... és holnap lesz az első hivatalos munkanap az új helyen. én aaaanyira izgulok! sőt izgulódok. [ha volna miért]

kis médiaháborgás mára:
1. tényleg lehet ennyire "agyi teljesítményt illetően kihívásokkal küzdő"-ként létezni? a kedves diákok szerint strasbourg van messze. szerintem meg az érettségihez szükséges intelligencia. (naná, hogy a kettőnek sajnos semmi köze nincsen egymáshoz. de nem ártana...)

2. kolosi programigazgató [sziapeti] a sztárbox vs megasztár "ki-nyer-ma-az-agb-sorsjátékon" meccsét illetően (az előbbi kiütéses győzelme) megmondta a tutit: "népszerűsítjük a profi box-ot". egyébként is már több hazai sztár jelezte részvételi szándékát a következő fordulóra. ehelyütt talán hagyjuk most a sztárnak lenni magyarországon c. örökbecsű kisháborgót, mert a széllel szemben lehet ugyan, de praktikusan o-lábbal ajánlott. (o, mint ekkora orbitális faszságot) persze kp legalább konzekvensen cinikus (kivéve, ha mindezt komolyan gondolja, hiszen akkor a helyzet súlyosabb), de hát ő már ifjabb korában is kurva nagy ellenzéki, úgyismint máskéntgondolkodó volt, mint ahogyan azt az (egyébként izgalmas arcképcsarnokot sorjázó) '90-es évjáratban elregélte.

3. az tényleg vicces, hogy hely't és képernyőt adunk vicceskedvű ifjak tréfás "próbára teszem a páromat"-gyakorlatainak? bemeséltetni live act a barátnőnek, hogy megcsalták, ráadásul terhes lett az, akivel, mi lenne hát, ha édeshármasban(négyesben) éldegélnénk eztán, míg világ a világ? [új családmodell. nem lesz elég a háromszoba...] a mónika névre hallgató antropomorf képződmény meg mély együttérzéssel átitatva asszisztál mindehhez. hát, nem tudom...

(viszont a pótkulcsban jó zweigelt-et mérnek. aber grüss dich do! just singin' in the rain (before sun))

a legújabb pepsi spotban britney, beyonce és pink megszentségteleníti a we will rock you-t (mr taylor és mr may asszisztálnak hozzá a küzdőtér nézőseregéből). tényleg van ennyi pénz? már a five-féle hip-hop feldolgozás is kerülgette a biztosítékot, de az legalább kocsiban mélynyomóval hangosan szól valahogy [elmegy] de ez... (pink még hagyján, beyonce nyálas soul-ját csak simán nem bírom, de ms szőkeliba elnyűtt orrhangú édelgése... fckdup!) ennyit a pop világáról mára.

(betűkből
szőtt
időfoszlány:
más
vagy
hason)

nem jó ez a kétlaki élet, nem is tudom már, hogy itt vagyok otthon, vagy inkább ott itthon. egyszerre nem lehet két helyen lenni, mert akkor nem vagy sehol. s hogy nem kis részem izraelben maradt (nem az idő hosszúsága, hanem a tapasztalás mélysége), s ott vagyok brüsszelben, a múltam fontos órái párizsban, a hagyományok pedig részben füstté váltak lengyelországban, amikor én még talán gondolatként sem, hiszen valószínűleg ott szálltam a kéményen át, hogy koromként maszatoljam a környező legelők zsenge fűszálait, a fákat és beférkőzzek a megvakult agyak orrlikain át, de mindhiába, mert csak vakok mertek lenni, tompák és gyávák. nem messze kis folyó csörgedezett, rajta csónak siklott sután (lesunyt fejjel evezők) s a partra mosni jártak, hogy e kényszeres tisztaság eltüntesse a dögletes bűzt s az eget szürkítő kor-szemfedélt. csak az önbecsapás, s az örökített hazugság ami maradt. inkább élek megszakadt családfával, s a bölcsek tudása nélkül, mint a néma résztvevés sejtelmét titokzárványként őrizve.

(közben csendben el is múlt az egyéves szülinapom. észre se vettem. ["maga hárít, mint a vaddisznó"])

éééééés megvan! kecsesen áll még a sarokban de ugrásra kész. egy-két kiegészítő és ha jön a megfelelő idő, akkor ott leszek a megfelelő helyen. zöld-ezüst. mongoose rockadile. persze t.-vel parola (azért vannak a jó barátok), hát megjártam csepelt (a csepel művek-felirat majdnem olyan sokatmondó mint kicsit arrébb az arbeit macht frei) (múltidők ha találkoznak egy bomlott asszociáció tükörtáncában)

g. kicselezett, a rejtett számokat mégis illik felvenni, hiszen kereshetnek munkaügyben is. (új meló még kissé távirányításos, de érzem, hogy reformálnom kell, hiszen van tapasztalatom) beszéltünk hát, részemről inkább a kényszeredettség, mint a megérteni akarás, mert vannak megbocsájthatatlan dolgok [idő kérdése] persze talpraállok (mint mindig) és boldogulok (mint mindig), nyitom magam az új lehetőségeknek (mint mindig) és el is jönnek (mint mindig?). csókolom munkát keresek! [problémamegoldó] ezen csak nevetni lehet, az meg a véremben van. hogy stílszerű legyek.

(isolderól/ről (hogyishelyesez?) kattintva erre, rájöttem, hogy miért is rühellem az mno-t. a fene tárgyilagos stílusa és a kurvára objektív szerzők miatt. és persze az online újságírás csúcsa, ahogy a copy-paste kombinációt a "nem linkelek sehova"-attitűddel ötvözik. gratulálok.)

khmm, tényleg két qrvanagy pofon! [basejump]

(milyen vicces, hogy ma pont ezt mondta szorongós nagyfiú is: "lehet, hogy nem is olyan nagy probléma ez [kényszerneurózis], én meg jövök, foglalom más elől a helyet, tán kéne két nagy pofon, jó van apa, van ez így, az élet szép" - jelzem én, sose halunk meg.)

nick cave nagyon tud írni (is), de (nekem) csak apránként emészthető, mert iszonyú dús a szöveg, kellett már ez. délután a goethe-ben "új" német film másfél órában - spontán akciózom. szeretem ezeket a háromnyelvű előadásokat (németül beszél, angolul feliratozzák, magyarul meg duruzsol a fülembe a szinkrontolmács [lassú]. a legjobb nyelvtanulás és egyre többször tekerem le a fülhallgatón a hangerőt.) - s utána lassú vágtában (csurog a tetőablakon át a víz a nyakamba) vissza a menzába (jó az a jókai bableves, de az agyát játszó hivatali patkány kiüti a biztosítékot - szívem szerint én meg őt k.o.-znám-, a pincérek pedig kissé bunkók és nem szeretem, ha jobbról nyúlkálnak a tányérom után [hosszú műszak]), s miközben i. koma r.-t szívatja (én meg őt), t.-vel elmerülünk a biciklik tengerében... trekking, downhill, 350k-s teló, 24 küllős tripla falú felni, méretre gyártott országúti versenygépek. (én csak a városi kerekezés barátaival szeretném felvenni a ritmust) persze ezen a nyáron nem lesz hova menni. se rác, se szimpla. ne kerteljünk. talán majd strassbourg-ban?

fétis

(volt vasárnap is nyitvatartó posta. ennyit a sorbanállásról, adóbevallás-pánikról) s volt még este tokiói tortúra és túlcukros limonádé utána a szerájban. ma meg 11k-ért könyvek-könyvek-könyvek. ritka jó érzés, amikor két tömött zacskónyi frissen vásárolt újkönyvszagú [illatok az életemből] betűtenger-szerzeményt lóbálva galoppozok haza, táguló orrcimpákkal késleltetve a kielégülést, ahogy kézbeveszem, s egyenként lapozgatom, oldalakat símitva, kisorsolásra váró (ki, ki, ki lesz az első?) csodák világa, s minden lapon új varázs. [megnyugvás]

hát, én mindenesetre amit tudtam, meg(t)ettem. előbbit tegnap este, családi születésnapozás (néhány éve már fagyott jópofi-mosolyokkal, személytelenül de dafke) után, hiszen alatta amigomiomaiskonzvervvértiszunk (főúr, egy duplát!). utóbbit pedig a bevallást illetően. ráfizetek persze, de így jár az, aki több helyen dolgozik, többféle konstrukcióban és lusta ámde makacs [csakazértse kérsz segítséget, hmm?] meglátjuk, hogy él-e még a vasárnap is nyitvatartó posta nagyszerű intézménye.

(tegnap a hófehér ágyban cseppeket számlálva egykorvolt ébresztések ötlöttek fel. ahogy anyu minden reggel fél hétkor jött zajosan és beköszönt, hogy jóreggelt, tessék felkelni! addigra valahogy mindig felpattant már a szemem s az ajtó alatt beszűrődő lámpafény homályoszlató íve karikákat táncoltatott könycseppfakasztón. néha apu keltett. orromban a megrögzött dohányos bőrének szappannal elegy füstillata, ahogy végigsimít az arcomon óvatosan két ujjal, s halkan odasúgja: szuszitörpe ébresztő. [ritka pillanatok] s ahogy - évekkel később, mikorra apu már nincsen, s anyu helyett is már régóta az ébresztőóra rideg és személytelen elektromos ricsaja zúzza szét hajnali (néha nedves) álmomat - a. ágyában ébredek arra, hogy kora reggeli meredező spontán vágyamat gondos szája enyhíti. aztán a fülembe suttog: aludj tovább nyugodtan.)

[akkor valami végetért]

tegnap megvolt az első stábülés az új(abb) helyen (különleges bája e történetnek az időhurok, mely megtalált. sokéve ott víritottam pöttyös kisgatyóban, fehér pólóban l. és t. és m. mellett ülve, állva, fekve, szaladva egy akkorvolt bölcsödében, ami mára helyként az élet másik végére veti a kockát). ma pedig kiesett a sorból kvázimeló, amiért nem kár, de a bevételek így belátható időn belül súlyosan meg fognak csappanni. (hogy az asszertív=ordas agresszív-tétel újabb bizonyítékát leltem (bele a pofámba, no kecmec. bár, hogy pont g.-től...) már csak hab a tortán. de valamire ez is jó lesz.) debreceni előadás absztrakt elküldve, most a várakozó állás. pont.

(bekaphatja szabózé az indexen és a subbacultcha is. tegnap anyacsavar az rtl-en. szánalmas. és a vágás hatalma. tulajdonképpen mi a fasznak ide gyerekpszichológia? miért érzem úgy, hogy kurvára szembeköptek?)

felnőtté válni annyit jelent, mint elviselni az ambivalenciát (bálint mihály) naigen.

hát, közepesen szarra sikerült a tegnap esti közös születésnapi bulink o.-val. az eleje kicsit szorongós (aztán megtelt a tér), oldás és kötés becherekkel, sangriával, a korán jövők lassan elszivárogtak, a később érkezőkkel pörögtünk volna a tánctéren, de a minősíthetetlenül szar ("ez is funky, csak nem ismered") "dj" jól elbaszta a hangulatot. később miközben a debreceni haverinák a lóbőrhúzásba mélyedtek nálam, én v.-vel jártam az éjszakai szentendre sokat látott göröngyösre kopott kockaköveit, a dunaparttól a templomkertig meg-megállva. ma este pedig vár a kopasz énekesnő. és valójában csak holnaputántól vagyok egy évvel beljebb. [kintebb]

tegnap [tegnapelőtt] madrid, ma [tegnap] sweet home. boldog révületben bambulok hajnali félkilenctől stuart little újabb kalandjaiba, később telefon bekapcs majd a hangposta gyanútlan lehallgatása. meg sem ismerem a hangját elsőre f. rokonlánynak, rémült kérdése ott lebeg az éterben, látta a tűzoltókat és rendőröket a ház előtt, megvagyok-e? (pánik indul, meg én is oda sebesen) a házba ugyan nem mehettem be, de a posztosok elárulták, hogy a negyediken volt gázrobbanás, a többi lakás oké. ettől megnyugodva (lehelletnyi kényszertünet: vajon biztosan elzártam, kihúztam, eloltottam mindent, amit lehet? persze igen) balra el.

másik adrenalinbomba reggeli helyett a hír tv-n gulyás istván interjúja pki-vel. nyilván mivel nem d. kornél nagykorú írástudó beszéde közben mocskos zsidóztak a t. egybegyűltek, hanem utána ("három kolléganőmmel nézettem végig a beszédről készült felvételt, s jegyzeteltettem le"), ezért a kettőnek egymáshoz semmi köze, ergo az írószövetségből való kilépések indokolatlanok és nahátno. [anyád] mondom én, éhgyomorra.

juhéjj! legközelebb gyöngyöt inkább gyűrűben vagy nyakláncként, oké?

madrid hospice

meredten bámultam reggel a cnn-t (már megint az a kísérteties érzés, mint 2001-ben a kora őszi délutánon, amikor azt hittem, valami ócska b-moviet adnak, de vajon miért ismételgetik annyit ugyanazokat a képsorokat?), a hátborzongató lyukat a piros-fehér vonat oldalán, a sárga lepellel takart hullát a síneken, vérzőarcú embert a mentőautó hátuljában és a többi kép. "senki nem vállalta még a felelősséget" - mondják. mi van? hogy lehet azért felelősséget vállalni, hogy felrobbantok néhány bombát és megölök egy csomó embert? ki a fasz találta ki ezt a szóviccet? vállalja érte a felelősséget?

egyébként április elejétől újabb meló néz ki. be. [felhalmozási időszak]

szombaton letudva a kötelező (?) adag idei pszinapszis (á.-val azon tanakodtunk, hogy vajon mitől szomorodtunk el, hiszen a szervezés egészen jó, lelkesek voltak, tán pont ez az átkos nosztalgia, amikor még kissrácok voltunk, ma meg már tengünk-lengünk a nagy és fontos fölnőtt-létben, ejnyeno kisbuksik) - sok ismerős arc, ki merre, hol és mit csinál, újra összeismerkedések ahogy illik, a szakmai programból semmi, a besh o drom 5 perc után halálosan unalmas (évekkel ezelőtt ugyanők záróbuliként, bepezsgőzve hatalmas pörgés volt) [frissen beszerzett ghost dog és massive attack cd-k után nekemtenemmutogatol], elpálya. ma meg esetmegbeszélőn meséli kolleganő, hogy volt azért izgalom. méghogy a terápiához nem szükséges kapcsolat... imádom, amikor hozzánemértők [ráadásul az. nagyon az. címileg.] ugatják a terápiás protokollt. azt hiszem, lesz miről előadni május végén debrecenben. (na még ez is)

KIMITTUD

Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.

(persze, hogy ismét fodor ákos)

tegnap beszélgettünk b.-vel, hogyan is tovább az irományommal, és ahogy egyik szó a másik után, egyszercsak elöntött a megnyugvás, s ő is azt mondta, úgy érzi, rátaláltam. amikor semmi harsányság, amikor nem akar az ember beszélni róla, csak nekilát csendben, hogy gördüljenek a sorok szépen egymásután. most már úton vagyok. (kopp-kopp-kopp)

nosztalgia.arcok.

belehúztak a srácok-lányok, a múlt kötelez(?), a.-val már egyeztettünk, valamelyik nap kinézünk a pszinapszisra. látni cseperedni hiszen-még-csak-most-volt-pelenkás! többünk közös gyermekét, a kis csibész újra a régi helyszínen. s hogy néhány jó kezdeményezés túlélt mindent és ők is ugyanúgy, csak már az évek felgyűlt tapasztalatával érettebben, mint a karikacsapás.

... persze a kiváncsiság nem kushadhatott nyugton-parlagon, elnéztem hát a rolling rock felé éjszaka (most ott lakom) valami zavar keletkezhetett térben, időben, percepcióban, mert a hely kongott az ürességtől. és i. komát se lehetett utolérni, tisztázandó dezinformálásom töredékeit. (vagy csak álmodtam az egészet?) a zelary helyett pedig a kanadiak örülhetnek.