na és most

autó. kék. (megint) és egy profi hastáncoslány a listán. (őőő) így megy ez.
(mert persze lehetne az elmúlt hét gyötrelmeiről, de ami elment, el kell engedni (úgyis visszajön), most pedig az átmeneti nyugalom óráiban lubickolni jó. a héten talán úrimód múzeumba is elmegyek. hétköznap, napközben. mert (elvileg) megtehetem. persze tervezni egyre kevésbé érdemes.)

helyett

nem, nem megyek cm-re. (közben persze a taxiból irigykedve bámulom az autósorok között szerencsétlenkedő bringást)

néha álmodom

röpke két és fél hónap kellett, hogy a megváltozott testkép az álmaimba is beszivárogjon. ezzel egyidőben pedig i., akivel persze valójában fogalmam sincs, hogy mi lehet, de már nem is érdekes. just for the record.

----------------
Now playing: Alice Russell - Remember To Forget
via FoxyTunes

olvas

philip roth akárkijében minden benne van. leginkább az elmúlásról. olvasni is csak stílusosan érdemes.

rémálmok helyett

sorjáznak a végtelenül egybefolyó nappalok és éjszakák, amikor az előbbiek még csak-csak, mert a munka nemesít (már ha megy), de esténként sokszor pár óra után valami banális félsz felver és utána már csak a szüntelen gondolatfolyam pörget hajnalig. néha, mint - sok-sok éve utoljára, irányfényes kórtermek kórházi klórszagú paplanburka alatt - a könnyáztatta párnába fúrt arccal. de ezek a történetek talán mégsem olyan mesék lesznek (bár, mint tudjuk vannak olyanok, melyek rosszul végződnek), mindenesetre bennem maradnak. mert van, amiről soha, sehol, senkinek. mert az nem jó. (és igenis mondd azt, hogy soha. mert néha kell.)

alma és méz

lesáná tová tikátévu! (persze a hébert azt egyelőre bebuktam) na meg most úgyis felmentésem van (lenne, ha). de mégis.

nyitni kék

akárhogy is nézzük, este tízkor történelmi pillanat volt. a múlt héten megejtett konzultáció után mára a szerek is megjöttek és az első adag már bent van. az ebm gőgös eredménytelensége után a homeopátiával próbálkozom. én. vicces.

kzs pedig elment. ő is. így van ez.