végre újra kétkeréken. csak egy keveset, a környéken tekeregve, de mégis. tavaszra spd-t tervezek és fejlámpát.

(közben meg épp' hívott e., hogy lenne-e kedvem tréninget tartani, mert a jól menedzselt médiakapcsolatoknak köszönhetően elöntötték a céget a jelentkező frisshusik. naná, hogy lenne. s csak csendben reménykedem, hogy az előzetes szűrésen fennakadnak az eleve alkalmatlan öngyógyítók s világmegváltó küldetésesek. jelige: pénz nem számít. (dehogynem))

bicikliszerelés kipipálva, acor célszerszám segítségével felkerültek új erős zoggie fékpofák is - bár egyelőre csak hátulra. a stúdióban meg kiderült, hogy mégsem kötelező viselet műsorozás közben a füles, amitől rögtön olyan jókedv(em) kerekedett, hogy kissé széjjel röhögtüktem az egészet. holnapra maradt egy italk és egy fmremoter beszerzésemegrendelése, aztán kell még egy ipod sw-update, s ekképp' végmobilizálva a rendszert, már a live act sem jelenthet akadályt.

(egyébként pöttyet káromkodhatnékom van, pedig tulajdonképpen nem történt semmi. mondhatni papírforma, s amúgysem voltam túl lelkes, csakhát. kell(ett) egy hét együttlét.(?))

de legalább újratöltöttem izraeli tingli-tanglival az eszközt. ha a városban mostanság járva-kelve bamba töklámpásként egyfolytában vigyorgó fehérfülhallgatósba botlik valaki - az én vagyok. vagy nem.

elég volt a lazsálásból, kevés a jóga, itt az ideje, hogy összerakjam kissé darabjaira hullott drótszamaram. jól van, meg ne sértődj nekem. közben meg mindenféle jóságokkal kísértenek. hős vagyok, még ellenállok...

(a célorientált keresőkifejezések listaböngészése nyomán nyilván roppant érdekes személyiségprofil rajzolható rólam. a kérdés, hogy a találatok relevanciáját tudja-e értékelni, az aki. haha.)

most konstatálom csak, hogy miért volt különösen jó a tegnap esti traccsparti: négyünk közül senki nem dohányzott. viszont b. jóslata bejött. vagy a hely konyhája érett meg egy ántsz-ellenőrzésre, vagy én szoktam el a sörtől (csak két üveg gösser, mondjuk nyafogtam, hogy miért nincsen heineken, nna). hajnalban mindenesetre visszaköszöntek. aztán már nyugodtan aludtam félegyig.

épp most jövök a spontán szerveződött osztálytalálkozóról, ami kis létszámmal ugyan, de annál jobban sikerült. röviden sikerült összegeznünk a helyzetet: itt állunk közel a harminchoz (s én a legközelebb...), rengeteg ún. tapasztalattal (kapcsolatok, válások, munkakörök s megszűnésük - megannyi ismeretlenül is ismerős hétköznapian különleges történet), váltásra éretten s elhatározások közepette (én már utána). akárhogyan is vágyunk(?) vissza, valahova a mostból a felhőtlennek tűnő gyerekévekbe, mégis csak a ráncok mélyültek az arcokon. a szemek csillogása ugyanaz maradt, s ahogy nosztalgiába révedve idézzük fel az egykor történteket (konstrukció, rekonstrukció s dekonstrukció közt lavírozva) a nevetés közös. m. hétfőn felmond, b. március közepén elutazik szerencsét próbálni németországba, d. pedig afrika felé veszi az irányt. négyen három házasságot dobunk a latba - ebből egy se az enyém, de a lépcsőn felfelé igyekezve b. a sarkamra lép, s már mondja is: - ott leszek az esküvődön. d. pedig azt javasolja, kezdjem rögtön a másodikkal, az biztosan jól sikerül. és ahogyan a kocsma duruzsolása elhal mögöttem, kezdem nagyon egyedül érezni magam. a dermesztőn jeges éjszakai budapest monoton alapzaja csendül visszhangozva a dunán át.

... és bevallom, egy csöppet para van. hozzászoktam a változatlansághoz (vélt persze, hiszen), hogy magamért felelősséget vállaljak, de csak magamért, bár még túl gyakran hangzik el a 'persze, én voltam a hülye' - magamtól magamnak, majd ez is helyreáll. vagy fejre, de ez lényegileg lényegtelen. már régóta eszembe nem jutott azon tépelődni, vajon mit is kéne éreznem, milyen is lehetne egy (töbszörösen és visszatérőleg) elszalasztott (oder adózzunk freudnak _halasztott, lol) sansz, ha egyszer mégis időben eszmélnék és élnék vele? de a begubózott kényelem (igen, önzés) nagy úr, s marasztalásból is jeles. vagy ahogy az egyszer már elengedett -s mindig meglepődöm, hisz' körülményei nem voltak épp ideálisak (vagy éppenhogy)- s azóta is úgy maradt kormány s egy pár kerék , minden lépés óvatlan játék egy szakadék felett - ami talán nincs is. csak meg kell látni a pallót az űrön át. tán, mint indy trükkje a marék porral. vagy egy jel a jelentés mögött.

az milyen már, hogy ilyenkor is működik a nyári bob-pálya a nagy villámnál? azon a szerpentinen valamiért mindig queen üvölt a hangszórókból. a dunán meg már majdnem összeálltak a jégtáblák nagymarosnál.

és az vajon törvényszerű (számomra eleddig igen), hogy minden önképzésen felbukkannak a nótórius önfejlesztő amazonok? klassz dolog ez a jóga, gyerekkori haverlány jól megtanulta amott a nagy vízen túl és jól is tudja továbbadni, de nem lehetne megkímélni engem a t. csoptársak reikis és egyéb faszságaitól? ommm.

állítólag ilyen vagyok:

Which File Extension are You?

hááát, nem tudom... esetleg. részben. néha. de akkor is letagadom.

mocsok egy válaszút, amikor egy majd' egyhónapos máltai tavaszvárás és egy hosszútávon-tuti-befektetés-a-tanulás elágazás előtt találom magam. talán legyen most mégis a fejtágítás. na jó, akkor viszont vigasztalásképp' holnap beveszem a sarki apple-dealer sáncait. csajnap prolongálva.

csajnapot tartottam. alapvetően lemosóért indultam volt a dm-be, de előtte muszáj volt betérni -csak körülnézek van-e valami használható darab bent!-felkiáltással- a szomszédos ruházati egységbe. végül -némi kártyakavaros comeback-kel színesítve az élményt- majd' 20k-t hagytam ott (de az a póló annyira jól megy az ibook-hoz!) és még egy ötöst az eredeti célterepen. a héten várhatóan fokozódik a helyzet, ugyanis már kinéztem egy három féléves posztgrad-képzést, egy hónapos it-gyorstalpalót és egy warm-up workshopot (ami sikeres bemutatkozás esetén könnyedén 120 órás papírgyártásba torkollhat). s mindez egy gerilla-opt in miatt. azért, ha megtudom, ki áll a háttérben, elbeszélgetek vele személyes adataim kezelésének módozatairól...

hmm, ez lennék én? (ezesetben)

no, végre hírek a távolból: á. on eastside. izgi!

jó volt a jóga. {mazochista} és jó éhes lettem tőle.

ja, és cinkos összekacsintások közepette 95k-t invesztáltam újabb adag nyelvtanulásba. két nap warm up+két hét. napi 8 órában. lol.

wishlist

vajon ha nagyon szépen megkérem a tudjukkit, akkor megdob egy új telefonnal? léééccci! igazán, már bőven lejárt az aktuális hűségszerződés-periódusom. és aaannyira lojális vagyok a szolgáltatómhoz. idestova 10 éve. tejóég.

a napok kissé eseménytelenek, ma újra beszálltam a halál-bizniszbe, fejben felvázoltam egy start-up ötlet fő pontjait, különös tekintettel a szegmentálásra és a megkülönböztető jellegre, bejelentkeztem gyerekkori ismerőslányhoz jógázni és a tegnap mikrofonvégre kapott vendégünk boltját meglátogatva végre nadrágot is sikerült vásárolni. jó, nem teljesen olyat, mint amire most szükségem lenne, de hiszen mindjárt itt a tavasz, és majd akkor! nádas párhuzamos történetei viszont roppantmód untatnak, sőt, egyre inkább idegesítenek.

hazafelé a villamoson láttam az igazi kennyt. most már értem a szemeteket, hogy mindig kinyírják. én csak az arcába akartam belekönyökölni. később, ahogy bontogattam ki a karomat a kötést fedő ruharétegekbe vájva, egyszercsak éreztem, hogy időnek előtte elengedett a cucc és a pólóm ujja lassan bíborszínbe borult. a vércsöppek legördültek az ujjaim közt az ibookra, s lassan piciny tócsa alvadt a billentyűk alatt.

lehet, hogy nem az árpád-híd belső sávjában kilencvennel tolva kellene kátyú-kerülő rénszarvas-manővert bemutatni? izgi volt. őssejt-transzplantációs központ, f.szom bazmeg. azért se hagyom magam. veszélyesen élni, az egyetlen lehetséges forma. inkább visszaalszom.

ritkán van szükségem pro-kontra lista írására, most ez is eljött. ennél már csak az szánalmasabb, ahogy a hazai online ezoter-szcéna mélységeiben vájkálva próbálok épkézláb döntésre jutni. én kérek elnézést.

mindenesetre az elég egyértelműnek tűnik, hogy ismét haldoklókkal dolgozni nem kellene. alacsony a sikerélmény-faktora. tán, azért. vagy pont azért mégis.

eörsi újra megtalált, s bár egyetérteni a betegséghez való viszonyával nem tudok - megérteni azt, igen. alakul az újabb könyvrendelés-porció.

kósza örömök, mint egy jól sikerült meglepetés buli és a két kutya - az egyik háromlábú menhelyről hozott, a másik puha szőrfelhőgomolyag labrador-németjuhász koktél némi kuvasz beütéssel és husky-nyomokkal a vérvonalában, s még csak 4,5 hónapos - ahogy kis helyfoglalósdi morgolódás után megbékélnek egymással s mindenkihez odabújnak, aztán újra 140-el visegrád felé a sötét aszfaltcsíkra tapadva, majd lépésben a dunaparton szentendrén páragomolyagokat bodorítva a lustán csobbanó komor víz fölé, hogy van idő belemerülni az aktuális regény féligáteresztőn írt szövegszövetébe, s hogy nem kell sleep-re klikkelve várni, csak -mint a filmeken- lecsukom az ibook fedelét és elalszunk, mint most. apró kék fény pulzál csak éjszakai irányfényként az asztalon, üveglapra hunyorítva párját.

holnap (ma, mindegy) anyag-véglegesítés, prezentáció-készítés und korrektúra és akkor ez is megvolt. aztán irány a stúdió (úúúúúútálom a fülest, mindegy), a digit hangvágás meg nem megy (még, mindegy). aztán talán a megválaszolatlan e-mailekre is sor kerülhet. és a könyvekre. és az úttervezgetésre, bár a prospektusról úgy tűnik, végleg lecsúsztam. amit értékeljünk lehetőségként, imígyen: tisztelt s.t. utazási iroda! ajánlatom az önök ügyfélkapcsolati-rendszerének átvilágítására a következő.
fcuk.

az eltelt három évtized alatt úgy látszik nem sokat változott a tudományos élet struktúrája és a benne való boldogulás. no, ebben a klubban sem igen játszom már.