private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2006/02/28

a hétvége étterem-teszteléssel telt - mondhatni. még szombaton bécsben a japán(-like) gyorsebéd és a starbucks, másnap délben a frissiben nyílt kóserpizzázó a kazinczy utcában, majd este az indigo a jókaiban. az indiait továbbra sem sorolnám a kedvenceim közé. mindezek nyomán elhatározások születnek, pereg a felesleges kőtörmelék az aktuális sziklatömbben rejtőző csodaforma körül. este pedig eklektika záróbuli. egy újabb lezáruló fejezet. és egy újabb telefonszám a mobilomban, amit már hiába hívnék. akárcsak p.-t - mint a múlt héten megtudtam. és ő is ugyanott halt meg. dehiszen nekem még dolgom van vele!

2006/02/25

nyilván nem a hirtelen visszatért tél a legjobb körítés egy bécsi mászkálós-beülős-keresgélős-nevetgélős session-höz, de ha már így esett, hogy újra hó és hű, hát kénytelenek voltunk a citybike-rendszer rendeltetésszerű használata helyett (néhány hét múlva probably... we'll be back and ride) spontánmód street art-kiállítást nézni, starbucks-ban (értem én, hogy sokba lenne a hazai franchise-jog megvásárlása, de igazán! bár, ahogy elnéztem a pultmögötti életet, kétlem, hogy a hazai munkavállalói (v)iszonyok közt kezelhető mértékű fluktuációval üzemeltethető lenne egy helyi egység...) helyes barnával szemezni (najó, inkább csak amúgy mintha-formán, és privát üzemmód') -részemről- large capuccinotól habos szájszéllel, és útbaejteni néhányegy csomó üzletet. az azért mégis csak vérlázító, hogy az egész kibaszott budapesten hónapok óta képtelenség volt fellelni egy teljesen egyszerű, barnás-színvilágú kordot. bécs, esprit. leárazva. csókolom, én vagyok a fogyasztó. (de egyébként igazán csak egy sisley-póló és -natürlich- egy starbucks-bögre - a (mily' szentségtörés!) reggeli teázáshoz. fényképezőgépért pedig az edigitalhoz fordulok.




és te, melyik csajtípusra buksz? (thx 2 e.!)

"Vírus típusú
Észre sem veszed, hogy beköltözött a lakásodba, azután mindent
kisajátít.

Internet típusú
A hozzáférés nem ingyenes.

Szerver típusú
Amikor szükséged van rá mindig foglalt.

Windows típusú
Tudod, hogy számtalan hibája van, de nem tudsz nélküle élni.

PowerPoint típusú
Arra jó, hogy másoknak mutogasd.

Excel típusú
Azt mondják mindenre jó, de te csak az alapműveletekre tudod használni.

Word típusú
Számodra csupa meglepetés, és ember nincs a földön, aki megértené.

DOS típusú
Valaha mindenkinek megvolt, de már senkinek sem kell.

Backup típusú
Azt hiszed mindennel rendelkezik, amire vészhelyzetben szükséged lehet.
Aztán rádöbbensz, hogy messze elmarad a várakozástól.

Scandisk típusú
Tudjuk, hogy hasznos, és segítőkész, de folyton csak ellenőrizni akar.

Képernyővédő típusú
Semmire sem jó, de mégis úgy tesz...

Kábel típusú
Nem jó, ha egyedül lóg.

Infravörös típusú
Csak az érintkezés nélküli kapcsolatot támogatja.

USB port típusú
Büszke a kompatibilitására.

Képernyő típusú
Mindent megmutat.

Billentyűzet típusú
A rengeteg funkcióihoz számtalan parancs tartozik. Idővel ki lehet rajta
igazodni, és akkor többnyire jól működik.

Modem típusú
A kapcsolat előbb-utóbb megszakad vele, hiába jó kapcsolatteremtő.

RAM típusú
Képes rá, hogy azonnal mindent elfelejtsen.

Merevlemez típusú
Mindig mindent felír, és mindenre pontosan emlékszik.

Egér típusú
Nem mozdul,ha nem lökdösöd.

Multimédia típusú
Amíg aktív minden szép, de aztán totál unalom.

Felhasználó típusú
Semmit sem csinál jól, állandóan kérdezget, mindent meg akar érteni,
persze nem érti, és...

E-mail típusú
A hülyeségeivel mindenkinél megfordul, bár az igazán fajsúlyos dolgokról
szinte semmit sem tud.

Számítógép típusú
A fentiek koránt sem tökéletes kombinációja, amely annál nagyobb lelki
terhet jelent, minél többet foglalkozol vele."

well...



kedves v., miről is beszélünk?

2006/02/24

most egy kissé csalódott vagyok, mert nem indul el az a képzés, amit beterveztem időileg, agyilag, üzletileg, kedvileg. állítólag majd ősszel. vigasztalásképp' sürgősen el is húzok bécsbe új fénytképezőt vadászni. najó, várok holnap reggelig. ma este úgyis b. bucsúbulija van.

2006/02/22

mit tehettem volna, tegnap kikölcsönöztem a három saroknyira lévősarki egységből a szigetet és a super size me-t. előbbi rendben van, jó kis akció, gyönyörű caddy-spoilerezéssel, ms johanssont szeretjük, a klónozás meg úgyis trendi. mára maradt a mcdo-gyalázás, s most, a stáblista végigolvasása után megéheztem. van a közelben egy mcdrive.
az, hogy a kurva dvd-t nem lehetett angolnyelvű lejátszásra rábírni, különösen maradandóvá tette az élményt. szinkron+felirat. és a kettő közötti aprónak éppen nem nevezhető eltérések. gondolom, az eredeti angol meg egy harmadik "árnyalatot" mutathat. best hollywood. szánalmas. faszért kell egyáltalán szinkronizálni bármit is???

ja, a szomszédban pedig megjelentek a nácik. én a kemény és büszke zsidókra szavazok.

2006/02/21

nem mintha a sophie scholl annyira jó (ha jelent ez a jelző egyáltalán bármi is ily' kontextusban) film lenne, de julia jentsch minimál eszköztárral nagyot alakít. a többiek leginkább sablonosak, néha paródiaszerűen túlhúzott vonásokkal és gesztusokkal (az ítélethirdetés jelenetét érdemes hang nélkül fekete-fehérben megnézni. tiszta börleszk.), vagy pedig rosszul megírt (kihúzott/vágott?) szerepben nyűglődnek. a zenéből inkább a zörejek, a terek elnagyoltak, a német üvöltözéstől meg hányingerem van. mindent összesítve, ha már vádló és vádlott közti pszichológiai párbaj, akkor inkább a szembesítés harvey keitel-lel és stellen skarsgard-dal. hazafelé a villamoson n. azt mondja, nem is tudja, hogy van-e valami, amiért meghalna? hirtelen én sem tudok mit mondani erre. aztán később, a münchen soundtrack harmadik és negyedik számát hallgatva mégis megfogalmazódik egy. a konklúzió pedig csak csöppet paranoid: ne engedj senkit közel magadhoz, így ha eljön a pillanat, szabadon dönthetsz, nem köt semmilyen szeretet- vagy vágy-béklyó.

2006/02/18

próbálom elképzelni azt a szitut, amikor kolléganőm a hűtőajtót kinyitva szembetalálta magát egy szép nagy tortával, tojáshab-felirattal az ő tetején: "köszönettel, mindenért". mindezt kézírással s szignálva. egy néhány nappal korábban elhunyt betegével - egészen pontosan. a férje hozta hálája jeléül. azon gondolkodtam, hogy vajon még előre megrendelték-e a cukrászdában, vagy végrendeletileg alakult a helyzet imígyen. s honnan volt írásminta mindehhez? well. a tortához napokig nem nyúlt senki. aztán egyszercsak nyomtalanul eltűnt a hűtőből.

(tréning is over, nem-szeretem döntés meghozatala ("nem tartom alkalmasnak") ventilláció alatt. nem sikerült elő(ki)szűrni az összes küldetéses self-helper wannabe abusert. aki nem pusztul bele, erősebb lesz. whatever.)

s van valami határozottan szexi a geek/nerd-lányokban. főleg ha bringáznak is. szűk szegmens, node.

2006/02/17

bár az egykori méltán elhíresült csurka-dolgozat kapcsán többen is komoly előkészületeket tettek a tágabb családi környezetből az ország elhagyása érdekében, végül -már amennyire követtem az eseményeket- itt maradtak. nekem akkor még eszembe sem jutott ezt az utat valós lehetőségként mérlegelni. most viszont ilyen sötétség olvastán -két fuldokló röhögőgörcs-roham közt félúton- mégiscsak elmerengek egy messzi-messzi galaxisról. (just kidding)(or?)

2006/02/16

('48-as, aktív kemoterápia- és maga alatt. és megvakult. az apám lehetne, de nő. (nem, az nem jutott eszembe, hogy akkor inkább az anyám). mit mondhattam volna egy ilyen felkérésre? there.)

2006/02/15

"among twenty snowy mountains
the only moving thing was
an eye of a blackbird"
tulajdonképpen vicces ez a kampányidőszak. minden napra jut valami égbekiáltó ostobaság. ezúttal a tisztelet társaságát kérjükem -a kellő tisztelettel- hogy húzzon el a tisztelet kredit-rendszerével és szépkorú-maszlagával a véreres... vajon tényleg komolyan gondolja ezt (az együttműködést) az mdf? mert viccnek elég durva.

a mai meditatív ászana-sor dinamikáját kissé széttördelte, hogy meglehetős gyakorisággal s kitartással kellett a velem szemben jógázó leányzó mellei irányába mélyednem. pusztán az esztétikum oltárán adózva természetesen.

(így születésnapom közeledvén egyre gyakrabban jut eszembe a valaha magamnak adott stroke: nem baj, ha csak harminc évet élek, de az olyan legyen, hiszen nem a mennyiség, hanem a minőség. és most igazán jó.)

2006/02/14

(komolyan gondolja-é arogán tóni, a letöltögetéssel kapcsolatos magyarázkodását? kedves magyar állampolgár, hülye-e vagy? no, azért az mszp-nél sem kell a szomszédba menni it-tanácsokért... tényleg, talán legalizálni kéne a fájlcserélők használatát. a szükséges computer literacyt, adatvédelmi (ön)tudatosságot és egyéb haszontalanságokat pedig majd alanyi jogon kapja az istenadta az internet-előfizetéshez nyilván.)
alig tudom elhinni: ha nem kapcsoltam volna be a tévét, tökéletesen negligálhattam volna a valentin-napi nyálparádét. ennyi meg kellett a vérnyomásomnak. s ha már vér: az elbaszott hajnali ébredés-indulás-spleen bermuda-triádot érfelvágós massive attack-kel súlyosbítani nem volt annyira jó döntés. aztán egy hirtelen mozdulat a click wheelen, és máris betzefer dübörgött david brozával alternálva. egy helyes barnával körítve. klassz.

(confidential info és egyéb fennforgások mián brüsszelbe viszont mégsem megyünk. most.)

2006/02/12

túl a tréning felén, már tán némi alappal konstatálhatom, hogy nem vagyok/leszek csoport-junky (sem). elvállaltam, megcsinálom, sőt, ha legközelebb adódik, akkor is szívesen, de az egyéni interakciókat jobb' viselem. hát most ezirányba is sasszézunk néhány (hosszú)lépésnyit, hogy teljesedjen a portfolió pár blue chippel. közben kedves meglepetésként ért, hogy az utoljára december közepetájt' használt kisautó még mindig beindul. használni ugyan továbbra sem tervezem igazán, tehát vagy egy jó szerelőt kell keríteni hozzá rendberakandó némely invalidus komponenst, vagy eladni - jókora buktával. (ahogy jött, úgy el is megy) bő félévvel ezelőtt, amikor halálvártán ágyhozkötve arról álmodtam, hogy veszek egy autót, utolsó esélyként is gondoltam rá - önálló döntési lehetőséget biztosítandó, ha úgy alakul. most, hogy lassan újra működnek a régi készségek, kiderül, hogy ez már nem ugyanaz a világ. változtak az emberek, s mások az álmok. vagy én nem vagyok önazonos egykori magammal. nehezek az ilyen ébredések.

2006/02/10

komolyodik a helyzet tanulmányírás-fronton, s ezek már az üst mélyére kapartatnak. izgi. később, a frisshusik tréningezése után épp' kolleganőmmel ebédeltünk, amikor a bio-hagymacsírát rágcsálva egyszercsak elröhögte magát. kisebb unszolást követően közölte, hogy meglehetős hasonlóságot vél felfedezni a spermával. csak utóbbinak jobb az íze - de ilyet úrihölgy nem mond. vagy mégis?

2006/02/09

belerázódtam persze, némi önbeszélgetést követően (ezt akartad? te választottad? kussolsz, fexel?) minden reggel más köntösben látom a város bejárt tájait, bár ugyanaz az időintervallum s ugyanaz az útvonal is. a zenék teszik a fülemen át az agyamba forrva, néha ringatnak, néha kihánynak, s van, hogy képzelt leadként hajnali tömeggyilkosságot vizionáltatnak velem a párás ablakokon megfolyt koszlott jégcsíkok szódásperiszkópján átmerengve. (ezek a legjobb pillanatok. érezni a fegyver rántását a vállamban, s hallgatni a sortűz utáni lélegzetvételnyi csendet a kiomló belek s szétfröccsent agyvelődarabkák felett.) néhány percekre rabulejtő szempárok, egy-egy tincs, egy mozdulat. ülnek, állnak, arcukra fagyasztott dekormaszkban merednek maguk elé némán, ahogy lesem őket a zajfüggöny mögé bújva. hibátlanul egyedi testük lassan elfolyik, s ott ülnek 30 évvel öregebb önmagukkal szemben áthágott testhatárokkal, szétcsúszott vonásokkal, törődötten. pusztulniuk kell. még most, amikor boldognak hiszik magukat.

2006/02/06

ne kerteljünk, csúnyán ráfaragtam a napi nyolcórányi nyelvtanulással (persze nyilván nem használt az előttes kevés alvás sem). az idő felét félálomban töltve hallgattam a monoton zúgó projektort, a táncoló porszemek kavargásába bambulva. csak remélni tudom, hogy szerdán befut a hatodik versenyző is, hogy egy elegáns(nak nem feltétlenül nevezhető, node) húzással visszaléphessek az ilyes intenzitástól/ból. (ommm)

elfelejövet subliminal overdose, és most ért véget a számvetés első három része. volt, ahol nagyon megfogott, volt ahol kivillant a kisfiús gőg és volt, ahol aha-élményként konstatáltam az élethelyzet adta gondolatdimenzió-hasonulást. pedig az nem lehet, hogy ennyi büszke vér. (veríték és könnyek, esetleg).
persze már régen aludnom kéne, hiszen reggelhajnaltól újra várnak a babzsákok, de most kezd hatni a perczel-videó. alattomosan, gyomrot öklömnyire gyúrva kéretőzik vissza, s nem engednek a képsorok. igen, ez az a bizonyos, amiből a hvg részletet közölt nemrég - csak ez a teljes anyag (második fele) volt (az elsőt majd pár nap múlva). emlékszem még a pasasra az egyetemről, a tanárra, akire bár felnéztem, mégis ambivalenssé tett az öltönyszínhez nem illő nyakkendő és a cipőből kivillanó mintás zokni. a kisujjon hordott hatalmas köves pecsétgyűrű szintén nem javított az összképen, mint ahogyan az elő-elővillanó (most már tudom hova tenni) fensőbbséges öntudat sem. becsületére váljék azonban, hogy politikai nézeteiről mindezidáig semmit nem tud(hat)tam, nem élt vissza a katedra magasával. a kissé hagymázas, sokadgenerációs nemesi értelmiségi sarj országsors-feletti búsongását (5. rész) felülírta az utolsó etapban a halállal megbékélni nehezen tudó, állapotát mégis néha feketehumorral viselő emberi hang, az ismerős gesztusok és grimaszok. akármi is történt, s bármilyen ellentmondásos is volt, sokat köszönhetek neki. hát ezt teszem: köszönöm.

2006/02/05

új táska felavatva (jó), rendszerfelállító workshop várakozásoknak megfelelő (kábé) - folyt.köv. ellenben egy háromnapos desk research ugrott. a san marzanoban pedig nem adnak vizet a capuccinohoz. végülis jó nap volt. hétfőtől jön majd a kéthétnyi szuperintenzív feketeleves. kivéve a tréningek miatt ellógott órákat. kissé fragmentálódni érzem magam. kissé?

2006/02/03

ha már mindenképpen muszáj plazaba menni vásárolni (ezegyszer sajnos így adódott) célszerű az ipod rendeltetésszerű használata. az obligát végtelenített áruházi zenéket infected mushroom-mal maszkolva az eredmény: 10 perce alatt zavartam le a teljes mammut II-t, majd kis villamozást követően további negyedórát érdemelt a westend és a benne üres tekintettel korzózó plázák népe. így egy árva feleslegesen erőltetett 'segíthetek' nélkül úsztam meg a kalandot. kifelé jövet már wu tang clan szólt és herbaliser, s várt egy párterápiás első interjú az árpád-hídnál.

2006/02/02

válj eggyé a mozdulattal! - súgta.
mindjárt megfulladok, ha... - ködlött fel bennem.
szorosra zárt szemhéjaim alatt a színes karikák ördögtáncot lejtve örvénylő spirálban húztak magukba.
tán igaz sem volt.
két óra alatt qrvajó tréningtematikát raktunk össze. azon azért jókat mosolyogtam menetközben, hogy a kiinduló jegyzeteket olvasgatva saját, másfélévvel ezelőtti soraimat böngészhettem. ha létezik a valódi love at first sight/impression, akkor... akkor jó. főleg, ha kölcsönös. már megint a barna szemek okozzák a vesztemet. vagy nem.
élvezetek halmozása folyt, a sarki szolárium (helyes barna, de -mint tudjuk- nem az eszéért szeretjük) után még néhány kilométer a bringa tachométerébe, aztán jóga majd vissza haversrácok prezentálta punk-koncertre. végülis napközben is green day mosott enyával felváltva. hazafelé mcdrive és most meg kezdődik a west wing. picsogás. olé.