private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2003/11/30

őőőő...móninak hívják és most nincs túl jól. konkrétan kissé ráborult a wc-kagylóra. csak ki ne száradjon. (hogy legyen vége is a történetnek) bennem meg mindeközben sir laurence olivier jeges őrülettől csillogó szemei, ahogy a fúróval közelít. BIZTONSÁGOS? BIZTONSÁGOS?

pie in the sky

és egy picit irigylem szinát, mert ilyet átélni egészen felemelő érzés. érezni, hogy partot értél. hogy most már nem azért küzdesz, mert az élet lényege, hanem mert jó. mert van kiért. mert együtt egy egész. tudom. még emlékszem. na meg egyébként is, ha charlie dunlap-nek sikerült, akkor nincs mese.
(örök hála vattaC-nek, mert ügyes volt és okos és most megint lakható övezetté nyilváníthatom kis virtuális kuckómat. köszköszkösz)

előestén kicsit szétcsaptuk magunkat (gyors sodor kint, majd ezaz bent), trafó, yonderboi hajnalig, i. komával ex-nőjével r.-rel és kis barátnőjével (gáz, de fogalmam sincs, hogy hívták, mindegy, gyorsan és nagyon berúgott, ami akár jól is álhatott volna neki, de nem), később befutott e., kedvenc riporterem is, és hát persze, "jaj, de kicsi a világ" - ott volt d&e (még az egyetemről) és sz. a pult másik oldalán. vicces követni a párkereső/-szerzési stratégiákat. ahogy szemeznek. aztán tüzet kér. s ha már, ottmarad. próbálnak beszélni (mission: impossible). és 10 perc múlva két lehetőség van: vagy már egymásba gabalyodtak, vagy eltűnt valamelyik, és arrébb próbálkozik. nem kicsit közhelyes és unalmas. (hogy nem változott semmi).
hajnalban hazafelé e. a legutóbbi munkájáról mesél, ahol kisgyerekek között volt és egyszercsak elkezdtek potyogni a könnyei. mert az óra ketyeg kegyetlenül.
(néhány suta szóval próbáltam volna vigasztalni, aztán rájöttem, hogy senki helyett nem vívok meg több csatát)

és hogy miért előeste? kb. 1 órával és 8 évvel ezelőtt halt meg apu. és most talán, talán elkészülhet a könyv, aminek az elejére odaírhatom: "Apámnak".

2003/11/29

szavak mára:
reggel
ecker
kakaó
perec
munka
elblicc
ebéd
dupla
mozi
kontroll
vian&clones
kihagy
éjjel
trafó
repülünk.

csak a ma van
ha holnap nem
kel fel a nap
is meleg lesz
táncolj budapest.
már csak hűlt ujjnyomok
alvadt viaszgödre mondja
élt időnk légbőlkapott kincs
száz lakat zárta száján
halvány mosoly bújt tán
szélborzolta lenge tincs
mögül néma szempár ragyog
már gondtalan e kései órán
játszik a gondolat velem...
egy szikrát még kérlek!
egy percet még adj nekem!
míg kezei kósza játékát
féltő csendben figyelem.

már nem mozdul.

2003/11/27

hey girl!

látszik, hogy ma lébecolósra fogtam:

szép, nade... valami mégis hibádzik. imádom(nám) a szeplőit, de ha a szemébe nézek, csak a fókuszálatlan semmi csillan. "a szem a lélek tükre" és tényleg.
kis kutatási korpusz. okosság.
gyakorolj a buli előtt, biztos, ami biztos!
film&média-mix, avagy kis lépés az egyénnek...

(mai linkajánlónkat láthatták)
francba a webstatisztikával. viszont valamit nagyon elbénáztam a kóddal.
valaaaaakiiiii, help me rendezni soraimat!

2003/11/26

(nem kérdeztem meg természetesen). megfelelő idő, tér, hely és az ő hiányuk.

viszont kaptam tegnap régi találkozástól (c.-vel (aki már nincs) mentünk debrecenbe okosmondani, amikor) szépet, ma meg mégszebbet levélben (utóbbi íme):

"mondd, mit akarok, miért nem tudom, mi az, és miért akarom? miért, hogy ha
kérdezek, a szavaim lehullanak a lábaim elé, mintha saját árnyékommá lennének,
az árnyék pedig mintha egy a kövekkel, amikre vetül... odakinn van-e még a
kívül, és idebenn van-e a bent? miért érintem meg egy fa kérgét, hogy
beleborzongjak a vonalak kusza rendjébe, és magába rántson az idő, amire mindez
adva volt, ha nem olvashatok bennük, ahogy saját arcomat is hiába faggatom.
miért kérdezek, ha nincsenek válaszok, és miért válaszolnak mindig arra, amit
nem kérdeztem sosem?"

[válaszaim nekem sincsenek]

2003/11/25

techno

na ez meg húb+. nemcsak miles örömködne szívesen egy ilyen kütyüvel.

(mindehhez meg criminal element orchestra. most már elégedetten hátradőlhetsz)
hijnye! én aszondom, hogy isolde-klón és szofi-klón a legjobbak. szép új világ.
mai fejtágítások letudva, referátum dettó (mint a moziban, szemléltettem devianciámat) holnap vonatos nap (mégcsak nem is hajnalban, kényelmesen (?), nyugiban (?) délre) és i.-vel is lesz (? - don't hesitate, be skeptic) pénteki idő együtt, szeretemszeretem (nem pirul, figyel).


hullámtörte habtaréj
arcod mögé behatol
árnyékliget eltakar
pőre tested kendőtlen.

míg rohanásban a dal
fúlt légvétek közt elhal.
első csendig hullámzik.
úúúútálom-nap. hajnalig (hmm) olvastam és fordítottam, kezd is összeállni valami modell-féle, de hogy ma (pár órán belül) ebből referáljak? ágyazva béna, hellyel-közzel irreleváns elméleti keretbe? pofázni süket, nem értő füleknek okoskodó fejeken? (ráadásul irigy vagyok és önző, van valamim, ami kuriózum [tényleg], lóf@szt akarom elfecserélni tré kurzusokon jegyszerzésre) kvázimelót szívesen beváltanám egy jó kis kutatói státuszra valahol. any idea? holnap megkérdezem j.-t, [ígérem századszorra is magamnak] bullshit. ez van ma.

2003/11/24

ezer & egy

most akkor átmegyek hirtelen multinacionálisba és multitaskingba - már ami jelenlegi fontos megválaszolandó kérdéseket illet. a francia kapcsolat ma lezárult, az amerikai talán a jövőhétre várható (?), viszont hirtelen nyakamba szakadt egy headhunting-projekt egy izraeli cégnek, balkézről pedig brüsszeli (eu-s) információkat kell begyűjteni sebesen. (utóbbival már nyomon vagyok) és közben kezd elönteni a cikkek nyomtatott armadája. na meg a szótárhegyek. (csak e-mailezni nem lehet erről a sz%(/O=/%!//'"-ott itthoni gépről, pedig fontos lenne, nagyon fontos (holnap hajnal, kvázimeló, erre is jó). ja és kvázimeló 2 is zakatol sebesen. ejnye, no, már megint repül a nehéz kő. s hogy kit, s hogyan talál meg? hát, nem tudom...
jól bevállaltam két új klienst (depressziós lányka némi kritikátlan viselkedéssel "párkapcsolataiban", és egy korai szeparációs szorongásos hátterű fiú), így lassan megvan a kötelező létszámom, termelem a pontokat ügyesen. (állítólag megvan a kinevezésünk, ami azért nagy eredmény lenne - ez most le is kopogom gyorsan [csöppet sem vagyok babonás] a lehelen meg váltottuk egymást r.-rel a trolin, jól áll neki, hogy megnőtt a haja. (ebbe a pasiba is bele tudnék zúgni)

help

ó, b@sszameg. elakadtam. kéne egy harvardos library-hozzáférés. na jó, megelégszem az american journal of community psychology-val is. (egyelőre) valaki? esetleg?
most hívott x., ritkán beszélünk ugyan (találkozni meg már éveknek tűnő idő óta nem sikerült), de ugyanott tudjuk folytatni. most tartott nekem cikkírási tanácsadást, én meg beígértem egy álruhás látogatást valamelyik konferencia előadására (ha fúvós lenne, nyilván citromot is vinnék, mert az olyan vicces.)
a hajnali fény háztól házig szaladt (fogjuk rá, bár inkább a sejtelmes, puha köd) korán kellett jönni kvázimelóhelyre, bekukkantottam ide-oda ahol égtek már a lámpák, hajnali műszak készítette a terepet, felmostak, söpörtek, nyitott ajtókon eresztették ki a hétvége áporodott levegőjét. én meg közben valahogy így (megint árpád, e meddő órán):


Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.


(vizuális alkat lennék. vagymi. jóreggelt.)

2003/11/23

talán a legszebb post, amit eddig olvastam. valahova ide a szomszédba: boldog(abb) születésnapot!
eklektikában régen voltam télen-nyákban, ilyenkor valójában eléggé nemszeretem hely. tömeg, nyafogó hangú, fejhangón mosolygó butalibák a mellettünk lévő asztalnál a pofánkba mászva, melegen hozzák a bort és hiába jólneveltek a fiúk, hogy amíg eszem, nem gyújtanak rá, mert egyébként vágni lehet a füstöt. az alapzaj meg elnyomja a (nyilván most is, hiszen máskor mindig) jó zenét. az ilyen helyzetekre mondta egy előző életünkben tán b., hogy "ez is megvolt, mégsincs este". azért i. komát elkísérem még a szódába, majd egy kellemes félórás hazaséta & window shopping. mert megérdemlem.

most meg, ahogy olvasom isoldét eszembe jut, hogy ezért talán nem is kellett volna elutazni. úgy látszik, mégsem vagyunk annyira lemaradva. (net addikció?? impulzivitás-kontroll zavar. esetleg. e-therapy? a vr személyiségformáló hatásai? állunk rendelkezésre. és a hálózatok, meg a virtuális csoportfolyamatok. hmm.) (még jó, hogy nem csak szakmáról szólnak az ilyen tréningek, úgyhogy mégiscsak jó utazni. sőt. utazni kell. az a természetes állapot.)

2003/11/22

viszi a vonat

görcsösen nyúló féltő karjai
búcsút intenek örökre tán
csattogó kerekek küllői közt
gőzfelhő gomolyleple száll
végül eljött ez is gondolatban
újra s ezerszer hallott sikolyok
szakadt bársony foszlányokat
hord a szél cibálja ősz tincseit
magából kivetkőzött világ ég
és föld között gyáván hunyorít
míg a kelő napot füst facsarja
szürke hamuzápor szemfedél.
ennyit nem lehet tv-t nézni! (dehogynem, csak kár érte) vár vagy 100 oldalnyi (első töltés) klassz kis cmc szakcikk, ábrák, táblázatok, statisztikák, érzem, hogy a szunnyadó vadászösztön éled, szimat! szimat! fogdmeg! ha igazán beindul, az igazi flow vár rám. (ne várakoztassuk hát)
hívott i. koma, tehát este eki vele és t.-vel. adóssága konszolidálására nem sok esély van, ámde egy jó pasta sok mindent feledtethet. reméljük akad még abból a jófajta száraz vörösből is, ami múltkor itatta magát.
lassan itt az ideje nekilátni az anyaggyűjtésnek (cédulázás helyett bookmarkok hada - digital life), eljőve az referátumok kora. kiváló alkalom kvázimelóhelyen való hétvégi dekkolásra (végre csönd, alkotó csönd) és szorgos keresgélésre (szörcs-szörcs). na meg néhány oldalnyi kopivrájting kvázimeló 2-höz, mert végre élesíthető a rendszer [kopp-kopp-kopp]

2003/11/21

RIP_P.T.

v. csak negyedórát késett a délelőtti találkozóról, majd hamarosan kiderült, hogy a. tökéletesen elfeledkezett a temetésről (ideje lenne kiszállni a mókuskerékből - gondoljuk), de kirángattuk egy interjúról és elhúztunk farkasrétre (megy a honda rendesen. na meg a zenegép.) a tanári kar tűrhetően képviseltette magát, tanítványok kevésbé. jobban belegondolva azért annyira nem csodálkozom rajta, p.t. ellentmondásos személyiség volt. (van) v. felidézte, hogy anno azt mondtam róla, hogy "nem vagyok annyira hasraesve tőle, mint ti..." - ez még akkor volt, amikor egyszerűen nem voltam hajlandó (képes) elalélni semmilyen (akár jogos) tekintélytől. (azóta még kevésbé) viszont - szintén azóta - megtaláltam azokat a pontokat a világhoz és a benne élőkhöz és történtekhez való viszonyulásokat illetően, amelyek p.t.-től (is) eredeztethetőek. és ez jó. mert nem jelképekben (hely, kő, elfonnyadt virágcsokrok, felszáradt könnyek) él igazán tovább, hanem nap mint nap bennem (bennünk), ahogy élek és időt adok a találkozásokra és vállalom a kockázatokat egy-egy helyzetben és ahogy kihívás az élet. (szépen, hitelesen és keményen beszélt l. és jó volt őt is látni több év után) ahogy álltunk és hallgattuk a beszédeket, összébbhúzódtunk (egy vérből valók vagyunk, ő és mi), s lassan leszállt a köd.

2003/11/20

volt már dubcity fanatikz, meg kruder&dorfmeister most éppen rockers hi-fi (maszkolásra szorul a körülöttem dúló harcizaj, kvázimelóban kinőttük az irodát, talán a jövőhétre már jobb lesz. talán. jobb. lesz.) és akkor kiderül, hogy szofiék méterekkel (s tán percekkel?) elkerültek és most már nyitott szemmel járhatom az utcákat mélyedve szempárokba, hogy melyik is tartozik zsaklinhoz? ááá, dehogyis, maradnak a tágra zárt szemek. a kisállatkórház persze megvan, de nekem inkább kisnövénykórház kéne urgently. nem igazán bírjuk a klímát.

(holnap meg a temetés. nem jó ez így. a. szerint: "szép kis sorozatom jött össze". hátha még mindent tudna. nadenem.)

be +

rója a sorokat mással
hangzik magán s vissz
térdel sarkokba bűntelen
hogy az adott szó szent
bár a vélemény szabad
hinni még magában
kínvallató pillantások
kereszttüzében égve
korbács hasította lég
szomját oltja önnön vére
sós cseppek oldoznák
fel az egyetlen út.

2003/11/19

isoldenak jó dolga van, olvasva a forrócsokijáról, felülírom a mából hátralévő órák leosztott lapjait, sürgősen be kell ülnöm valamelyik kedvenc helyre egy valamire. habos legyen és édes és forró. szabadítson endorfinokat idült mosolyig arcomon.

nem mindenkit tanított meg becses szülője arra, hogy saját fészekbe sz@rni nem csak illetlenség, ámde bűzlik is? másfelől viszont cinizmus rulez. vastag arcbőr dettó. na meg a fékezett habzás futózott gumival. hmm.
"... mintha arcod némafilm lenne, s szobám fala a vászon,
nem értem, hogy ezt miért éppen neked kell magyaráznom ..."

(korai abrakadabra, anno a labirintusban péntekenként. most meg valamiért egész nap ez dalol a fejemben. jók voltak azok a bulik.)

2003/11/18

spam life

az index nyugodtan beizzíthatna valami spamszűrést. az utóbbi egy héten kaptam antidepresszáns, meg penis enlargement, meg blue chip spamet. ja és volt még ppw movie channel fizetés redukáló blabla, humán növekedési hormon hirdetés, üzemanyagfogyasztás-csökkentő eljárás is. a nyertes azonban ez itt:

Academic Qualifications available from prestigious NON-ACCREDITTED universities.

Do you have the knowledge and the experience but lack the qualifications?

Are you getting turned down time and time again for the job of your dreams because yo
u just don't have the right letters after your name?

Get the prestige that you deserve today!

Move ahead in your career today!

Bachelors, Masters and PhD's available in your field!

No examinations! No classes! No textbooks!


Call to register and receive your qualifications within days!

24 hours a day 7 days a week!

kicsit nagy a meddőszórás. (ha jobban belegondolok aktuális igényeim tárházába)

(persze a leiratkozó link dead. any idea?)

péntekre kell egy autó. kvázimeló-temetés-rendelő háromszög időben történő abszolválása most nem fog másképpen menni.

ez is

úgy látszik hiába próbáltam elfojtani egy vasárnapi élményt. óbudán, egy utcával arrébb gyerekkorom letéteményeseitől sétálva szórakozottan ütötte meg a szememet. egy b@szottnagy árpádsávos lobogó kacsingatott valamelyik emeleti erkélyről. mi marad ezekután? fragmentáció.
lopott órák egy félhomályos kávézó vak ablaktáblái mögé bújva, vagy a parkban, ma reggel meg eszterlánc (... a kisdobos hatpontot megtartom ...) és így mindjárt jobban indul a nap. (persze al di meolával és john mclaughlinnal zárni a tegnapot szintén nem rossz. garbarek meg koronáz. ott. mint mindig.)

2003/11/17

még pénteken i.-vel moziba (olasz nyelv kezdőknek), fogalmam sincs, hogy milyen volt a film, teljesen máshol voltam végig. utána is. járt érte egy bocsánatkérés másnap ez tény. aztán eszembe jutott münchausen (nem a szindróma, olyat is láttam már, de az nem szép dolog), hanem a hajánál fogva ki a gödörből magát mint követendő út (mindig a hülye sárga téglák). [nem biztos, hogy szer nélkül, nade] és tegnap is mozi lett végül, bár eredetileg p.-vel még az autista filmeket terveztük előadásostul, de ő lemondta (valamit tudhatott, mert végül változott is a műsor) úgyhogy v.-vel harmadszorra a lakótársat keresünk a legkedvencebb mozimban. és még mindig élvezhető a film [ritka] és a reveláció (?) könyv-projekt indul. (mi lesz belőle apu? fogpiszkáló, ha el nem b@szom, kisfiam)

(másfelől pedig indul a karácsonyi hajsza. kvázimeló már csak ilyen. hogy lesz ebből nyaralás???)
(és a rendelő egyre jobban szét van verve. jövő héten be is zárunk pár napra)

2003/11/14

és még ilyenek is vannak, hogy
dj die: autumn
roni size and reprazent: heroes
4 hero: loveless
freestep: definition of oldskool

[mára drum+bass]

most már a széles vigyor, mert ritka alkalom a zenehallgatós, olvasgatós munkanap. ja és az előbb néztem korridortévét is. most pedig vár néhány palacsinta és egy nagy doboz áfonyalé. aranyélet, mi kell még.

... még pécsen csináltam kis szabadidőt és a dante mellett belefért könyvvásárlás és egy ékszerész is. semmi apropó (szigorúan őrzött függetlenség, akár hiszik egyesek, akár nem), de egy szép kirakat azért bír hatni rám. nézegettem a gyűrűket (ott volt az egy gyűrű is, galádkának biztos tetszett volna (ámbátor), de ami meg nekem, az túl nagy volt és ugyan szűkítenek három munkanap alatt, de impulzus vásárlást akartam, hát ottmaradt. (viszont kiderült, hogy amit most hordok, 58-as. tán ezért lötyög pöttyet.)

alter.ego.creative.

csendesre sikerült végül a tegnap este, gyertya, tilos, kucorgás (qrvára húz az ablak, azzal is kell még valamit kezdeni), helyrerakása a dolgoknak csendesen. és akkor villant belém, hogy ez az, ami hiányzott. a tartalomhoz a forma, amibe kiönthető és megtartja cizellálva az időt, szóval a megállók. elgondolkodni pt-n, felidézni, hogy mit adott, hol találom mostani magamban az ő hatásának nyomát, hogy megőrizhessem és így (talán) továbbélhessen (még) [megtaláltam]. eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti konferencia, amit még szervezőként pörögtem végig (szer nélkül tisztán módosítva állapotot tudatilag), és popper péter nem érkezett meg egy kerekasztal-beszélgetésre. elkezdték nélküle, mi meg izgultunk és vártuk. végül befutott a kutyájával és fáradtan csillanó szemekkel közölte, hogy most inkább hazamenne, megetetné a kutyust, mennek a dolgok nélküle is. abban a pillanatban dühöt éreztem, de így visszagondolva tudom, hogy mennyire igaza volt. elmondta már az elmondhatót többszörösen is, nem tartozik már senkinek semmivel. a hozzá ragaszkodó állaton kivül, mert őróla gondoskodnia kell. a többiek pedig tanuljanak meg - és merjenek gondolkodni. s valahogy tökéletesen át tudom érezni azt, amit ő akkor megélhetett [vélem], és örülök neki, hogy nem tartozom már senkinek semmivel, nem függ tőlem senki - s én se senkitől. ettől aztán minden végtelenül egyszerűvé válik.

[... ltj bukem: undress your mind ... - csak mosolyog, csak mosolyog]

2003/11/13

mantra

két tenger partját
mosta el lábai hűlt
nyoma kél testetlen
árkeltén merengne
holdfényjárta születő
arca dereng álomittas
pókhálót szőtt rengeteg
klisék közt az egyetlen.

s most vissza.
és újra meg újra,
szikár tiszta csendig.
na müxik végre blogger, igaz hogy időm az nincs, mert holnap iso kontroll-audit kvázimelóban és hát. viszont (hogy elillant ez a néhány nap is) van ülőgarnitúra. este shisával avatom új közösségi teremet. addig maradnak a száraz szendvicsek és a bodzás fanta. [kalóriadús táplálkozás] meg egy kis world music mosni agyat.

2003/11/12

save your soul

mai help: tessék hívni a 06.70.70.46664-et (normál tarifa)! bővebb infó. ennyit igazán tehetünk, nem?

make me happy

tényleg nagy vívmány a telefon - ezt ehelyütt le kell, hogy szögezzem. az ic jegyrendelés is igen kényelmes szolgáltatás (hát még amikor kaján mosollyal felveszem a jegyemet hajnalban a kígyózó sorok mellett lévő előrendelt jegyek átvétele ablaknál), de az igazi eredmény a csomagszállítókkal vívott küzdelem. másfél hete kergetjük egymást a kézbesítő céggel (csak egy sweatshirt, de enyém, nekem, tőlem, idevele), akik naponta próbálkoznak... munkaidőben. én meg hagyom nekik az üzeneteket, hogy tessenek már visszahívni cím és időpontegyeztetés végett (kimenetel egyértelmű). most viszont és ellenben. fél nyolckor /me anyacég felhív, elpanaszol nekik enyém kicsiny probléma, ügyintéző megígéri intézkedik (szkeptikusan ráhagyom), és csodák-csodája, 5 azaz öt egész perc múlva már csörget is az egyébként folyamatosan foglalt kézbesítőcég, hogy mikor és hova. holnap és ne oda, ahova eddig. köszöntem.

ma egyébként pécs volt a program, és úgy látszik utazni kell a jó (hmm, jobb) szemináriumokhoz. isolde kritériumai szerint pécs egy olyan hely, hogy:
- odajutásésvissza: 10 pont, ic nem zsúfolt (nem utaztatom hiába almási antiesztétikáját és a belinked-del is haladunk), 6-os úton időben elindulva imádom autóval (busszal, repülővel, tevével még nem próbáltam)
- emberek: 10 pont, diákváros, lányok, mikellmég? (ja, a csoptársak is jóarcok)
- időjárás: 10 pont, nyáron meleg van, télen hideg, ahogy kell. a mecsekalján pedig ilyentájt kifogható az az igazi tejfölszerű-köd. autóval külön izgalom, extrabónusz.
- nevezetességek, hangulat: 10 pont, klassz campus-hangulat, belvárosi séta, széchenyi tér, janus pannonius utca, lakatfal, dzsámi, és a dante és csontváry (ma persze pont zárva volt a múzeum műszaki okok miatt, pedig jó lett volna nézni szép színkavalkádos utazásokat az ismeretlenbe)
- kávézási lehetőségek: 10 pont, automata az egyetemen (100-ast dobok be a nyocvanforintos capuccinóért, és harminc egységet ad vissza), paulus, és a dante-ban a pellini café (tejhab, fahéjszórással, bár vizet nem adnak hozzá). hmm.

ja és részemről egy szubjektív pontszám, mint külön kategória, ezesetben 10-es. őőő, lehet, hogy elfogult vagyok?

hát így.

(és holnap ilyenkorra már lesz ülőgarnitúra, olvasókuckó, shisa-sarok, hoppá)
[kopp-kopp-kopp]
privát történelmem újabb fejezetét archiválták. meghalt pt, az utolsó napjait filmre vetető volt tanárom. ó, basszameg.
[ismét évfolyamtalálkozó?]

2003/11/11

újra a kilométerek
újra szaladnak
újra holnap lesz
újra megloplak.
nem aktuálpolitizálnék, de tűréshatár is van a világon. [meg az azon való túllépés] lomniczi zoltán aszondja, hogy tessék a politikának és a politikusoknak nem beavatkozni a bírósági gyakorlatba, mert veszélyben a függetlenség. ezzel abszolút egyet is értek. normál esetben. de az utóbbi napok történései valami diszfunkciót, hogy ne mondjam patológiás működést sejtetnek. a református lelkész bácsi felmentése tetszik, nem tetszik jó, merthát a demokrácia hátránya a fals szólamok nem elhallgattathatósága. legalábbis nem bírói döntéssel. ez egy. benyelem. viszont, hogy a két ártatlanul leültetett és "primitív személyiségűnek" titulált (milyen eljárással mérték ezt vajon be?) (mellesleg(?) és szeretném hinni, hogy tényleg csak mellesleg, roma) férfinak erre való hivatkozással kevesebb kártérítést ítéltek meg... na, ez a botrány. fajelméleti fejtegetések köszönnek vissza nem is olyan régről. mélységesen egyet tudok érteni mp "nincs demokrácia, nincs modern köztársaság..." kezdetű nyilatkozatával.

(ezt nem hagyhattam ki. hátha egyszer. mondjuk látlelet a máról. majd akkor.)

keep smiling

szinocska küldött képeslapot west hartfordból, most vigyorgok bambán meredve a monitorra.

(ez viszont durva (?): tegnap este megnéztem a hajrá csajokat, és jó volt. igazi(?) amerikai college-life nyálon futtatva, félig nyersen, junk food-like (bocs). utána még várt a munka, ahhoz viszont szólt a zene. [a perfect night])
azt mondta tegnap v., (nővére orvos, hát hiszek neki. (persze, nem csak ezért)) hogy mostanság valami 16 napos vírus terjed (mint egy jobbfajta számítógépes-cucc). holnap pécs. holnap pécs? így? (3.5 óra vonatozás, amit egyébként imádok, de ez nem az az állapot) arról nem is beszélve, hogyha még egy ilyen színvonalú "előadást" netán "szemináriumot" végig kell ülnöm, menten behányok. 2003, phd-képzés, magyarország. [szánalmas pénzhajsza] hódít a középszer, amire nincs időm. és nincs megbocsátás meg feltétel nélküli elfogadás sem.
(az én bőrömre megy a játék)

viszont másfelől meg visszaszámlálás többszörösen:
- még 50 óra (kábé) és lesz rattan-cucc, így újabb funkciója éled a lakásnak újra.
- még bő egy hónap (max.) és dől a lé kvázimeló 2-ből. (állítólag. én meg leginkább szkeptikus vagyok. ha ott van a számlán. akkor.)

[másmilyen számokról kizárólag a bukmékeremmel vagyok hajlandó cseverészni]

2003/11/10

tiéd a megkönnyebült sóhaj
átlényegül múlt órák sodra
lélekszakadva rohan feléd
el nem érhet, csak szállna
kerge röpte reményteli álom
dús kacajjal örvend
mindig a mának,
holnapra nem tekintenek
elcsöppenő olvadt szárnyak.
mától felújítják a rendelőt. (utoljára kábé 16 éve volt festés - mesélik a nagyok) most viszont festés, burkolás, új bútorok (ránkfér) a pakolászás közben tengernyi régi s újabb játék (kedvencem steffie baba és a hapsija - sokkal jobb nő, mint barbie) került elő, a régi kartonokról nem is beszélve. és ha már, mai zsákmány: öndestruktivitás az evészavarokban c. könyv. (ha kell valakinek, van még belőle) v.-vel meg a költözés, mint stresszor hatásairól beszélgettünk - egyeztetve a (várható) szilveszteri programot. készül ugyan egy naaagy közös buli vidéken a pajtikkal, de ő leginkább lakásfelújítani fog én meg ugye melegebb vidékre vágyom. (az egyik legjobban gyűlölt napja az évnek. ha itthon.)

így megy ez.

violently happy

hordoz némi iróniát [móka, kacagás], hogy gimnáziumi éveim egyik meghatározó olvasmányélménye szolzsenyicin rákosztálya volt. talán ivan gyenyiszovics után és a gulag szigetcsoport előtt félúton (kötelességtudóan olvastam anno, lineárisnak gondolván az életet), hamar kivégeztem és a száll a kakukk-kal (oké meg filmileg a mentők (hogy is hívták a leukémiában meghalt jóképű dokit, akit mentőautók szirénahada búcsúztatott?) és a klinika (azóta tán még néhány)) karöltve alaposan helybenhagyták kórház-narratívám szocializációját. akkor a mostani helyzetet (?) nevezhetjük az önmegvalósítás csúcsának? (varrj rá gombot, maslow)

egyébként pedig vannak olyan szövegek, melyek után nincs mit írni. [mondjuk ez, tóth árpádtól]

A PALACE-BAN...

`1925. október`

.............
Hát újra itt. őszi hegyek közt,
Újra rosszkedvűn betegen,
Köhécselni a többiek közt,
Míg szél üvölt a szirteken.
Akik szeretnek, messze vannak,
Akit szeretek, messze van,
-- És jaj, tán minden veszve van --
Mondogatom tompán magamnak,
Míg hallgatom: a rengetegnek
Fenyőbordái hogy recsegnek,
Mert ölelgeti óriás
Karjaival az Elmulás.
..................................
Elnyújtózom a fekvőszéken,
Akárcsak egy kezdő halott,
S nézem az októberi égen
A két korai csillagot:
Balról arany lángok riadnak,
Fenséggel gyúl ki Jupiter,
Míg jobbról bájjal tűzi fel
Ametiszt-fátyolát Nyugatnak
Vénusz, az éteri hetéra...
Ó, boldog planéták! mit ér a
Földi ember csöpp élete,
Amelynek rossz kín a fele?
..............................
Akartam lenni csillag én is,
A Végtelenség gyermeke,
Valaki, aki szárny is, fény is,
Örök szépségek hírnöke --
De lehet-e repülni annak,
Ki teste rabszolgája lett,
Kinek már mindenekfelett
Csak "hő"-i és "kiló"-i vannak,
S ki csak csomó rút vegyi bomlás?
Jaj!... sóhajba vesző káromlás
Dühe ráng romló testemen...
Az istenit!... jaj, istenem!...
...............................
De szól a gong. A vacsorára
-- Legfőbb szertartás itt -- gyerünk!
Illatszert kenek koponyámra,
Rendben a nyakkendő, az üng?
Feszülten ül ki-ki helyére,
A Vigaszt lessük... s torz, derűs
Shimmybe kezd egy hegedűs;
Dekadens és szőke fejére
A hölgyek gyúlt mosolyt dobálnak;
A nagy terem zajos lokálnak
Fonák és fájó párja lesz:
Az esti lázak bárja ez!
.............................
Vigaszt!... mindegy, bölcset, bolondot,
Csak kínom szebbre fesse át --
Imádságot vagy vad kalandot,
Egy angyalt vagy egy bestiát!
Vagy csak annyit, hogy míg a liften
Szép asszonyok szállnak velem,
Eldadoghassam hirtelen:
...Kérem... én... most... meghalok itten...
Legyenek jók... isten nevében...
Simítsák meg az arcom szépen...
Anyásan... lágyan... ha lehet...
S tiszteltetem az életet...
..............................

2003/11/09

csütörtökön szállítják a rattan garnitúrámat házhoz jól. (jó ez a vásárlás-terápia) [valamire biztosan]

2003/11/08

spf megvolt. de még mennyire, hogy megvolt.


(köpönyeggel
kettős rondó
nagyravágyó
semmitmondó

krétahúzta
olvadt aggyal
betakarva
fehér zajjal)
erősen qrvaanyázós nap ez egyelőre. hetek óta várt egy postai értesítő céges címzéssel, ma végre elmentem érte (=hajnali kelés. hétvégén.) félórás sorbaállás (mert persze egyetlen egy ablak működik ilyenkor csak a hivatalban) után sikerült kézhezkapnom egy nagyméretű csomagot, a geomédiától. hát kedves kiadó. ha már egyszer képtelenek voltak a (kábé 1 évvel) ezelőtti rendelésemet teljesíteni (fogalmam sincs már, hogy mi a fene lehetett annyira fontos anno), akkor kibaszott mód semmi szükségem nincsen egy lejárt szavatosságú, elavult marketing kézikönyvre, amivel csak és kizárólag bosszúságot bírtak szerezni - mindezt gondolom merő jószándékból (hagyjuk inkább egymást békén) summa summarum: az életbe' többet nem rendelek többet tőlük (hmm, eddig azért otthagytam náluk néhány 10k-nyit) és a magyar posta is tehet egy szívességet (úgy mégis minek dolgoznak kézbesítők, ha csak munkaidőben képesek kijönni, amikor viszont az ember értelemszerűen nincsen otthon? nagy magyar közalkalmazotti paradoxon) grrrrrr.

asszem, most elmegyek az spf-be és az jó lesz nekem. és egy klassz kis rattan garnitúrára is fáj a fogam (bár. r. óvott tőle, de én, mint a vakló. bátran, előre. rendületlenül) téli úticél tunézia vagy jordánia vagy egyiptom. esetleg izrael. csak meleg legyen és tenger és napfény és elvonulás. őőő, akkor inkább egy buddhista kolostor valahol messzebb.

:: bitter tears ::

ültünk este e.-vel (néhány nap távol brüsszeltől) a komédiásban (anno kedvenc (rögtön az aloé után), mostanra - tán a bővüléssel korrelálva - leromlott pöttyet (nekem ne vicceskedjen a pincér, hanem hozza ki azt, amit és amikor rendelünk, gyümölcskehely néven pedig rühellem a karikázott banánt, ázott barack és ananász konzervdarabkákkal és savanykás tejszínhabbal á 670.- & a theodora quelle az nem naturaqua bazmeg, egyébként persze, menjetek bátran színház előtt-után, csak a zongorista játszana halkabban, és miért nem a szomorú vasárnapot??)) naszóval vagyunk ott (jöttek értem autóval úridolog) és Beszélgetünk (elszoktam a nagybetűs dolgoktól jóideje). mert ő ismer, és nem kell győzködni és magam helyett vigasztalni, hanem lehet csak úgy egyszerűen lenni (akár csendben is, de pár hónap után van mesélnivaló bőven) és teljesen elviselhetetlen [nek tűnik], hogy valaki gondoskodna(-ik) rólam. nem vagyok ehhez hozzászokva (az a vég kezdete - hittem mindig is - amikor én szorulok rá másnak a jóindulatára vagy (még rosszabb) segítségére). de mégis jó és megnyugtató, hogy van, akitől lehet. (meglehetősen vicces (??) persze, hogy az a néhány ember, aki emberi szóval (s egyáltalán) bír közelíteni, a világ különböző részein (min. 1500 km táv) van, s a három utcányi lépték valójában másik galaxisba tér. (megvan az ideje a konzekvenciák levonásának is)

le chaim!

2003/11/07

nem igaz, hogy megjárt már egy rakás rendelőt és kórházat, mozgáskoordinációs-zavara van és marginalizálódott mostanra (az lenne a csoda, ha nem), a megmaradtaknak nincs szavuk a gyászra (anya csak egy van... volt), ő meg magányos és bújna mert vágyik a szeretetre és az elfogadásra. még csak 11 éves, de már emberöltőkkel előrébb tart. olyan lesz, mint én? (ez se egy rövidterápia)



[sárpikkelye elhullóban
alatta teste fénypáncél
üvölthet az északi szél
mosolyarca a holdban]
én is akarok post-comments opciót! de hogy hogy a frászba kell odahegeszteni??
plíz, valaki árulja el nekem! (najócsakúgymondtam)
moszatkának (mármegint) i g a z a van - hozzáteszem a másik nemre dettó igaz. (őőő, asszem)

firestarter west high end

káosz, pánik, szappan. a bkv azért igyekszik, bár arra kiváncsi lennék, hogy az a néhány utas, akik mélán bámultak a lehel téren az alagútba, miközben a másik oldalon húzott el a metró, s fülük botját sem mozdították az éteri hangra "tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a deák tér és a lehel tér között műszaki okok miatt metrópotló autóbuszok közlekednek" - na nekik nem elképzelhetetlen, hogy angolul és/vagy németül kellett volna ugyanezt elmondani? (occam szerint persze csak fülmosás) a felszínen persze megy a "ilyenkor miért nincs itt a demszky"-zés, és a pótlás is szép eklektikus (gyors 7-173-asok, régebbi és újabb, M3 feliratos kékcsodák), csak a trolihoz kell besasszézni a középső (dízelslukk) sávba (erre is érvényes vajon a generali utasbiztosítás?). tulajdonképpen kell egy kis izgalom ebbe az unalmas nagyvárosi létbe.

[dokim nem jelentkezik, ez most akkor jó vajon vagy rossz? legyen még egy kis struccpolitika.]

2003/11/06

carpe diem

lenne kihunyó mécsesláng
bondorodó füst-kesernye
illathúrokkal vont kéjleple
gyűrt éjszakát kísértő
csak a most ha holnapra
már nem virrad.

el. megyek.

zsong a házsongárdi temető
népe kőtáblákba vésett
szűkszavú mohos sorsok
járnak harmattal itatva
lenge hajnal pirkad arcukon.

heute ist...

bár a házsongárdi temető vibrál bennem, valamit mondatna velem, de most legyen inkább
fodor ákos (sx 2 moszat) zsigeri:

"mi nyomtalanul
eltűnt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd"

és tessék őt olvasni, mert... nem magyarázom, "érezhetni ízeket találj rá magad".

little voice

beszél csak beszél hangja zsongítón
dünnyögi monoton litániáját altatón
úszik félhomálya ágytakaró szegte
tündérlakban vibrál a feszültség felold
elereszt karja ölelve szorít fojtásig
még.

2003/11/05

ilyenkor már a banklányok ki a házból (csupa kiskosztüm és fáradt parfümillat a metró), a bankfiúk még maradnak (jófiúk, kell a presztízs), nagy buli lesz az este, megérett az idő a nyakkendő lazításra, aki visszajött, annak akár előrehozott farmerespéntek, vár a sok elszámolás, táblázat-rengetegben számok keresgélése, klaviatúra koptatás mint szorgos kis harkályok az erdőben, kipikopp-kipikopp, le az emancipációval, mert hát főzze már meg valaki a vacsorát (ámbátor, úgyis bentalvás) és a gyereket is tisztába kell tenni, a kutyamegafája! (zajlik a zélet)
ma meg a szélkislányról hallgattam (nem) mesét, akinek bevillan egy egykorvolt dunai kaland s egy nemrégiben volt balatoni vihar, amikor a szülei ijedten kapkodva pakoltak (védeni ingóságokat), de egy napernyő magával ragadtatottan úszott el szemei előtt, s ha már asszociálunk, akkor mary poppins evidens (de hát ő tőle aztán igazán nem kell félni! nem kell félni?) és a twister és hogy szél hozott, szél visz el (akarták-e vajon ezt a kislányt?) de leginkább a szellőben meglibbenő függöny. nem a szellő, s nem a függöny. a libbenés.

[tágranyíltszemű kis szöszi]
(életem jelenlegi legnagyobb és -fontosabb egzisztenciális kérdése: monnya már meg valaki, hogy miért kerülnek az éjszakai post-ok az előző nappaliak alá?)
szárnyaszegve alá földirány
lapos keszekusza vonalak
szalad a vidék alá s fölötte
csendesen szitáló napsugár
olvasztja jégkerevetét illó
bánata homályában.

2003/11/04

make some noise

velkám hóm, lett nekem is statsector jól, bár vakondnak ismét igaza van, minek a számhajsza?

inkább nem rögzítem az elmúlt napok megélt tényeit, egybefolyik alvás, nem evés, idétlen tv-műsorok előtt ragadás, már megint ki nem hívott (lehet találgatni), de a lángnyelvek bájosan tánciznak, kattogó irányfények átvirrasztott éjszakáim gyűrött perceiben.

2003/11/01

na und?

lázasan nem bírok aludni. meg különben is rajtam a para, még egyszer egy múlt éjszakához hasonló látomásos, dögcédula szaggatós, szellemjárta végtelen percek örvényes vizében kapálódzást nem kéne. (kellett nekem már megint poltergeisttal barátkozni)