.-val, egykori izzadós-tenyérrel-várok-rá-a-sarkon képzelt-szerelmemmel is összefutok az egyik előadáson, belegondolva a dolgok menetébe ő nyilván már nem is emlékszik rám. csak egy arc a múltból. [talán] esti vonatozás helyett spontán családterápiába torkolltatjuk a sötétedő parkfeletti tájat g.-vel, hajnalban autóval indulok. [kazettaválogatás]

just because

útfélen omló palást rojtjai
kúsznak a sárban vöröslő
ködgomolyba burkolva
porfelhőt felette,
kézrátétellel gyógyít
szívet testet hangtalan
engedd el magad
átölel a csendhatár.

szép kis vircsaft, gyanakvó sunyi pillantások, szűkölő vérebek, nejlonzokni, merdzsókulcs, tartóstejbajszát törli majd felpattan vérvörös rollerére, bal lábbal lendületet vesz és levegőt, orrotfújni még most tanul, addig az élet iskolája edzi lelkét [keményen meredő hajtincsei hasítják a menetszelet] lehűti a kedélyeket egy nagy bödön jégkrém (csoki-vanília, hab a tubusból kerül reá) egy perc oldott csámcsogás, koncentrál, nem beszél, teli a szája, foltos az álla, jóleső ernyedtség önti el, jóllakott óvodás ha lehetne ismét, kúszna az ágyak alatt megcsípve a legszebb lányt, élvezi a síkítást (azóta is, újabban keményen szereti a szexet) álcájául akciója árulkodó égi jelének úgy tesz, mintha (gondolja), valójában ül és remeg a szájaszéle, nem kellett volna felkelni, nem akarta ezt a napot, nem akarta már jó ideje az egészet, gombóc ül a torkában, szorítja, megakadt tűje körbejár és ismétli az éjszakákat fénysugár nélkül gúzsba kötve elhalt vágyait, zenefalat von maga köré [van, hogy jó emlékeket idéz] védi magát s védi a világot magától, hogy ne hallja szánalmas nyavajgásukat, megrekedt károgásuk undorítón fülsértő zsivaját, gyűlölettel gondolva a napra, amikortól újra él (hát nem hagyták. már megint nem hagyták) és születő gyilkosok élvezetét táplálja az utcán előtte ringó széles csípő látványa. ujjai ökölbe szorulnak, foncsorozott vakszemei kutatón keresik az alkalmas helyszínt, ahol megszólíthatja. vagy ma sem tesz semmit. mint mindig.

v. és j. őszi színekbe öltözve (mindkettejük a betegség küszöbén, az egyik még, a másik már), ülök köztük új színpompás csíkjaimba burkolódzva mosolyogva le-lecsukódó szemekkel [mit is jelent egy házfelújítás], néha egy-egy mondat eljut hozzám, Ro táblák és értelmezésük, kódjaink mibenléte és egy konferencia (nem mintha mennék), és mielőtt elaludnék, még bevillan, hogy vár rám rengetegsok önéletrajz (igen, igen, keresek egy embert) és holnap egyetem és aztán este ülünk majd a vonaton és b. vár rám [vagy nem], és bejárjuk a várost és ez lesz a szabadság meggyűrűzött lábú édes madara rövid pányván, tűzkerékbe törve.

fakó homályban vak szemgödör
látna fényt s árnyékot
a sarokban megmoccanó test
zizzen a patkányok surranó
neszezése visszhangzik
léptek koppannása, csobban
hitehagyott kődarabként kútkáván
pattanó zajszikra mohalepte odvas
falak hűs vájatában motoszkál,
felkel s végigsimít, hogy hajad szála görbül
könnycseppet hullatva lassan beszáradt
csatorna alján gyűlt vértócsa
körötte hajlongó lidércek
torokhangon kántált jajdala
hangjáték tapintva, szétfoszló ujjaik közt
úszó pókhálóhajó zsákmánya rebben
figyeltelen múlik megosztott terhe,
kipp-kopp, ott vagyunk.

van bennem valami. él, lüktet és dolgozik, teszi a dolgát, táplálkozik, rombol - így építi önmagát belőlem napról-napra, kitartón zsarnoki magányát dicsekvőn ontja környezetébe. j. szerint nem az a kérdés (mondhatni indifferens), hogyan címkézzük, attól nem változik semmi. szeretem hát magamban gyermekemként, gondolkozom majdani nevén (kislánynak érzem), várandósan kószálok mostantól a világban, várva konkrétumokat, félrehajtva vakító szemvillanásnyi találkozások marasztaló ágcsapásait [mert én megtehetem] szeretni csak azokat, akik megérdemlik (provokáció) kíméletlen örömöt lelve a kíméletlen igazságok hajszolásában s tárgyilagos melankóliájában szürke téli napok közeledtével. (utazás az ismeretlenbe) nem vagyok tükör, ne fürödj bennem, lásd ami jólesik, tedd amit akarsz (nem az érdektelenség, ez a tökéletes szabadság, bármennyire fájdalmas is te is tudod (s hogy te igen, most már én is), csak még egy pohár bort tölts nekem. inkább valami édeset, kérlek. (irigylem a hívőket, legyen az hit vagy szekta, vagy a gammasugárzás hatása a százszorszépekre)

tudjuk, hogy minden és mindenki egy. hacsak nem ez is egy illúzió csupán.

chocolate, colours, blood

svájcban sárgán virágzik a tök meg a toblerone - oké és a mogyorós lindt és a praktisch, quadratisch, gut (polgári nevén rittersport), hidegek az éjszakák, a nappalok meg nemkülönben, viszont minden olyan tüchtig és színes bocik nőnek ki a földből (nem a lila, ez igazán színes). és ez tényleg így van!

[én jobb szeretem a fényt, meleget, tengert. kívül-belül]

új kihívás-kvázimeló II megbeszélés (lehet, hogy jön a harmadik, ami ugye összességében kiadja a kerek 4 munkahely+egy suli bűnös mintázatát) után elkezdtem átnyálazni a d&t fast 500-as listáját (thx b.!), egészen szép mennyiségben képviselteti magát kishazánk rajta. alapvetően persze it/kommunikációs területről, de ott vagyunk rendesen. [kis színes] egyébként meg reggel volt tavaszi visszakliens, nem sokat változott, de nagyon jól lehet vele dolgozni, ezért megéri koránkelni. szépen adagolva, nem megbántva, rávezetgetve, néha pedig nagyon bejönne a konfrontativitás, nadehátmégse. tegnap este sajnos a velvet-buli kimaradt, persze a nyújorki szőkeciklon nélkül nem is az igazi [robotika respect] maradt hát a spontán bealvás a ji-king felett, így álmomban a házi szilvalekvár jang-ja a fehérkenyér-formálta jin-nel ölelkezett elégedett nyálcseppeket gördítve útjára, puha párna ruháján hagyva ékes utazásnyomot. [ébredés után fordítás]

kódoltam volna ma ügyesen (mire jó a hétvége), ha nem utálnám annyira, és ha nem futottunk volna össze j.-vel, aki már nem dolgozik ott de most egy csoporton, és legutóbb még a nyáron a srácban valamelyik fülledt éjszakán (én éppen n.-nel kifelé adni erőt nehéz döntéshez, akkor csalódtam benne hatalmasat), kérte, hogy hívjam fel, mondtam, hogy oké majd hívom (tudta, hogy nem fogom, s én is sejtettem), pedig ő tényleg kiváncsi volt, hát most végre még ha csak táviratmorzsányit is. aztán megjött e. és spontán asztroanalitikába kezdett és magával sodort, nem egy kertelős fajta, belekérdez a dolgok lényegébe keményen, de ez most jó. tudod, kell bátorság ahhoz, hogy merj kérdezni, merj gyalogolni bele az örvényekkel teli mélyvízbe, hagyd, hogy lehúzzon úgyis kidob (annyira nem szép senkisem) az álságosságot gyűlölöm a legjobban. ne kérd, hogy mondjam, ha nem mersz meghallgatni.

ideje van őszi esőben elázni, hogy folyjon rólad a víz, tocsogni a szivárványtszülő időprésben, száguldani át gondolatkísérletek szemkápráztató szőttesén, mégis szép ez itt. [forró tea vár, s a kályha narancsfénye duruzsol]

klassz multikulti társaság verődött össze, jobbról angolul, balról németül, kis olasz, francia is ízesít, a '99-es thummerer tréfli (ajvé, córesz) couvéé pedig hoppá. az éjszakán átvonuló nosztalgiavonatra mindenki felszállt (ki önerőből, ki fordítással), központban a szivárvány nagyáruház feledhetetlen (jobban mondva felidézett) széles kínálatával. a patronos rakéta (most jövök rá, hogy anno elszúrtam. nem a plafonhoz kellett volna felügyeskedni, hanem egyszerűen leejteni. t. mesél a tuningolt verzióról, amibe gyufafejeket lehetett tölteni és akkorát durrant hogy). a kosárlabda-játék (mire az összes golyó a helyére került volna, már rég kirázták az újabb lövések). a barna plüssfújt sárgabélű foszlós maci (tényleg szétfoszlott. nem bírta a kiképzést. néhány évnél tovább). a lemezautó (tarolta a műanyag katonákat). a kutyás persely (mackótörés-tréning). a limo (óra alatt suttyomban, hogy végül a kezem ragadt tőle, de mégis. hiszen a többiek csak nézték irigykedve. ők lúzermódra rögtön a szájukba öntötték az üvegből). a robbanó cukorka (ahogy a csukott számban a szájpadlásomat bizsergette, és az agyamban pattogott). meg a márkameggy (ezt még néha most is, ha látom). bizonybizony elmúltak a butaidők, most már nagyok vagyunk és okosok, mi a legkisebb generáció. fölnőttek. még tudunk játszani [akkor vész el az ember végleg] még nem növesztettünk sörhasat. még jólesik a zöldség körítés (ma nem). még tudjuk határainkat. s tudunk átlépni rajtuk [néha kúszva alatta] a jóízlés persze megmarad. mint ez a nap is valahol mélyen.

j. csak suttogni tud, torokgyula vendégeskedik nála, feketében, hozzá bordó sálja kiemeli sápadtságát, annál figyelmesebben hallgatjuk, pogány madonna. holnap kódolós nap lesz, v.-vel problémamegoldót játszunk, mert beígérték nagytesót , aki jön, s ha lát brutálisan lecsap (most őszintén, mekkora álszentség ez az egész kib@szott magyar egészségügyi rendszer úgy ahogy van? moldova szerint a hazai egészségügyben a betegnél csak a gyógyítók vannak jobban lesz@rva.) kvázimelóban SIP-hez érkezünk, nálam már állandósult ez az állapot. kérdés, hogy a stressz meddig facilitál és mikortól fogva számítható distressznek? dúlt estének nézünk elébe, i. haverom ma szülinapos, irány a törzshely, kedvenc mozzarellás, olivás pasta, ezzel meg az azzal. sokkal inkább, mint egy másik, szintén mára datált füstös fülledt energiavámpírokkal telt (apropó: james woods carpenter vámpírvíziójában respect) poszt-szülinapi party.




[ez csak a kezdet]

isolde malamud-féle válaszalternatívája szimpatikus. azt ugyan nem tudom (max. elképzeléseim vannak), hogy a lányok (vagy bárki más) miért írnak blogot, de ezügyben nekem hillary attitűdje ugrik be, a miértmásztamegamounteverestet? c. elmés kérdésre (oké, anno '53 ez nem volt evidencia). mert ott volt. ennyire egyszerűen, ohne ideológia.

fragrances

nem vagyok egy utazós fajta, s akkor is inkább a természet lágy öle, nagy kékség vagy erdőmélyén esti csendben a pattogó tűz illata és a megroppanó ágak a neszező állatok osonó léptei alatt, de ha ilyeneket olvasok, (mégmégmég!) rögtön odavágyom. talán a [vonzó] yuppie kategóriába beneveznék a chevignon-illattal (végre egy segítőkész és hozzáértő eladó) bár a bulgaritól és a cerrutitól is volt néhány illékony csoda, de az egyszerűsége megfogott, klasszikus forma. a fejillat kicsit erős, de ahogy eltelik az első félóra már kiegészítjük egymást s ez sokáig így marad, nyáron hűsít, télen betakar, univerzális, hasonló mint a korábbi illatöltönyöm, de szikárabb, izgalmasabb, utaztatóbb. mégis, a tengermélyi álom örökké az enyém.

nem úgy van az, gyermekeim a zűrben, csak úgy becsengetnek, aztán kinyílik a szembeajtó is és ott áll Ő? mintha frissen kelt volna ki az ágyból, arcán nyomott hagyott a párna, helyes sárga bő szárú pamutnadrágban és piros pólóban, kócosan és néz és én vissza és közöttünk a szolgáltató cég munkatársa (ő se csúnya, de...) hallgatjuk mit mond, de már alig várjuk hogy eldarálja mit akar és menjen a fenébe [rendben, megrendeljük, igen kérünk számlát, hess], mert bár lassan egy éve így szemben, de most először és kiváncsian egymásra, most őhozzá, holnap talán én jövök és együtt nézzük az esti filmet, idelent új barátokra leltem. hát ezért kell sokáig dolgozni. és télen utazni el, melegbe messzire, süppedős forró homok borítsa lábam és a tenger simogat, sós a hajad így vagy szép, jóreggelt.

az esetmegbeszélő végére maradnak a konferenciabeszámolók, j. párizsban volt pszichiátriai rendezvényen, de a legfontosabb, hogy újra itt van, és bordó magasnyakú pulóverben ül velem szemben (együtt metróztunk) és mesél. zs. és k. családi erőszak konferencián jártak, kisült hogy készül a zéró tolerancia-elvhű attitűd intézményesülése, amin azért csöppet elgondolkozunk. szóval van az, hogy bűnözőkkel szemben zt - ez oké (most a környezeti változók tömkelegét hanyagoljuk). a családon belüli erőszak is többrétű, mert ugye fizikai bántalmás, szexuális abúzus, lelki terror - hogy szemezgessek a lehetőségek végtelen tárházából. példálóznak ugyan svédországgal, de nekem folyamatosan az amerikai példák jutnak eszembe, ahol a zaklatás már (akár) az óvodások büntethetőségével fenyeget. tiszta sor, hiszen látjuk a terápiás munka tapasztalataiból, hogy majdnem mindegy, hogy egy kislányt "csak" fogdos és simogat a férfirokon/ismerős (mert nem csak az apák), vagy meg is dugja. fokozatok lehetnek, de a traumához nem kell sok. a pofonok nevelői célzattal való alkalmazása (makarenkó élt, él és élni fog) már nehezebb ügy. k. mondja is, hogy azért amikor a gyereke a kossuth téren kirohant két autó közöt az úttestre, akkor bizony helyben lekevert neki egy csattanósat. ezt lehet rossz dolognak nevezni, de egy kisgyerekre talán nem az észérvek hatnak. [jussunk el oda, hogy ne legyen szükség pofozni, naná] a lelki terror (divatjamúlt szóvá lesz a "dorgálni" és a "megfeddni"?) a legkacifántosabb. talán a gondolatrendőrség (mű)intézményét kéne bevezetni, mert lényegében sötét rendszerek diktatórikus árnyát vetítik előre. (miért a menekülés NY-ből jut eszembe?) meglehetős szemforgatás és álságos hozzáállás egy agresszív világban az agressziókezelés meg nem tanítása a gyerekünknek és a 'nicht vor dem kind'-based elhallgatásra szoktatás. mindeközben (s legalább ekkora vehemenciával) a. szerint (ortodox analitikus) arról kéne felvilágosítani a jónépet, hogy a gyerekek nemi szerveihez nem nyúlunk (csecsemőkorban sem!). nem puszilgatjuk, nem simogatjuk, nem huzigáljuk fürdetés közben. [azt azért nyilván nem viseltem túl rosszul, amikor 16 évesen p. - szőke, göndör nővérke - mosdatott egy műtét után. nyúlkált ő mindenfelé, de - mint megbeszéltük- pusztán terápiás célzattal...]

persze most nyilván arról kéne írni, hogy milyen volt o. esküvője és hogy bár m.-ék késtek és az auchan körüli átirányítás ("ideiglenes forgalomszervezéssel megelőzhető a káosz") na meg a döcögő teherautók és hétvégi sofőrök is mindent megtettek annak érdekében hogy elkéssünk (hiába akartam figyelmeztetni t.-t, hogy kerüljön, a kékfog még nem üzemelt tökéletesen) szóval sikerült mégis időre, és végül az egyik tanúra kellett várni. pont elkaptuk azt az egyórás időszeletet, amikor kiderült, és hát a királyi palota és a herkules-kút gyönyörű [gyerekkorom minden nyara] - ahogy a felső káva aljzatán a fény a vízről visszaverődve lebeg és egy csepp, két csepp, sok csepp fodrozza a medencét én meg rázoomolok a 400-as fekete-fehérrel (most már tényleg elő kéne hívatni a tekercseket) és vegyesen ragadok meg kötelező pillanatokat másnézetből és a vízcseppek játékát és egyéb haszontalan részleteket - a hivatásos fotósra ráhagyva, hogy igen, profi vagyok, még egy telefon-kamera is van nálam (azzal meg melankolikus "cica ül a terméskövön, néz és fúj" háttérkép készül) ez aztán a profizmus - de megintcsak a pillanat a fontos viszontlátni már nem izgalmas. o. zöld ruhája és tiarája régmúlt kort idézően tán igaz sem volt, b. nyakában gigerlimód lazán kötött retrokendő, szépek és fiatalok és valamiért a megállazidő napszemüvegben nézünk a felkelő napba, miénk a jövő hangulat jut az eszembe és mosolygok csendesen míg szól a kamaramuzsika, utánunk a rizsözön. hazafelé már elered az eső, ballagásesti szerenádélményeink keverednek f.-el, amikor az ifjú titánok apuci autójával májerkodnak, de mind túléltük. ez jut eszembe másnap is, amikor a körúti villamoson szorongunk és mellettem egy 15 éves kispöcs lazázik, teszi az agyát szembe szőke libának (mosolyog és döntésképtelen, nem is érti, hogy mi van) és a haverjának, aztán jönnek az olasz melegfiúk, magasak, vékonyak és helyesek, nem messze tőlünk mínuszos távolságba kerülnek a fiatalok oralice (ebédidő van éppen) és mindeközben máshol vagyok, megfigyelem, lejegyzem, emlékezem, de máshol vagyok, kivül a tömegen, felülről nézem őket, szőke, barna és vörös fejek között néhol egy-egy ősz s tar koponya vlágít, hajtengeren hajózva auschwitzi vitriniket delirálok (mint szombat délelőtt az eckerben a fejek a falon, pedig azokban mennyi élet van, szeretem azt a kiállítást nagyon, b. mosolya, g. kacsintása vésővel a retinánom át az agyamba örökre), megbocsátás van és ünnep [ez se az enyém] rendőrök a templomok előtt, nagyvárosi modern életünk elengedhetetlen kellékei, nevezhetjük polgári miliőnek is akár, pedig azt letűnt korok álsága sírja vissza, patinája megkopott, már a szidol sem segít. valami hiányzik még.

eheti találós kérdés:

melyik az a hely, ahol kerékbilincset tesznek a gyerekkórház előtt parkoló autókra, s ahol fizetni kell (éjfél után 500 – nem sokkal jobb, mint a kocsisortarifa) ha behajtasz este a kórház területére? IGEN! ez bizony ez a mi kis búvalb@szott éhenkórász ügyeskedő magyarországunk, butapest.

a vénáim már sztrájkbaléptek, unják a vasat [s eljöve ólomlábakon az ő ideje] konzultálnék gyakorló drogossal, hol vannak még a jó helyek, s flesselhet-e emléknyomokat a trafó, vagy csak az előző heti hallucinogén nyomelemek köszöngetnek vissza bájosan? mit írnál személyes aranykártyádra, ha tehetnéd, üzenni külső világoknak maradandót (dez)informatívat? /pill destruatíve: hello világ. kapd be világ. szevasz világ. tkp az ötös narratíva foglalkoztat egy ideje (numeralógia?), bár lényegileg az elmondhatót már elmondták értő szívek én meg játszadozom tovább a dallamcsengő ötös kódján [nyomja meg a piros gombot és nyugodjon békében], cél a kína-szindróma, kösz jól vagyok.

holnaptól kék fog van a fülemben, vadul fotózom a dekoltázsokat unterwegs, trendy look, mindennapi gyönyöreink add meg nékünk, ó uram!

én akkor most csendben lazán lealélok az íróasztal alá...

szülinap van szülinap, lehet összegezni fluktuációt, méginkább lemorzsolódást, okokat, miérteket, sztorizgatni az elmúlt év válogatott jóságait (persze feledjük a rosszat, szépmagyarszokás sírva vigadjunk helyett strucc-utánzás), és az hogy volt amikor, emlékszel-e rá, hová lett és hogyan nézett, meg az első találkozás, maradni csendben fátyolkék füstrengetegben elmer-ül a párnák mélyén [megkopva letűntek] eprespezsgő (szép látvány mondhatom, de az íz) rosék, meg a zene, a zene, ahogy csontig hatol s betakar, hajnalig ropták a táncot hogy csillagfényt halványított már a hold sötét oldala (részegen ki visz majd haza), s csak egy, csak egy legény van talpon az ivóban, a többi már hazaindult, elpilledt, utánuk a vízözön s még egy nap az örökkévalóság. to be continued. ma éjjel. a helyen, ami ott és akkor s még áll, hogy legyen még sok ilyen szép napod. (hello sark)

újabb bentszakadt kiáltás, újabb ki nem engedett könnyek, még egy mélyülő ránc. a legjobb az a rész, amikor s. megkérdezi, hogy "megvizsgálhatja a doktornő? phd-zik itt nálam, és hát a gyakorlat". ugye. (gondoltam, szevasz kollegina). aztán végülis nem, pedig biztosan jól elbeszélgethettünk volna, különben is az jutott eszembe, hogy nem blogol-e vajon, és hogy ő vajon mit írna le erről a helyzetről. [érdekes állapot tárgyként tekinteni önmagunkra] a kisműtét után elmesélte s. hogy mégis mi van, az egészből a "csúnya populáció" szókapcsolat fogott meg leginkább, és a tény, hogy a fájdalomviselet megtanulható. végülis csak 20 perc az egész, vagy annyi sem. visszafelé mindenesetre bömbölő tilos szeletekkel szedáltam [hol egy hely a nagyvárosban, ahol torkaszakadtáig üvölthet az ember?] és még az esetmegbeszélő második felét is elcsíptem (ma kimaradt a mitológia), de az igazi öröm, hogy egy tavaszi páciens újra jelentkezett, ezek szerint talán mégis ér valamit beszélgetni emberekkel önmagukról?

(most lehet szurkolni, eredmények kábé két héten belül. én úúúúúúúgy izgulódom most, és ízlelgetek szép új kifejezéseket szoktatandó magamat a gondolathoz)