évvége

e listákkal és összegzésekkel terhes, újévi fogadalmak és ígér(g)et(és)ek járta időben persze nekem is eszembe jutnak az idei év fontos történései - már ami a saját sorsomat illeti.
1. (még) élek. izgalmas volt az elszakadás időszaka, a mindent lezárni igyekvő, először félelemtől reszkető, aztán belenyugvó, majd kiváncsi halálvárás. nehéz (volt) a visszailleszkedés, a legkevésbé sem vágyott hosszabbítással való megküzdés, az újrakezdés ígérete. de a tegnap volt, a holnap lesz. most ma van. itt. így.
2. letisztultak a kapcsolatok. a feleslegesek megszűntek, a szociális háló megmérettetett, s túlnyomórészt könnyűnek találtatott. legalább nem kell már puszta jópofizásból úgy csinálni mintha.
3. nagyapó is elment. a család történelme ezzel végképp a múlt homályába vész. késő már az el nem beszélt történetek után kutatni, s vágyni valami tán csak képzelt hőstörténet hepiendjét. az örökséget remélem értőn és hasznosan forgattam.
4. switch to apple. nem ragozom, alakul a környezet folyamatosan. a legközelebbi prédával wifi-fronton óhajtom erősíteni az arzenált.
5. ismét bizonyosságot nyert, hogy ha vágyom valamire, okosan kell hogy tegyem, mert megvalósul. mi hamarabb, mi később. de eljön. aztán már csak észre kell venni, hogy ez az. és csinálni.

idén nincs visegrádi évzáró és átolvasom magamat 2006-ba. holnap el kell kezdeni a prezentációt. újévi koncert. i-tunes. web2.0. ilyenek.

egészen jól kialakult az elmúlt napokban a munkamenet: reggeltől (őőő, dél kábé, node) késő délutánig egy adag, aztán kis semmittevés és éjszaka még egy erőltetett menet - ha úgy alakul hajnalig. közben szaporodik a my del.icio.us content (info-seeker üzemmód), rátaláltam pandorára és lassan elfogy a fogkrémes tea-készlet. meg mintha az év is végetérne. whatever.

és csak írok, csak írok, telnek az oldalak. ujjaimban egy sokadgenerációs bullshit-generátor.

dolgozás van, ami jó. megérkezett a múlt héten előfizetett economist, rögtön special double issue-val, ami szintén jó. nem érkezett meg viszont az előfizetéskor beígért special subscription gift, ami két dolgot jelenthet: vagy lecsúsztam az átutalással a határidőt (lehet), vagy a kir. posta valamely kedvesarcú dolgozója lepte meg magát az én meglepimmel. ezesetben a qrvaanyját. ja, és ezúton és egyúttal áldott ünnepeket neki, ha már.

(rámtukmálódott egy lonely planet-klón málta/gozo kisszínes. terveim az égbe szöknek. én meg el a világból, ha.)

viszont van honnan újratölteni, megjöttek a két napja rendelt könyvek mind a négyen. aztán még kettő becsusszant a küszöb felett. a stósz ledőléssel fenyeget.

a sbbcltch meg úgy látszik megirigyelte az elhíresült tilos-balhét. aha, "gyóntatófülke helyett gázkamra". ja.

(négy degut sittelek. hogy ezek soha nem unják meg a mókuskerékben való szaladgálást. és rágnak. és sivalkodnak. azért helyesek.)

az utóbbi pár napban kevés alvással és kihagyott programokkal betűfogyásig írtam. most már nem jönnek a szavak az ujjamra, tompaszürkén pillogok és egy világító kék alma visszfénylik a le-lecsukodó szemhéjaim alatt. párhuzamosan három(négy) mondatragasztás, a következő napok is imígyen, szép ünnep. de hiszen nincs is. nyáltenger.

sűrű volt a (teg)nap, de végül majd' minden betervezettnek a végére értem, elsétáltam hát szépen ex-gimnáziumi találkozóra. gyenge kezdés (házikoncert) után a színvonal esett, úgyhogy éppen kapóra jött, hogy várt a lefoglalt stúdióidő, s a csevej a blogterről. jó félórás csúszással végül, de egyben volt az anyag, majd irány vissza, és ott meg kellemes meglepetésként v., akiből közben altatóorvos lett.

most pedig digitális vágást kéne molyolnom, de ez már délelőttre marad.

milyen jó, hogy éppen rákattantam volna a del.icio.us-ra, erre mára sokórája csak ilyet mond:
" del.icio.us is down for emergency maintenance. we'll be back as soon possible." - azért biztos jó deal volt ez a yahoo!-val/nak. sebaj, a flickr-ről is leszoktam. arccal a web2.0 felé.

délutánra sűrűsödtek az érdemi események, összegezhetnék sommásan. megvolt a kézrázás a nagyemberrel is, így szinte napra pontosan egy évvel később ismét egy új kezdet első lépései. próbaprojekt tűzoltás-jelleggel, aztán majd meglátjuk. mert már megint elkezdtem vágyni néhány hónappal ezelőtt valamire, ami egyszercsak megfogalmazódott, s ki is mondódott, s lámcsak, most itt állok, bekopogok és nyílik az ajtó. remélem, végre elég pontosan sikerült megfogalmaznom a vágyaimat.

bő órával később pedig ülünk a puskin kávézójában, wifi van és jegeskávé és narancslé és lefoglalt stúdióidő, tehát műsor is lesz. ez is beérett hát, csak várni kellett rá türelemmel.

ahogy rámcsukódott az ágyúcső (szem)fedele (hehe), és körülölelt a fényesen mormogó forróság, éreztem, hogy talán most sikerülni fog. töltődni, gondolni erősen, várni. az ottani lányokat meg nem az eszükért szeretjük.

fülöncsípett a hideg kora hajnalban és a margitsziget is csak méterekről vetkőzte le ködruháját, de a múlt éjszaka töltögetett oldies-glam mix, bon jovival az élen gimnáziumi éveket idézve melegített. később aztán a nap is kisütött. tegnap délután felhívott m., én meg hagytam rábeszélni magamat a jövő héten esedékes középsulis találkozóra. egyébként csak a könyv-habzsolhatnék van rajtam, s bár még javában küzdök a párhuzamos történetekkel és stószban állnak az elolvasásra várók, de már kiszemeltem az újabb áldozatokat. talán egy további könyvespolcot is kellene alájuk eszkábálni, mert elöntenek a betűk. inkább ők.

van már náci-topik az iwiw-en is. hurrá. szólásszabadság, kis hazai abszurd, gh kussol, engem meg kerülget a hányinger.

először csak a disszonáns akkordok tűntek fel, amelyek sehogyan sem illettek az aktuális összkép/hanghoz. aztán, ahogy a tömeg középen szétnyílt, s előbukkant a hatos bónusz trackjeként mendegélve zenélő kisember, helyrebillent a világom. gotan project feat. the accordion man. fini.

egyébként meg a következő (és minden további) utcai sündörgőt, aki békességes/boldogságos/faszomtudjamilyen karácsonyt kántálva odajön hozzám az utcán, felrúgom. zsidó vagyok és kibaszottul nem érdekel a karácsony, ééééértem?

"anywhere I go a fly girl will please me, east to west college girls are easy" - ettől meg egész odafele úton vigyorogtam, mint a tejbetök.

egészen durva élmény volt, ahogyan az elmúlt pár napban elfogyott a nafta, s ma reggelre mintha egy egész bivalycsorda dübörgött volna át rajtam - kábé ennyire voltam képes bárminemű erőkifejtésre. pedig kellett, hiszen intézni kell a hanukaritászt, és aktuális töltés előkészületi fázisát is meg kellett ejteni. utóbbit (kis túlzással) 50 méterenkénti negyedórás pihenőkkel - aminek eredményeképpen viszont a szomszédos hemophilia központ egyik padján mélybarna válligérőhajú, hasonszemű leányzóval találkoztam - már úgy szemről-végről. én éppen egy radiátornak dőlve szorongattam a karomat. aztán eltűnt.

mindenesetre táskafronton bővülünk, elkészült a bringás-musthave, és mobilizálható az alma is a továbbiakban. jó, van aki meg cipőket gyűjt, és akkor mi van? elvégre is megint itt van a kibaszott hanukarácsony. kérek engedélyt behányni.

felavattak, inas lettem. benne vagyok a szellemi tutiban?

a tegnapi esős bringázás (szerintem a bajcsy-bringaút egy nagy rakás sz.r. csúszik, a korlátok miatt veszélyes (elesel, felnyársal, előzni nem enged) és egy kellemes széles sétaútból csinált egy kellemetlen keskeny sétasávot egy kellemetlen keskeny bringa-csíkkal) után, a mai napsütéses tízegynéhány fokban maradt a bkv&lábbusz kombó délután a cedakaritász-meetingre (fülemben morcheeba) és este a moziba/ból menet is (akkor meg pici bácsiék mozdonyrádiója). és p. kabátjára gondolva valamiért a promod helyett a prada ugrott be - amiért persze egyes divat-junkie barátaimtól minimum egy szibériai egyútra-szólót kapnék. egyből 11 éves önmagamra asszociáltam, ahogy ülök az osztályfőnökin, és tolsztoj szóbakerülvén, váltig bizonygatom az ofőnek, hogy ő írta az egy igaz embert. polevoj, persze - félórával később be is ugrott, de kínos lett volna nyilvánosan beismerni, hogy hüjevótambocs. pedig jó könyv. elég korán buktam már a második világháborús történetekre.
(jó, valójában tegnap hazafelé tekerve többször elfogyott a szusz, ideje befarolni a trafóházba. ez most másfélhónap volt. igaz, hogy három zacsival.)

ölég korrekt álláshirdetéssel toboroz a cia az economistban. két dolog miatt hezitálok mégis. hiányzik az amerikai állampolgárság. nem szívesen dolgoznék egy bukott olajvállalkozónak. a családtól/országtól/ismerősöktől való függetlenedés asszem nem okozna nagy törést. vagy mégis?

lassan ideje lesz átiratkozni valami szélesebb gyűjtőkörrel bíró dvd-tékába, mert a helyi választék gyöngyszemeinek száma vészesen fogyóban. éjfél után holtak útját nézni különösen jó trip. ettől persze még mindig szimpatizálok egy mda-programmal. sőt.

együttkávé egy hazai has-been sztárocskával, aki meglepően (?) értelmesnek és jóarcnak bizonyult. aztán fülemben egy cloneshit podcasttal, kiváncsian befordultam a jókai téri kirakodóvásárra és végül egy vespával tértem haza. mondjuk a világok harcát nem kellett volna beütemezni estére. ha mr spielberg a megtorlás-ból is egy ilyen szart csinál, akkor jaj. az, hogy tegnap valamiért i. jutott az eszembe, és erre ma megláttam a villamosmegállóban, igazából már csak grimasznyi mosolyt csal a szám szélére. nem mentem oda hozzá. minek?