azt nagyon szeretem amikor száguldok a nagyvillámhoz felfelé a szerpentinen, üvölt a zene és hagyom finoman sodródni az autót, persze mindig megfogva az utolsó pillanatban. lefelé még jobb volt, főleg, hogy addigra már fenthagytam az évet [mégse a múltév volt az utsó, pedig akkor erőst úgy festett] az összes történéssel, csalódásnak indult új távlat nyitásával és távlatként indult csalódásaival együtt - lezárt púder-kompakt kontingensként egy játszótéren, a fák között. kedvenc hotelem még mindig az enyészeté, egyszerűen nem is értem, hogy nem lát benne senki üzletet. (délelőtt még sikerült összefutni a villamoson p.-vel, aki mesélte, hogy c.-éknél lesz valami buli, nem megyek-e? enyhe röhögőgörccsel küszködve sikerült kinyögnöm, hogy eszem ágában sincs (furcsán venné ki magát] - különben is holnap reggel be akarok menni haversráccal az mti-be, a térdem is fájdogál, kialszom tán magam. (hogy a jó édes anyukáját az összes kis köcsög petárdával szórakozó baromnak)

kis összegzésül pedig (nincs nagy változás, lám, lassan hagyományokat képzek magamnak)
az év helye: eckermann
az év járműje: bicikli - mi más?
az év olvasmányélménye: primo levi: akik odavesztek és akik megmenekültek (vonaton olvasva különösen javallott)
az év zenéje: lounge-radio.com
az év filmje: lost in translation
az év híre: összeáll a queen.
az év csalódása: i. és v. (külön-külön)
az év legnagyobb faszsága: az ilyen összeállítások.

csók, anyu. HNY, vagy aki amit akar.

lassan kerekek közé kapom az utat és irány visegrád. évzárás. tradíció. szappan.

papírmunka

gondoltam lehívom az egyik opciómat (gépkocsinyeremény-takarékbetétkönyv), merthogy nem volt nevesítve, így jövőre már csak orfk-engedéllyel menne a visszaváltás, hát nosza. nos az úgy van, hogy a megszüntetéshez is nevesíttetni kellett, potom 350.-ért. aztán ha már svung, legyen teljes, irány a kórház, gondoltam rákérdezek, hogyan is állunk a kilépő papírjaimmal. mint kiderült, kolléganőm még csak ma adta le a szükséges igazolást (könyvtár, munkaruha (??), munkaeszköz (sírjak vagy nevessek?), a munkaügyön meg aszondják a hölgyek, holnap már úgysincs senki a központban, majd hétfőn postázzák. ott majd ülnek rajta még egy sort, majd ők is rábízzák a királyi postára, így még az is lehet, hogy január vége előtt kézhez kapok mindent. ja, a tizenharmadikhavit azt felejtsem el, nem jár, mert módosult a közalkalmazotti törvény. az ezévit elspórolják, a jövőévit meg januárban utalják. annak, aki akkor állományban van. erre már tényleg csak azt tudtam mondani, hogy hát (bazmeg) ezért hagyom itt ezt a kócerájt. azért kifelé menet illedelmesen boldog újévet kívántam és nem basztam be az ajtót. sőt, a szembenlévő főorvosi ajtót se kezdtem el rugdalni.

"Az ENSZ Gyermekalapjának munkáját kizárólag az önkéntes adományok teszik lehetővé, így amennyiben Ön is segíteni kíván, adományát az UNICEF OTP Banknál vezetett 11705008-20123725 számlájára utalja át "Szökőár" közleménnyel. "

némi leonidas-nyalánkságok közepette próbálok úrrá lenni a ma felszippantott újinfó-tengeren. átolvastam egy rakás prezentációt, médiatervet meg kreatív koncepciót, most még egy pár napig inkubálok, aztán hétfőtől belecsapunk a lecsóba. már ami azt illeti. no meg szóljon már valaki a mártikámnak, hogy ajánlja nekem is azt az aleve-nevű micsodát, mert lassan már ott tartok, hogy félek lefeküdni aludni.

(és vajon d. és k. thaiföldön életben vannak egyáltalán? bár nem úgy tervezték, hogy a kommersz turistaútvonalon mennek... nyugtatom magam.)

(és néhány óra múlva átsétálok két sarokkal arrébb, új munkahelyet szokni)

tegnap az odeon-ban e.-vel és forraltborral ma hátnemfájdító alvás óbudán (ágyat kell vennem, nincs más hátra, bár ebben az esetben újra beszélni kell i.-vel - ami persze nem nekem kéne, hogy kellemetlen érzéseket okozzon...), majd némi unszolásra wb és rádiózásról beszélgetős (az utóbbi bő évben túl sokszor kísért meg ahhoz, hogy ne legyen vele semmi dolgom). utána még irány a matáv-székház, ahol idén ugyan nem táncolnak a fénylények (bár m. szerint problémás, én applikálnék egy ritmus-kódolt animációt külön projektorral a fehér figura helyére) viszont lett fűtés és finom zene. állítólag a puncs is jó és olcsó, de néhány szabályt azért igyekszem betartani. ha vezetek, akkor nem iszom. és mindeközben inkubátorban ott éledezik t. délutánra explicitté érett ajánlata. vett egy lakást, majd elhúzott hamburgba s onnan tán majd tovább is. néhány hét alatt felújíttatja, aztán meg lehetne nézni és ha tetszik (no, meg ha meg tudunk egyezni), akkor elhagyom a várost. najó, csak ezt a részét. hát, nem tudom...

(takarítás után fájva ugyan, de a groove armada radio edit 'at the river'-je és hű&ha. najazér'!)

meglehetős inspiratív erővel bír egy ébredés utáni forrózuhany. most éppen a hitről, vallásról, büntető-istenképről, magam-transzcendenciáról, körforgásról, szereplőkről és szerepeik idő-relativitásáról, no és a térképrajzolás művészetéről öltődtek egybe mélyfilozófiai merengések. és még csak azt se mondanám, hogy úgy baromság, ahogy van. hmm.

(az érkező ilyen-olyan karácsonyt! sms-ekre inkább nem válaszolok. azt mégiscsak bunkóság lenne írni, hogy 'kösz, nem tartom', ha meg 'hasonlókat neked is' repülne vissza, az nem lenne őszinte. már amennyiben nem jelezném, hogy nem az én ünnepem. lévén a nagy részük csoportos-sms (kivéve tán, a.-ét, de ő meg úgyis páciens volt, s más nem lett/lesz már), tán nem feltünő, ha no (chain) reaction. különben is napok óta kibaszottul fáj a derekam és a hátam. erre ébredek pár óra alvás után, aztán már csak a forgolódás marad hasogató fájdalmak közepette. a sweet november múlt éjszaka azért nem tántorított el. jó lesz ez.)

(múlt éjszaka a sarkban finom kis klezmer (is) szólt)

azért tegnap végül csak befigyelt egy jamaica man a pumától, még szokni kell. eredetileg mexx perspective-re tippeltem volna az olvasottak alapján, de persze pont eladták az utolsót. [logisztika? just in time? fck them.] nagy váltás a szolid davidoff és a fanyarkás best of chevignon után, de vannak alkalmak és/vagy hangulatok, amikor ilyet kell.

jééé, mégis lehet ma is mozizni! s ha már mozgókép: mi lett michelle wild, született vad katalin lányának a neve? vad(-horváth) málna. milyen kis vicceske szülők.

velkám hóm ismét! akinek meg inge, vegye magára és boldogat, meg áldottat, meg békességest, meg szeretetteljest, meg ilyesmik. egyébként lesznek azért holnap az előbbiekben nem-érintetteknek is mindenféle jóságok, szabad a vásár! én persze legszívesebben moziba mennék de ez még várat magára.

az ünnep-mivolt nem '95-ben veszett el, az csak az agónia kezdete volt. még évekkel korábban, amikor kórházban töltöttem a karácsonyt, egyedül egy szobában, mert mindenki hazamehetett, de én be voltam csövezve, s mozdulni sem bírtam a két nagy hason át ölelő vágástól. g. behozta a frissen kapott szintijét, és próbált nekem valamit zenélni, de hamar elküldtem őket. ha az ember mozdulni sem bír, nem az esztétikum s műélvezet az első. aztán néhány évvel később már fát se vettünk, kicsit környezettudatilag, tán lustaságból is, s azóta évről-évre fogy e nap jelentőssége. ilyenkor legszívesebben beülök egy autóba és keringek az esti hóesésben (már ha épp' fehérre sikerítik ezidőtájt az utcák magukat) és akkor egy kicsit úgy érzem magam, mint batman. vigyázok az ünneplőkre és boldog vagyok.

megtörtént. csak mintha az elmúlt 10 évet b.sztam volna ki az ablakon.

(valójában persze nem, node)

meglehetősen jól haladok a nyálasfilm-nézéssel (hallmark, hbo, mozi - van még mit pótolni, nem is kérdés). néha becsúszik egy-egy ütősebb darab is, legutóbb pl. a vallatás. megaztán ha ritkásabban is, de még mindig - mondhatni - számottevő rendszerességgel felpattanunk én és a kétkerekű, és bodor párafelhőktől övezve láncciripelve gurulunk.

holnap pedig felmondok a kórházban jól.

(ja és persze napok óta jófajta zsidó zenéktől hangos a lakás)

sor(s/f)ordítós

félig sírós, félig nevetős, előre a lenini úton állat-felszegős, távoli célok felé meredős, pályaelhagyós, (szinte) gyerekkori álom-megvalósítós, tervszövögetős-izgulós, besózottas-zabszemes. a hangulatom máma. be is mentem mindennek örömére a sarki fűszereshez (aki valójában másfél sarokra van és zöldség-gyümölcsös) és vettem sok-sok zöldséget meg gyümölcsöt meg savanyút és még tömérdek nyálas filmet is fogok nézni, bizony. mert megérdemlem.

Chanukah Sameach!

most megy persze a magyarázkodás pro és kontra, ami leginkább csak idegesít. de basszameg, hogy lehetett ekkora ziccert kihagyni emberek?? amikor ovi (kvázi) felajánlotta a lemondását a 'nem'-ek győzelme esetére? hát, úgy kell nekünk. de most aztán mindenki sűrűn mélyedjen magába és maradjon is ott békén-csendesen.

elkaptam egy orvul belópózni akaró csokimikit és lefejeltem. közvetlenül miután szabadkézi szívbillentyű-eltávolítást hajtottam rajta végre. a beavatkozások után rángatózott még pár percig, aztán kilehellte édesen olvadó lelkét.

tálalja az rtl-híradója (alföldi z.) a minisztériumi ajánlást, miszerint a 'fogyatékos' megnevezés sértő, ehelyett használjuk a 'sérült' kifejezést. erre azért felkapom a fejem, csak nemhogy történik végre valami kishazánkban pc-fronton?? (túlzásokba persze ne essünk, mert akkor csak az ismert út jön, a kurziválás, meg az összekacsintva kettősbeszéd) hogyan folytatja a műsorvezető a magyarázóábrák képernyőrevitele után? "a minisztérium a fogyatékosok..." ja, és érdemes a minisztérium site-ját is böngészgetni... gratulálok. (na, ez a faszkorbács-kategória)

(tényleg kivonták a vaníliás kólát a forgalomból? az én qrvaanyámat, mert szerettem?)

kimaradt végül a bulizás, két napja egy lépést sem tettem ki a lakásból, tél van, normális ember - ha teheti - ilyentájt téliálomba merül egészen tavaszi kikeletig. jó, valójában csak a szoc.undor fog el gyakorta, a nem-kiváncsiság, amit viszont nem szokás észrevenni, hát marad ez. viszont hirtelen fotózhatnékom támadt, van még néhány kocka egy nyárvégi tekercsen, fényre vágynak, fürdőzni. ujjaim (gyomrommal együtt) már merevgörcsben a drukktól. hogy valami legyen. valami.

[djuniverse.ch [switzerland] - patchworks
de-phazz - love's labour's lost]

az milyen, amikor egy felnőtt hoch-értelmiségi férfiemberről kiderül, hogy hétvégente oda-odabújik nagykorú fia mellé az ágyba, orrával megbökdösve annak hátát, mert annyira magányosnak érzi magát?
és az milyen, amikor áttétes agytumoros férfitől (állítólag) aneszteziológus felesége elveszi a fájdalomcsillapítót, mondván szedje már össze magát, és ne akarjon gyógyszerfüggővé válni? pedig ő jobbára csak beszélgetne és a felhőket nézné.
no és az milyen, amikor híres zongoraművész mindenáron segíteniakarva maga köré pörgeti a világot, s nagybeteg egyszem-hallgatóságának arrogánsan odaszól, hogy csukja már be a szemét, mert a zenét úgy kell élvezni és az ilyen állapotú betegnek az jót tesz? (vajon ha éppen abban a teremben lettem volna, tényleg pofánvágtam volna ezt a faszt?)

[mindegy, az évvel ez is véget ér]

estére meg i. hívott egykorhelyi ex-kollégája házibulijába, no és valami médiamenedzsmentet is emlegetett a telefonban. hétfőre g.-vel egyeztettünk közösebédet, ő is beszélt egy-két új projektről. olybá' tűnik, sodortatom magam az árral, ami megindult a megbontott gáton át. és tényleg.

a forrest called mulu - butterfly
jazzinho - constelacao
sunsoul - so danço [rough version]

(freedom satellite - dubalicious
deadbeats (spacehopper mix) - funky for you [spacehopper mix]
gammas - afternoon at rossi's
uko - little trick)

[chemical bros. - psychosomatic]

apró öröm mára: végre elkészült a szigetelés az ablakokra és az ajtóra. érezhetően melegebb van. apró bánat(ok) mára: a mcdonald's kivonta a szezonális jellegű házias krumpli elnevezésű ételét. a total recall vágott verzióját adták le 18-as karikával a sarkában. nem mondok teljesen igazat. valójában a házias krumpli eltűnése kurvára rosszul esik.

(tényleg, és vajon a wizzair csődbe megy vajon, vagy nem?)

a legocsmányabb reklám a "nincs idő a fájdalomra" tartalmi mondanivalóval "bíró" advil ultra spot és copy. minden különösebb pszichológiai elménckedést feledve a lényeg: a fájdalomra kell, hogy legyen idő. különben belátható időn belül még fájdalmasabb lesz. node. a hírekre van, amikor tényleg nincsen kapacitás, information overload mondjuk, de erre van megoldás! (10x10)

(egy karácsonyozást már sikerrel elhárítottam. terveim szerint ez vár a másikra - és minden további hasonló próbálkozásra - is.)