sounds of silence

(... közben már áttértem barb blográdiójára. adf & garbage. ez kellett nekem. szenksz a lót!)

ha a bíróság is úgy akarja, akkor heteken belül alapítványt fogok elnökölni (papírmunka). persze challenge ez szakmailag is, hosszabbtávon meg az akármi is lehet belőle (leginkább), de most már oda kell figyelni, mert szép-szép az elhivatottság (őőő), de át ne csapjon küldetéstudatba, (túlzott) altruizmusba pedig még kevésbé. [apu tachikard szívritmusa vagyok] vajon a mai megbeszéléssel összefügg-e az esti páciensek konfrontatív ülése? (néha én is próbálgatom a szárnyaimat. vigyázok rájuk.) utána spontán a millenáris felé vettem az irányt, oszt celebritiszpotting, úgyismint müller péter sziámi&rieger 'zanzibár' johanna, no meg a sziget tv pilot-adása. (oké, akkor nem is igazi cp) és később befut robogós-kolléganő is [véletlenek.six degrees], aztán az egész társaság az épülő raypainting-csodákba hágva a színről balra el (lovagol a holdfényszegte gyárépületek vadregénnyel terhes nyári romantikájába. szigorúan haveri alapon.) később már csak az einstürzende neubauten és jocelyn brown. na meg four ears. pulp. (oké, elárulom, origorádió)

képtelen
félelem
csűr-csavar
szégyellem

féktelen
kényelem
elenged
kénytelen

délután metrózva még újabb munkahelyi interjúra új munkahelyi kolléganővel akasztom össze a... szememet és érdeklődéssel szemléltem a rikító fehér sebtapaszokat a kezein. három hete vett robogót, ma esett vele harmadszor. (lehetne odafigyelni előzéskor kedves autósok az oldaltávra??) ilyenkor azért elgondolkozom, hogy talán kéne vennem nekem is bukót, de inkább maradok (tisztelettel) fatalista. hiszen csak biciklizem. többnyire bicikliúton. igaz, hogy c.-t is a járdán tekerve gázolták halálra a múlt nyáron. (már, ami ezt illeti) az interjú egyébként jól sikerült, mehetek hospitálni, és majd jövő félévtől drogprevenciózni. a terápia jobban érdekel. holnap meg találkozó egy alapítvánnyal, akik felkértek kuratóriumi elnöküknek. most akkor hova is haladok? időt kérek!

(a brazil-magyar 4:1 tulajdonképpen nem váratlan (én 3:0-ra tippeltem), gyulai balázsnak gratulálok a brazil játékos nevével való viccelődésen, a magyarok meg egészen egyszerűen lassúak, nna. oké, hogy kisebb volt a pálya, de amikor sokéve benne voltam az iskolai csapatban végighajtottam a teljes játékidőt. kisebbek voltunk mi is. és csak játék volt. talán pont ez a baj. (lsd még intrinzik-extrinzik motiváció))

(egyébként kósza hírek terjednek, miszerint idén is lesz sráckert. a szimplakert ennél biztosabbnak tűnik, egyik tulaj haversrác, ő mondta, hogy tizedike körül nyitnak)

kínból jöttél, kínná leszel
omló tested köpönyeg
hűvös árnyékra mered
tárt karokkal összegyűrve
élt, félt s temetett

(úszó perce kurtán koppan)

a kultiban (kis alázás csocsóilag, ámde valahol el kell kezdeni) gyors infrakapcsolatba lépek és átlövöm magamnak csernus kolléga számát, majd irány a trafó, ahol i. koma mellékesen elpöttyinti, hogy az és megvette az egyik novelláját. [büszkeség, balítélet] jár a szemünk (balra szőke&barna, jobbra két barna, mosolyognak s mi vissza, de ez nem egy olyan este) meg a szánk, tétova lépést teszek a média felé, hátha. a változatosság gyönyörködtet, és mi mindannyian egyéniségek vagyunk...

"s halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd?
vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?"

(r.m.)

(robert palmer: addicted to love)
retró. juhtúrós tészta fügebefőttel. balaton. esős napok után a napfény íze. ennek örömére erőre és biciklire kapok. irány a nem-tudom-hova, de nem is kell mindig úticél. csak az út maga.

három kézfogásra vagyok richard dawkins-tól, mégis japán öszdöndíjakat keresgélek, de végül úgyis izraelbe fogok menni. vagy nem. [mese, mese mátka] ennek örömére kivilágos-kiviradtig friends-et néztem, de nem jutottam az első évad végéig sem. (48 rész. mind ott figyel sandán)


mintha éggel a föld
között húrba csap
fülig ér a szája
vércsöppet
mosolyog
lehullik legott a nap.

egy végső hajrában négy órányi alvás után elkészült a mű (klassz dolog társadalomtudományi tanumányt fordítani és megérteni és magamévá tenni (mégha néhol mégoly triviális és evidenciákat sorakoztató (amerikai szociológia, na, most magyarázzam?) nincs más hátra, mint ügyesen elmondani. 'bágátell' (mondaná a.) 'megy ez, mint az ágybaszarás'. (mondaná e.) én meg csak reménykedem, hogy nem alszom el.

ma 89 éve. nem vagyunk egyedül. bárhol, bármikor és bárkivel. veled is megtörténhet. (ringasd el magad)

visszatérő

mindig sok aspektusa van a helyzeteknek. ma is. egyfelől az öröm (?) - apró lépések, bizonytalanul, de talán... talán, valami jó felé viszem az utam - amikor újra ül velem szemben az egyik régebbi páciensem. eltelt egy év, sokat változott, az akkori probléma már nincs, másokkal birkózik épp'. beszélgetünk, kérdezem, s válaszol, tegez (akkor ebben maradtunk). ma - mielőtt megjött volna - gondolkoztam, hogy változtassak-e ezen - s ő dönt. felvesz egy egy évvel ezelőtt elhagyott fonalvéget (én tűntem el, amikor megbetegedtem) s gombolyítjuk tovább. (meglesz a helye és ideje a váltásnak. majd. most túl sérülékenynek érzem) másfelől, amikor az ülés végén megfogalmaztatom vele az együttlét célját, bizonytalankodik, majd azt suttogja: abban bízom, hogy te tudsz segíteni. néha ijesztő a rámruházott felelősség súlya. legalább annyira félelmetes, mint amennyire megtisztelő. talán ezért sem fogadom el mindenkitől, különösen nem nem-terápiás helyzetben...

már egy hete csak angolról fordítok napi sok órában, erre éjszaka németül álmodtam (nyilván d. ihlette, nyilván kissé erotikus, nyilván elfojtok ügyesen), reggel pedig egy értelmes szót nem bírtam kinyögni franciául. hol a rendszer e rendszertelenségben? álomértelmezésből pedig feladva a lecke. már csak azt kéne eldöntenem, hogy freudiánus vagy jungiánus értelmezési keretbe próbáljam passzítani. esetleg a jó öreg álmoskönyv?

(az eper meg szar éretlen spanyol műgyümölcs, amin a tejszínhab se sokat segít)

díl, emma

találkoztam ma egy lánnyal. amolyan első látásra szerelem [van ilyen] lehetne. s mit teszek? mint általában. semmit. ezesetben tán azért, mert a páciensem. és hát az absztinencia-elv. basszameg. az ezek után már szóra sem érdemes, hogy nem sikerült epret venni (akaromakaromakarom). viszont de meg tejszínhab sincs itthon. ellenben délelőtt kertbe kiülős napozós, kutyasimogatós csoportozás - úgyismint munka, biciklizés, és este hazaséta el a szentisten park mellett ráérősen-lassan virágillatot és szellőt újrafelfedezve. a mérleg ezekután (mondhatni) pozitív.

(ez elég szőke volt?)

suxxx drugs. rákenroll

nem kívánom senkinek azt az érzést, ahogy álltam döbbenten a gyógyszertárban, miután elhangzott: "megrendeltük, de sajnos hiánycikk, nem tudom megmondani mikor lesz". (az persze azért elgondolkodtató, hogy idestova tíz éve szedem ezt a gyógyszert, s most fordul elő először, hogy ezzel szembesülök. mielőtt gyógyszertárat vált, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét)

hát ezt is...

lassan másfél éve lakom itt, de ma sikerült végleg felnőni (most vajon mit kéne érezni?). tegnap végre kihívtam egy vízszerelőt, aki laza 10,5k-ért csapot cserélt és bekötötte a mosógépet. ma további 7,4k-ért egy másik szaki megbirizgálta a dög fedélzárját (szeretnék én is ilyen óradíjjal dolgozni...) éééés... van valami megnyugtató a gép duruzsolásában (hangok, melyektől jól érzem magam), ahogy ülök a monitor előtt, por-krumplilevest kortyolgatok és fordítok. szevasz anyu. most már tényleg csak érted megyek (ha), a továbbiakban szó nem lehet kényszerről. [avagy, búcsú az áldozatszereptől]

vannak ilyen szimbolikus pillanatok. tulajdonképpen nem sajnálom, hogy tudom valami konkrét történéshez kötni. néha jól jönnek az irányjelzők. (távolban egy fehér vitorla)

- de jó dolga van a macskának egy ilyen szép nagy tálcányi macskaalommal!
- hmm, a világjátékra gondol?

visszafelé valahogy mindig gyorsabb és könnyebb a tekerés. a dunaparton néhány percnyi napfürdőnek álcázott légzésritmus-helyreállítás [elszoktam a terheléstől] és a napozó párocskák, harsogó zöldek és a bódító dunaszag mámorában szürreálisnak tűnik, hogy itt embereket lőttek a vízbe. hogy vöröslött a folyó és hullahordalékot sodort az ár. mint sok éve auschwitz tavasszal. éppen mint egy frissen épült lakópark. arbeit macht frei.

'the communities of memory that tie us to the past also turn us toward the future as communities of hope'

szakmailag meg gyereksziget. kerekasztal. én. benne. sokat kell még addig olvasni és gondolkozni. (azért se leszek médiageci?)

"to be a square dude is hard work, man" - oszt ki a fasz kötelez rá? [magad ura]

két tenyérnyi boldogság
összevetett tekintetünk
hálójában pillangószárny zizzen
s pereg száradt porszeme
tükörcserép-hajnalon
ócska ízzel ébresztő
nyúlós-nyúzott test-
ékszer.

vagy így:

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

(játékszabály. f.á.)

ezt itt most abbahagyom. változnak az évszakok.

mondhatta volna szebben kislovag!
imígyen?

Félreállok — hogy
ne takarjam el, amit
tennem adatott.

[talán]

kicsit rossz, miután közöltem g.-vel, hogy nem igazán érdekel az esküvője. [idő?]
kicsit rossz, miután a. konzekvensen áldozatot játszik, s most éppen (para)szuicidummal fenyeget. [felelősség?]
kicsit rossz, hogy mindezek miatt nekem van lelkiismeretfurdalásom. [lúzer?]
kinyitom a szekrényt és ruhát váltok. új gúny(a) a coping-repertoárba. [...]

[mélyütés. majd kiheverem. chaverim. tekerés]

újra szvíthóm (honey), de ezúttal egy kicsit beledöglök. másrészről viszont: légy ott.

hajnali (ön)ébresztő után jó startot véve ültem az ic-n és bambultam az esőbe (harsogó zöldek a szürke ég alatt) és róttam az önmagukba térő köröket introspektíve. agresszió. félelem. agresszor. áldozat. ki melyiket mikor és miért? mit nyer vele s mit veszíttet a másikkal? [vice-versa] talán, ha nem félnénk a félelemtől. (felszabadít) talán ha mernénk vállalni magunk előtt (is), hogy nem csak áldozatok lehetünk, hogy nem csak a könnyebb út van (fixa). ha lehetne kitörni a kényszerített kollúzióból. (nem akarásnak nyögés?) meddig fokozható az önreflexió? ha már félsz attól, amit látsz magad szemében fürödve, elég lesz? (előre a végtelenen túl) nem a szavak, hanem a közöttük lévő csend. de most csak csöpögnek az esőcseppek, elszaladnak a robogó vonat ablakán ferdén felfelé a semmi ágán, semmitmondó összemosódott betűfoltok roggyant hada nyerne értelmet, de levegőt markol s csak a felejtés kútja csobban sejtőn (kedosim u tehorim)

(lehet, hogy halle berry-nek van a legszebb/szabályosabb fogsora (bulvárhír mittoménhol) de én még olyan gyönyörű, valódi hófehér zománcsort nem láttam, mint ma d.-ét közelről. pécsi lányok. mosolyvillanás)

jól jegyezd meg: a nagy sárga vasalónak mindig előnye van!

nekem tökre bejönnek a dekorált villamosok. ma láttam a jacobs krönungosat, az szdsz kampányolóst meg még egyet, ami szép piros volt (tán maggi?). sok éve linz-ben tetszettek meg igazán a színes villamosok, ott volt rózsaszín meg fekete meg kék - és emlékeim szerint nem reklámoztak semmit, csak egyszerűen színesek voltak és színesek lettek tőlük az uccák is, ahol szaladtak csilingelve - én meg csak álltam nagyra tátott szájjal és olyan vidám lettem hirtelen (szemerkélt az eső), hogy megfogtam k. kezét és sétáltunk tovább kéz a kézben lóbálva nem törődve a bámész pillantásokkal. prágában (évekkel azelőtt) a piros városnéző villamossal robogtunk dombnak föl és le (nem egy 'frisco de szinte), kanyarogtunk hosszan elnyúló gyárépületsor tövében és egy-egy megállóhoz érve dalolt a csengő (kék fények, fényvédő fóliázott ablakok). és gyerekkoromban amikor félóránként elcsörömpölt az ablak előtt a régi (tujázásra termett) rácsajtajából kalauzt lógató 17-es [filmélmény] (judit néni, németórák kedd esténként éveken át, beprotezsáltam a kareszt is, énekelni kellett (oh tannenbaum) és magoltam csak magoltam a szavak és olvasmányok heti penzumait, néha nem mertem kikéredzkedni wc-re, és volt, hogy nem bírtam tartani (szegény utánam következő tanítvány vajon mire gondolhatott a nedves székre ülve?) de soha nem szólt rám j. néni (aki talán nem is volt kislány kislánykorában), hogy ejnye kisfiam, csak nézett a sötétített szemüvegén át ajtónyitáskor (guten tag tante judit) és éreztem, hogy hosszú óra előtt állok (cipő le, papucs fel) a félhomályos biedermeier lakásban, az ablak alatt álló kisasztal kékes körtéjű piros kislámpájának fókuszában róva az új szavakat szótárfüzetem oldalaira s formálva egy gyalázatos nyelv rámkényszerített [rekonstrukció] szavai mint akkurátusan kihegyezett grafitceruzája koppanásai, a radír surrogása és a szorongás, hogy a múltkori 3-as alát vajon sikerült-e kijavítanom (eleinte kevésbé, aztán az évek során ráéreztem). aztán egyszercsak - tán 1990 szeptemberétől - nem mentem többet. rendszert váltottam.)

pár napja rájöttem (álmatlanság-unalom), hogy a mobilommal is kiválóan lehet blogokat olvasni. meg keresni a google-lel (-val/vel akármi), ami igencsak kapóra jött szombaton a rádióinterjú előtti percekben, amikor az utcán sétálgatva utánanézhettem ennek-annak.

(sehol sem tartok a szerdán esedékes kiselőadással. ajvé, córesz.)

"mindig itt leszek" - még mindig tudok sírni az et-n.
és az elért bizonytalanságra, ami felszabadít és tovagörög, meg amúgy költészet napja, radnótitól pillanatkép (változó táj) [vihar előtt]:

Tócsába lép a szél
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.

A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják.

Összevissza zaj lesz,
még a lomb is mormog,
épülnek a porban
porból kicsi tornyok.

Megáll az úton a
mókusbarna barát
és fölötte barnán,
egy mókus pattan át.

Aztán figyelmesen
mi mozdult: megmered,
a táj nagy kalapként
hordozza az eget.

Mire újra mozdul,
csaknem minden nyugodt,
bokorba bútt a szél
s aludni készül ott.

Nevetni kész a rét,
mosolygós és kövér,
gyöngén ring ahonnan
asszonyom jődögél.

Meglát, szalad felém
a fű közt és a nap
szétfutó hajába
arany csíkot harap.

Körben egyre tisztul
és folyton csöndesül,
az elkergetett fény
mindenre visszaül

és mi nagy kalapként
hordozta az eget:
fedetlen áll a táj
s felhővel integet.

(1935)

szinte már el is felejtettem, milyen egy paszentosan beállított tekergő. a grip shift meg nagy találmány! [well being] lakberendezési tipp mára: a kaspóban csücsülő szobazöldség kiválóan alkalmas ikea-gyártmányú állólámpánk búratartójáról való lógatásra is. az összeállítás különösen jól mutat kovácsoltvas(utánzat) lámpaszár(?) esetén. mint nálam.

nem tud valaki egy jó szakácstanfolyamot vagy vállalkozókedvű one-[wo]man-showt? (rám jött az alkothatnék, humán potenciál kiteljesítése vagymi)

tegnap[előtt] rekonstrukció a legkedvencebb moziban, a legalkalmasabb filmnéző-felállásban, egyedül. (i.-től tanultam. örökhála. ezért.), lazán munka után mert megtehetem. mintha bikácsy dogma-filmként írt volna róla, de hát nem az - az alkotók szerint sem. (már csak az idő vasfoga miatt sem, hiszen egy évvel később született) a nő kétszer-utánérzés? tény, hogy maria bonnevie ezerszer inkább hosszúlábú gwyneth-nél. (újabban a skandinávok?) és még a hatása alatt vagyok, mikor a szokásos szombat reggeli bögre kávé gőzölög előttem (később még egy gyömbér és az újságok) és beállít v. és látom rajta, hogy valami nem stimmel. próbálom szakszerűen (?), de kollégával (és jóbaráttal) kurvanehéz. talán egy apró lépést mégiscsak, s a cinikus önnyugtatás savanyú íze marad - nem élhetek és dönthetek helyette. [support] a röpke telefonos interjút a rádióban már (szinte) zsigerből (szép véletlen: a kávé mellé éppen a témába vágó cikket olvastam, naprakész vagyok hát és jól informált), építve arculatot egy lehetséges (?) jövőnek [megáll az idő] este g. megtiporva a táncparkett lazalábú ördögének lábát felszisszen, majd lakonikusan közli: ez egy kemény világ. és én a része vagyok. jövő szombaton megnézem egyenruhában, fegyveresen. [móka-kacagás. sátáni]

(egyetértek) [mást nem]

egészen jó próbálkozások, de isolde-nak jár a pirospont. einstein bizony, a jó öreg albert.
nomen est omen: lost in translation - ha valaki megfejti, hogyan sikerült a fordítónak(?) a 'midlife crisis'-t "korróziós válság"-ként, a szofisztikált bulimiás tüneteket pedig anorexiaként ferdíteni, kap egy... hmm...túrórudit? mindezzel együtt - bár a társaság fele "érdektelen"-ként interpretálta a filmet -, scarlett johansson amolyan igazi girl next door, bill murray pedig egészen hitelesen (mintha ismerhetném, milyen is az valójában) hozza a kiüresedett házassága romjain vegetáló sikerember méla spleenjét [burgundivörös] a japánok előítéletes "kifigurázásáról" inkább semmit.
ja, és az incognito-ban majdnem olyan jó a fehér forró csoki, mint a kávészünetben. talán nem mellékes, hogy miben is adjuk fel az elfogyasztásra szánt ételt-italt... (és hogy a passzív dohányzástól már megint úgy kell ébrednem, mintha kísérőként a fél hamutálat is benyaltam volna)

amolyan vegyesfelvágott, tegnapról még mindig lilulok a gagyizáson (a terranova sok év után végre kijön valami egészen normálisnak tűnő férfikollekcióval, tegnap végre eljutottam, megnéztem, és kézbefogva már csöppet sem tetszik. ha a szín jó, akkor rajta van valami idétlen vasalás, a varrás már foszlik helyenként és különben is csak elefántméretben van. ez hagyján, mert végre találok egy amolyan szo-szo kategóriás egy-próbát-megérhet darabot, erre közlik, hogy ja, kártyával nem lehet fizetni, de a közelben van automata. hát akkor kéremszépen lehet bekapni! nem megyek el az automatához, és maradok a springfieldnél. köszöntem.) ma viszont ott, az ex-bölcsiben aaaanyira nagyon bejött a csapathoz-tartozás élménye, besegítés az ügyeletbe, megbeszélés és aztán közös húsvéti (őőő, naigen, az igazából semmiben hinni [vallás] előnye, hogy két nap eltéréssel lehet széderezni és húsvétozni) ünnepi rántottcsirke (mert ebben a rendelőben mindennap főznek legalább egy levest, úgybizony), és aztán irány az izom-disztrófiás srác. sétálunk a kertben (tolom a kerekesszékét), bámuljuk a szomszéd telken folyó építkezést és beszélgetünk. ráérősen, kizárva a világot. természetes, ahogy megigazítom a lábát, és ahogy bandukolunk meg-megállva, együtt vesszük észre, hogy a föld sötét, a fű zöld és kövér, az árnyékban hűvös van, de arréb már megint süt a nap [megmelegít]. jó volt, nna. köszönöm.

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Egyfelől úgy, hogy nincsenek csodák. Másfelől úgy, hogy minden csodálatos." - na kitől az idézet? [a tartalomhoz a forma]

naná, hogy elvállaltam. holnap megyek hozzá. para van, de a felhők fölött mindig kék az ég. (ezt is valami nagy észlény találhatta ki...) ugye, vattaC? [ereszd ki]

chág számeách!
&
lesáná hábáá b'Jerusalajim.

szavak. csak szavak.

van egy 14 éves izomsorvadásos srác - csörög rám k. már tolószékhez van kötve és inkontinens. nem tudják az orvosok a betegsége prognózisát, s fél tőle mindenki, ezért nem foglalkoznak vele. én is félek tőle. talán pont ezért fogom elvállalni. azt hiszem. törekedni a tökéletességre vajon mit eredményez? [extremitás] rák vagy pszichózis. vagy a sejtek lázadnak vagy a lélek. (a neurózis és a pszichózis [félúton karakterózis by r.m.] határán billegve mi lett volna józsef attilával, ha nem jön a vonat? hiszen dolgozni csak pontosan és szépen. (mit jelent pontosnak lenni? és szépnek? és fetrengeni akut pszichózisban majd amolyan münchausen self-made man módra visszajönni a sötétből?)) valamit elindított ez a hétvége, hát repül a nehéz kő, s ki tudja...

(csak azt a szájat s orrot, ívüket s megnyúló árnyukat. a süllyedő-emelkedő hasfalat, s ahogy elnyílik a szája a.-t idézve fel bennem. csak azt feledhetném.)

most ez tetszik:

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
-- Csak álom volt --
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.

(ingrid sjöstrand: néha csontvázról álmodok)

being there. truly there. fully there. aka la présence juste.

tegnapelőtt volt ez a film, amolyan bájos vasárnap esti tévé-limonádé, kicsit szirupos, na de "hogyan védekezzünk?" "klimax-szal". (kellemes kikapcsolódás) utána irány a liszt ferenc tér, s mivel a menza tele (sok lett volna két este egymás után, ámbár az a hideg barackleves hétnyelven beszél) tavasznyitást játszottunk a vian előtt - én és egy riviera kehely. a hétvége meg olyanokkal telt, hogy lényegében: húbazmeg. plenáris tapasztalat, amalgám-tünet, karakterózis, re-birth&co. ellenben strasbourg ezek után némiképpen kétséges. [megérte] szimbólumaim egyszerűek (?): (harmadik)szem, farkas, lány s öregedése. marie-christine szerint akárcsak piroska és a farkas. richard bólogat és mosolyog (mint általában) én még gondolkozom, így az öndiagnózis késik. a plus.

(s hogy csütörtökön éjszaka milyen jól kitaláltuk t.-vel és a.-val, hogy hétfőn irány róma, pisa éa persze maranello! aztán pénteken szembesültem vele, hogy sztornó, hiszen nem mehetek szabira, mert élelmes kolleganőim már beírták maguknak és hát valakinek ügyelnie is kell. persze új munkahelyen se értékelnék igazán, ha rögtön egy hét távolléttel tüntetnék. erről ennyit. sebaj, úgyse a ferrarinak drukkolok. csakazértse.)