private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2003/12/31

[the fight is far from over]

az év helyei 2003-ban:

jó volt az eklektikában (mert az emlékek és a társaság és a kaja és a zene. de nyáron a legjobb, amikor nincs tömeg). jó volt az eckermannban szombatonként (is), mert törzsvendégnek lenni jó. jó volt a balettcipőben, mert bár áfonyalevük többnyire nincsen, de pörögnek a törtek. jó volt a szentistenparkban (néha), mert rühellem, hogy itt nincsen zöld körülöttem, de legalább az illuzió néha hadd ringasson. és jó volt a mákvirágban, mert nyitva van vasárnap is, és egyszer ha nagy leszek ilyen(olyan) virágüzletet szeretnék magamnak. [enteriőr] és jó volt persze a 6-os úton tavasszal s ősszel, leengedett ablakokkal üvöltő jó zenékkel száguldani bele hajnalokba s éjszakákba, mert kellenek ezek az órák. jó lett volna még továbbá a sziget (ha nem pazarolom az időmet érdemtelen dolgokra és emberekre), kapolcs (ha lejutottam volna), a csongrádi tábor (workaholism). jó lett volna a komédiás is, ha nem szállt volna fejükbe a dicsőség, és mondanám, hogy jó lett volna kvázimeló is, ha nem égtem volna ki tökéletesen. (ellensúly, balansz).

ennyit erről az évről. a szájbalökött szilveszteri muszáj-bulizást pedig végre kihagyom és nem érdekelnek a babonák sem. ennek fényében b.ú.(jj).é.k. hát mindenkibe, jövőre ugyanitt. vagy jeruzsálemben.
tömi magába lali és gaben a sültkolbászt az üvegtigris előtt, tunkolják jóízűen a mustárba, hogy csordul kétfelé a szájuk szélén a zsír. eszembe jut a hentes az egyetem mellett, ahova néha v.-vel szaladtunk ki két előadás között [helyett] és faltuk ráérősen, csipős paprikával, friss kenyérrel (mindig enyém volt a ropogós sercli) magunkba mit sem törődve a kósersági szabályokkal (hogy ő nem, az persze egyértelmű, bár különösebben nálam sem újdonság.) megkeseredik a kaviáros pirítós hirtelen. talán a citromlé a friss citrom helyett. biztos az a ludas. biztos.

2003/12/30

akkor most olvassuk el figyelmesen angelt majd rögvest utána isolde other side-ját. mi tűnik föl? tényleg csak és kizárólag arról szól a világ, hogy vár-e otthon valaki és van-e kivel ágybabújni? (etc.) fontosnak persze nevezhető, de nekem ez nem kóser. egyre kevésbé az. új szavakat kell találnom, talán bereczkey evolúciós pszichológiája mond majd valami értelmeset. [szkepszis]
most már tényleg kezdek elgondolkodni azon, hogy fűfogyasztáskor mások rájátszanak a hatásra és aztán a faciális feedback spirálján már tényleg utaznak, vagy belőlem hiányzik valami receptor. az eklektikában indítottunk tegnap este ("Mire odaért, már meg is bánta, hogy elindult: tömeg, füst, tavalyi slágerek." - de erről majd később), aztán megjött sz. és a srácokkal irány a trafó. gyors telefon p.-nek, aki bent a rémemberen, óráink egyeztetése, majd lassan konstatáltam, hogy rosszul időzítettem. carbonfools már nem, korai még nem, gyors csavar kint, majd elváltak útjaink, és irány a híd lába. ott, m.-nél újabb légcsere, és miközben várom a hatást, bár arcomon a vigyor (keep smiling), de mögötte ugyanaz a spleen, ugyanazok az arcok, ugyanaz az időzóna, mégse sikerül a dimenzióugrás. ami talán nincs is, csak odaképzeli magát aki akarja és játszik, játszik, józanságom elé görbe tükröt tartó clown-szerepeket. egy újabb éjszaka, ami hajnalban ér véget.

reggel, hasonlóan vattaC-hez, hirtelen elhatározás, de én pezsgőzés helyett rádöbbenek, hogy a konyhában hónapok óta kuksol a polc tetején egy turmixgép (g., amikor elköltözött, rámhagyta). és van tej és van banán. és ímé, legyen néked banánturmix. és lett. [szo-szo] mailbox-check és ott vár i. koma készülő könyvének néhány oldala. s hogy ki ő? "Nagy nőbolond hírében állt, és az is volt. Imádta a nőket, ők pedig hálásak voltak neki ezért, és tehetségükhöz, indulataikhoz mérten honorálták is a rajongását: ki évekig tartó, hű szerelemmel, ki az Almási téri szökőkút mellett, egy klasszikus térdelőhelyzetben lebonyolított röpke románccal."

[hát valahogy így. egy aspektus]

2003/12/27

most csak ilyen csajblogos picsogások bújnának ki az ujjaimból (mert egyébként persze... [gyakorló önkritika]), hát inkább legyen csönd. délután viszont naphaléknál jó kis csokifondü-parti. részemről egy üveg '99-es félédes tokaji hárslevelű.

(ja és a tegnapi enyém-helyekhez még persze a labirintus (úri utca, várnegyed). egykori szépemlékű abrakadabra-bulik. jobban meggondolva az én helyeim részben korábbiak, részben későbbiek, mint tamáséi. azért keskeny uniója mégis akad látogatott helyeink a(ntropo)morf test- és lélekölő ördögének. hiszen a párhuzamosak a végtelenben találkoznak. előre a végtelenbe és azon is túl! (ez honnan van? nahonnan?))
túl az egyetleneim-en, azt kell hogy mondjam, hogy jó volt [sok más között 216-217. o. abszolút riszpekt]. nyilván azért is tetszik, mert az említett szórakozóhelyek kicsit az enyémek is (bár én hozzáttenném az aloét, a komédiást, az eklektikát, a ponyvaregényt és a t-boyt legalább (utóbbi szigorúan csak egyvalakivel (bár egyszer megcsaltam, elvittem oda mást is)), azokon a gólyabálokon (néhányon) én is ott voltam, az élményeink hasonlóak (részemről lényegesen kevesebb alkohol, és a szigeten is inkább dolgozni szoktam (volt)), az erdőst eluraló "hök vezetők"-et (többségükben sajnos) ismer(t)em, dolgoztam is velük egy ideig, aztán a (nem is annyira "csak") szalonzsidózás miatt sürgősen ott is hagytam e kedves testületet. szóval kicsit priváttörténelmemet olvastam a könyvben, a (főbb)szereplők jó része is ismerős (a krisztiánék grill&bográcspartyjai valóban igen jók, dorka és bea is stimmt) (hogy mennyi lökött csaj jár(t) a pszichológia szakra... és ez ráadásul csak a felszíne volt kis belterjes világunknak ott, a kies izabella utca kellős közepén). azt hiszem, hogy a különbség tamás (as himself) és köztem tán annyi, hogy én soha nem is akartam [hmm] végigdugni a fél(??) várost "tapasztalatszerzés" címén, s hamarabb levontam a szükséges konzekvenciákat. részemről azonban a ködös albion helyett valami melegebb égtáj velkám. a gerlóczy marci meg (any info about his second book?) tán mégis visszaülhetne egy kicsit az iskolapadba. vagy legalább spóroljon a fogalmazásgátlóval.

2003/12/26

visegrád gyönyörű volt, szikrázó napsütés, mutatóban hófoltok, deres fű és a fajátszótér (a nagyvillámnál sokan voltak és fizetős a parkoló, kicsit lejjebb hát) kellemesen kihalt. hogy miről mire és meddig azt ide most nem, de t.-t is felhívtam (meglepődött. örült (?). ezen ne múljon). ismét néhány olyan másodperc, amiért érdemes lenni, és amiket aztán gyorsan el is lehet engedni, utat engedve a többi élménynek. [ennyit a jajdeegyedülvagyokmikorleszmárezmegaz-féle nyavajgásokról, amiket naponta hallok] visszafelé lefelé rombolva a szerpentinen próbálgatom magam és az autót, s csak az út végén veszem észre, hogy bömböl a who want's to live forever. stílszerű.
basszameg, azt mondja a weathercast, hogy a ben gurionon és tel avivban 18 fok van. nincs mese, oda [jövőre jeruzsálemben, hmm?] kell menni sürgősen. azonnal.
s holnap talán t.-t is felhívom. ha már egyszer megígértem neki. én, a gyáva nyúl. nyulam-bulam, gyere ki, ég a házad ideki' (ahogy b.-nek csak annyit kellett mondani, hogy nyuusziiii, és vísitva dőlt a röhögéstől.)
múlt éjszaka végre megkaptam p.-től az egyetleneimet. még nem tudom, hogy fanyalogjak-e rajta, vagy tetszik, de prekoncepcióim vannak (voltak, hiszen egy jó részén már túlvagyok) vele kapcsolatban, ugyanis élből herótom van az ilyen-olyan 'kult'-nak kikiáltott-cuccoktól (a kult-ság az nem idő függvénye? majd pár évtized múlva. esetleg). zene, film, könyv, tán kivéve az autókat (mondjuk a '65-ös ford mustanggal bezárólag). szóval kis kitérővel ért hozzám, dekkolt néhány hónapot csillagszemű kolleganőmnél j.-nél - kiváncsi volt, mit írt róla és barátnőjéről, k.-ról herr beregi. apropó: tanulságos (?) élmény az ő szemszögéből leírva látni [olvasni] azokat az akciókat (többnek szemtanúja voltam egy-egy bulin), amelyek láttán nálam egyszerűen a lúzer-skatulyába került - miközben a különbség köztünk pusztán szemantikai. én megideologizáltam a gyávaságot, ő meg tette, amit tudott. [nem vak ez a ló, csak bátor] szóval j.-től végre visszakerült p.-hez és most nálam van. olvasás közben nagyokat kortyolok a frissen beszerzett skogsbaer gyümölcsteából (első pesti teaház, katona j. 5. érdemes), hozzá fűszeres bajor házikenyér pirítva, és néha szórakozottan rágyújtok egy-egy csillagszóróra (79.-/csomag) - idézendő régvolt karácsonyok ajándékváró (kilestem gyakran előre, de mindig akadt valami további meglepetés) csillogószemű mennybőlazangyalos estéit (szép utat járok be röpke másfél évtized alatt innentől a hanukiáig...). holnap délelőtt szokásos év(ad)záró visegrád-nagyvillám kirándulás, ami valójában 31-én lenne esedékes, de ahogy múlt évben aznap már izraelben voltam, idén meg ügyelni fogok. jó nap hát ez lezárni az évet, sűrű volt és ingoványos, s hogy jövőre lenyel vagy kiköp kis rágcsálás után még nem tudom. [s mit akarok?]

(kis médiamellékszál: "a fidesz betiltaná a tilos rádiót" - nem vagyok oda a gyakran okoskodó, mekkora alter-májerek vagyunk mi, nem is kell készülni a műsorra, annyira jóarcok vagyunk, höhöhö-stílustól ugyan, amit többen műsorvezetés címen bírnak művelni az éterben, simán el tudom képzelni, hogy valóban elhangzottak inkriminált mondatok (mi a f@szért nem bírtok a seggeteken maradni gyerekek?? hadd vesszen a nehezen megszerzett freki? gratulálok.), de az érvelés azért tetszik. egy pannonrádiót és vasárnapi újságot támogató ex-érától.)

2003/12/25

második felvonás jön. álarcokat felvenni, keep smiling-bonbont a szájba, álmos vagyok, nagyon álmos. next time, gadget, next time.
visszafelé számolva az éveket, ahogy fiatalodom egyre többen üljük körül a karácsonyesti asztalt, egyre nagyobbak a hidegtálak s egyre szebb a teríték. mára (idén először) ketten maradtunk anyuval, s a nap nem különbözik más napoktól (talán kicsit szomorkásabb, emlékezősebb). az ünnepi étkészlet a szekrényben marad, nem vesszük elő a damasztabroszt s a faragott fa szalvétagyűrűket sem, idén először borlevest sem szürcsölgetünk. csöndben s gyorsan megvacsorázunk [étvágyam hetek óta nincsen már, pedig még szinte el sem kezdődött] utána tv és tizenegy körül végetér a nap vele. (a többiek már várnak a sarkban) valami furcsa hiányérzet marad bennem, ugyanakkor mégis kerek egész a nap. valami hiányzik. valaki hiányzik. hiába ír sms-t.

2003/12/24

karácsony, diós beigli, gyertyafény. love, peace, happiness.

ballag az utcán éjszaka
kihalt téren át egymaga
néznek rá villódzó fények
meleg szobákban ridegen égnek
jégvirág rajzos ablakok
láttak ők már holnapot.

rebbenő függöny-alakok
lesik csillogó szemmel
hogy ballag az utcán.
éjszaka.

2003/12/23

este csak megnéztük végül v.-vel a rösner-udvart. háááát, azték kávé van ugyan (300.-) de a hely egyáltalán nem olyan, mint a csokoládéban ms binoche kis boltja, egyáltalán nem csábít az ottmaradásra, kicsi, steril és egy okostojás bölcsészarc süketel az egyik sarokban átható fejhangon sípitozva a magyar médiának az ő helyzetéről [még mindig ezek a nullás stratégiák] kifordulunk hát, majd teltház miatt az eklektikából is, ahol viszont j.-vel futok össze egy köszönés erejéig legalább (az év elején izraelben ismertem meg). még mindig csibészes a mosolya és szép a szeme. végül ismét a szódában kötünk ki, forraltborok mellett mentalizálunk pöttyet. (boldog szülinapot te vén lókötő) [mondhattam volna szebben kis lovag]
- köszönömöt mondani - klasszikus kondicionálás kérdése. vagy belenevelték az emberbe, vagy nem. (mondom én)
- köszönömöt mondani - autonómia kérdése (mondja v.) így jártam. heteronóm erkölcsű látszat-embereknek dolgozom. született gyilkosok.

egyébként meg:
1. beszáll a kormány 4m dollárral, hogy baumgartner zs. a minardi-cosworthnél versenyezhessen. miért? (az origo enyhén demagóg (bár hat, ez tény) szerkesztéssel, rögtön e hír alá szerkeszti egy másik lead-jét: "több mint egymillió magyar nyomorog")
2. megszűnhet (=-ik) a szeress most. miért, az micsoda? (régen láttam már ennyi rosszul megírt, hiteltelen párbeszédet zéró mimikával "előadó" bambaképű szereplővel döcögő műsort)

2003/12/22

quattro formaggi pizza sajátkezűleg dúsítva almával és dióval. jól átsütve, ízösszeérésig. utána carte'd or csokifagyi. tudok élni. [ebéd]
reggel a metrón. két középkorú (elég pc voltam?) nő, ahogy egymás szavába vágva ecsetelik valami matekvizsga megpróbáltatásait. "megkérdeztem a tanár urat, hogy a könyvből vagy a füzetből tanuljak?", "segített a padtársam, bekarikázta, hogy 'igen, minden esetben igaz', vagy 'nem, nem minden esetben igaz', és így meg is tanultam" [relációanalízis? mifene?], "csak úgy lehet, ha bemagolod". tanártovábbképzés. komolyan ők fogják tanítani akár uncsiöcsiket is? ajóéletbe.

ja, hogy nem lehet kapni egy normális haladó szintű (száraz)virágkötészet-könyvet az igen szomorú. viszont a libriben márai füveskönyve évek után is ott van a topon (/pill a tizenegyedik). van remény. [halovány] chilis csokira vágyom. irány a rösner-udvar. ("sürgősen el kell szaladnom tárgyalni", nanáhogy)

before the sun

feloldásilag keltett feszültségeknek hanukarácsony tegnap (valójában -előtt, de a nap az alvástól alvásig tart ami kis privát történelmem időszámítását illeti), smúzolás, brüsszeli élmények, némi sznobéria de néha ez is kell [és a sok nevetés] még közben hívott i. koma, hogy másnap eklektika karácsony, lesz asztalunk érezzem magam meginvitálva. (éreztem) tehát ott indult az este (szokásos kedves újságíró-társaság&co.) aztán átséta k. szülinapját ünneplendő a szódába. életemben másodszor (na, jó legyen 2,5 - akkor találkoztam (tán) másodszor szofival és (érdemben) tán utoljára n.-nel. még nyár volt és meleg és gyorsan át is sétáltunk az egyszerűkertbe) és bármit is ír róla a zindeksz nekem nem gyerebe. tán a parketta. tán a füst. [így jártam] pár óra ottlét után, hazafelé sétálva (+6 fok celsius, de érzésre inkább 451 fahrenheit) az éjszakában azon jár az agyam, kell-e nekem erre tényleg időt pazarolnom? ülni füstben, inni lónyálat, úgy csinálni mintha tényleg érdekelnének idősődő nők részeg kalandozásai? koncertbeszámolók, ezerszer hallott, s unalomig ismételt sztorik? [=szociális háló?] vajon miért van az, hogy az emberek túlnyomó része képtelen megjegyezni, hogy melyik történetét kinek és hányszor mondta már el? na persze, ismétlés a tudás anyja. [meg az unalomé] sebaj, így én is része vagyok sokak kihelyezett memóriájának s a nagy közös kapacitás bár redundáns de az egész több, mint a részek összege, immanens tartalmaink sava s borsa e titrátumok diszkrét bája (elharapott ellenkezés, szájszögletben bújkáló félmosoly, visszafojtott ásítások) hát, nem tudom...

2003/12/20

"fenyőfa helyett ajánljuk a meggyespite formájú karácsonyfát. idén eltett meggyből készült és 27-én megehető. igazán környezetbarát megoldás" (nyugati tér, környezetvédők (?) akcióban x-edik felvonás.) néhány órával később (már túl a kávéházi reggelen s reggelin, no meg némi vásárláson (attól még, hogy én nem, néhány kedves emberem karácsonyozós fajta) visszafelé, de a tér túloldalán két ütemesen ringó hát s sapkás fej egy padon, s ahogy a villamosajtók kinyílnak a dobszó is elér. üti a két srác, előttük kalap, de mintha nem is a potyogó pénzérmék [szokás a gyerekeknek pénzt - chánukageltet - és ajándékokat adni] számítanának, hanem a ritmus. néhány másodpercre bennem is visszhangzanak törzsi kódjaim, aztán záródnak az ajtók s továbbkúszik a nagy sárga hernyó.
ahogy v.-nek mondom a telefonba a lassan rutinszerűvé váló mondatokat (igen, van eredmény, nem, nem jó (mihez képest), szövettan, ultrahang januárban, aztán kaszabjakab és majd attól függően) hirtelen légüres térbe kerülök, s pillanatok múlva megtudom, hogy bár a könnycsepp ahogy krátert vág a kávé tetején vigyorgó habszigetbe, figyelemre méltó, de a sós íz nem illik a képbe. szétteregetett újságlapok mögé bújok és néhány perc múlva (fókuszálatlan falom a sorokat) minden nyom felszárad.
két karjában elveszett
világra lelt gyöngykacaj
mint tűnő holdfény elé
suhanó fekete árnyak.

csapási súlya alatt
meghajol galagonya
virága izzó szempár
borostyán tűkként
hatol gondolatfokára.

kérkedő alakja figuráz
ha bicebóca táncát neveti
mohazöld-uszályát leveti,
s pőrén forog magában.

2003/12/19

lécci-lécci, valaki mondja már meg, hogy miért nem képesek a t. partnerek (cégvilág) kicsit empatikusabban gondolkodni? megkaptam az akárhanyadik kellemeskarácsonytésboldogújévet blabla színes-szagos-csöpögős e-mailt, és érik bennem, hogy visszaírjak: csókolom, chanuka, az igen, karácsony az kevésbé.

"Chánuká ünnepe kiszlév hó 25-én kezdődik (idén 2003. december 19. este), és nyolc napig tart. Annak a győzelemnek állít emléket, amelyet a Mákkábeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az Izraelt elfoglaló szíriai görögök fölött, és legyőzték a görögök hellenista zsidó támogatóit is, akik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. A harc polgári i. e. 165-ben a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával ért véget. A győzelemmel helyreállt Izrael szuverenitása is. A "chánuká" azt jelenti: "felavatás", s arra utal, hogy újra Isten oltalmába ajánlották a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek." (zsido.com)

ami kellemetlenebb: chanukakor szabad dolgozni. (meglesz)

[nem mintha vallásos lennék. tiszta tudathasadás. ex lex-állapot]
most olvasom aBarbit és rögtön polcz alaine legutóbbi könyve ugrik be (kit siratok? mit siratok?). van az elején egy weöres-idézet:
"(mellesleg,
ha valaki ebnek emel mauzóleumot,
kár nevetni.
tanulj nevetségig szeretni.)"

ahogy ő. ismeretlenül is:
- szia cica. majd viszek neked pamutgombolyagot. égkéket és fűzöldet és napsárgát, puhát, vastagot. kergetni és belegabalyodni.

2003/12/18

amikor az első paraszolvencia-próbálkozással találkoztam, meglepően rutinosan vissza tudtam utasítani. ma viszont a kezembe nyomtak egy üveg édes törleyt, amit suta "nem kellett volna"-szavakkal kénytelen voltam átvenni (nicht vor dem kind). annak a néhány szónak sokkal jobban örültem (és minden ilyen rátukmálós "ajándéknál" többet ért), hogy "olyan felszabadult a d., amióta önhöz jár". egy egyszerű köszönöm, az bőven elég.
(a pezsgőt lepasszoltam t.-nek, végülis heteken belül elveszem, családban marad. ugye.)

egyébként meg gazdagodtam némi spf-cuccal, és egy "fulltrendi"(-nek gondolt?) karácsony-styled papírtáskával tőlük:
"szeress élj békében & ajándékozz" [így] akasszuk fel, könyörgöm akasszuk fel, ízlésrendőrséget a kreatívnak! najó, de legalább járja újra az ált. isk. nyelvtanórákat.

2003/12/17

készítendő elő hosszú menetelésemet találkozó cs.-vel a kávészünetben, hosszan beszélgetünk sokmindenről [az élet dolgai], intuicíóra (mit nekem tesztek, ac, analízis) hagyatkozva azt hiszem ő lesz az, akit ajánlhatok - ideiglenesen (?) - magam helyett. aztán elválunk, nekem csak két sarok, neki se sokkal több, ezalatt összefutok zs.-vel, akivel már szintén régen és a héten pont szóba került, hát újságolom neki a rendelőt és hogy mi merre, eközben pedig f.-ék keresztezik az utunkat, s bár hívnak, de már fáradtak vagyunk, hát ki ki magához haza. tán, 24-én este családi kötelezettségek letudása után majd valahol az éjszakában. mit is szoktam ilyenkor gondolni (némi nosztalgia)? enjoy my sweet home, honey.
megnyitottuk a felújított rendelőt. talán nem kellett volna délelőtt 10-kor bepezsgőzni, bár mostanra már kezdek kijózanodni. és beújítottunk v.-vel egy csomó jó kis játékot a szobánkba, holnap ki is próbálom egy részüket elfojtott gyászreakciós kiskölökkel. aztán januártól lehet, hogy hosszas szabadság jön. (feltéve, ha találok helyettest. (utódot?) mert megérdemlem. [mert kell]

2003/12/16

volt még 3 óra délután. mármint alvás. (mindig is tudtam, hogy téliálmot igényel a gépházam) később szilvásgombóc. utóbbi kevésbé sikerült jól. közben szólt a shine on you crazy diamond-live [előre programozott hangszínek]
csupa közhely jut eszembe, amiket felesleges százezredszer s nyilván nem utoljára leírni, akkor meg minek? az persze évek óta nem történt meg, mint ami az elmúlt éjszaka: 12 óra alvás (szinte) egyhuzamban. (semmi altató) kikapcsolt telefonok, meg nem hallott (s valószínűleg meg sem csendült) csengő, csak a duruzsoló kályha és a paplan mindent tompító puhasága s melege. valami sötét középkor-hangulatú, lovaggúnyába öltözött alakváltó lényekkel való kardpárbajokkal, vérrel, verítékkel és könnyekkel zsúfolt álomfilm, de félelemkeltő nem volt egy csöppet sem. tudtam mi a feladat, tudtam hova kell szúrni s ha engem találtak is előbb, inkább érdekes volt a sebből csurranó olvadt cukor mézszerű cseppjeinek borostyánszín ragyogása, mintsem fájdalmas. csak a számban olvadt, nem a kezemben.
[előkészületek?]

2003/12/14

mondanám, hogy vége-vége-vége mindennek, ámde túllépve saját árnyékomon, továbbhallgatom a verklinótát, találok új s szép (sem)mibenlétek tengerén apró korallzátonyokat (vízivilág, nagy kékség - kell-e más?) és félig hibernáltan ugyan (egyszer majd lesznek ellenszerek mindenre. akkor majd enni sem kell, csak hopp egy kapszula és mennyi-mennyi időt ajándékozhatunk majd magunknak) de továbblebegek. egy falatot anyu kedvéért, ezt meg csak úgy.

[i. sálja óvón-puhán ölelt és szivárványszín kardigánja táncol előttem. nem vagyok eidetikus, se alkimista]

2003/12/11

[itt a vége, fuss el véle]

S majd így tűnődöm ...?

Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?

(Radnóti Miklós: Hajnaltól éjfélig - Istenhegyi jegyzetek, 1938)

2003/12/10

(és szépen, ügyesen - mint anno zseblámpával a paplan alatt [fenét, liberális családba érkeztem] - elejétől a végéig, egy oldalt sem átlapozva (nem úgy mint jókainál a hosszan elnyújtott tájleírásokat) ki is olvastam vonatozás közben a jó holdat szíriusz kapitányt. újra jó volt. és, van máááásik. megdicsérsz?)

még 1 nap. pislákolva kóválygó szentjánosbogárkák varázsszóra alakzatot formáló s pulzáló kis fellege egy sötét alagútban. üzennek valamit. üzennek valamit. nem voltam kiscserkész és a tengerészeti szakközépből is kibuktam. nem értem a fényjelzéseiket. apa ökölnyire zsugorodott gyomra vagyok.

2003/12/09

a kelő nap majd megint a vonaton talál (jókat fogok olvasni becsszó, bácsi), odavisszaodavissza, mindig úton, útfélen, menekülőben (?).

még 2 nap. kifogytam a szavakból. szánalmas vagyok.

2003/12/08

mókás a tankönyvekben olvasottakat magamon diagnosztizálni. szépen, egymás után jönnek a stádiumok. tagadás (hopp, ez kimaradt, de rá is segítettek fehérköpenyes kollégák itt-ott), vádak (őőő, ez se annyira, fő a ráció&belső kontroll), most tán épp az elfogadás/belenyugvás (re-bound). aztán talán lesz majd megküzdési stratégia kimunkálása is. vagynem.

még három nap. addig pont újraolvasom mogyoró kalandjait. vagy jöjjön inkább szíriusz kapitány?
kopár kertbe suhanó
ősz árnyjáték lobogó
kihúnyt tüze pattogó
szikramorzsát bújtat
markában melengeti
féltőn óvja terelgeti
őrzi hideg hajnalon.

hétvégi töredékek

1. mégis lett csokimikulás, ami jó (nagy és finom és tej, ergo hakapeszi), de az elszakadás élmény már így is megvolt. (ha jön az idő, otthon akarok lenni. ahol élmények vannak és emlékek (jó és rossz egyaránt, de az enyémek, s nem a steril kórházszagú félhomály)
2. beszélgetve kedves ismerősökkel (tegnap v.-vel a balettcipőben), ma i. komával az eklektikában és az elmúlt héten még néhányszor mintha megint nekem kéne erősnek lenni. sebaj, megszokott szerep, rutinból megy, különösebb erőlködést sem igényel, s úgy látszik beveszik. (könnyebb elhinni, mint... megértem)
3. néhány gyerekkori fejezetet begyűjtöttem a telekről (egyszer egy sárga cabrióban lobognának szőke fürtjei), itt figyelnek a mogyoró könyvek (kivéve a mogyoró és a fiút, ez valahol elkavarodott sajnos), a robogunk az észtrabanton s néhány rongyossá olvasott mesekönyv (utóbbiak leginkább i.-nek soxeretettel).
4. hazafelé sétálva nézegetem a plakátokat és azon gondolkozom, vajon melyiket láthatom(nám) még? [persze úgyse mennék el]
5. végül kavargó részeg álom [olcsó megoldás], arcok rohannak felém s elhagynak [elhagyta], szakadozott néma film pereg, kockák a múltból, deja vu (én magam talán) villanások, egy-egy percre feltisztul s élesedik a fókusz, táncol egy kilométerkő (mindig van nulladik az utolsó előtt) s egy egyirányú utat jelző tábla suhan hangtalan.

6. visszaszámlálás. még négy nap a boldog tudatlanság. [önbecsapás]

2003/12/06

mikor múlt el végleg a gyerekkor? amikor már nem vár csokimikulás 6-án reggel. (jobb esetben ekkorra már te vagy, aki ad)

2003/12/05

ordinary people in an ordinary world

kicsit kemény ez az oroszországi robbantás (reggel óta harmadszor nőtt hivatalosan a halálos áldozatok száma 19-25-35) és szerdán hazafelé az ic-n pont arról vizionáltam, hogy basszus, ha most robbantana valaki a vonaton, akkor vajon kinek melyik testrészét honnan kéne felkanalazni? (aztán felébredtem)

tegnap este nálam járt szofi és rádöbbentett erre+arra. a felnőttség embrionális állapotból elérhetetlenül messzinek tűnik ugyan, de van még némi kamaszos vadromantikája - 'amikor én még kissrác voltam'-retro(per)spektív(a). haladunk, azért haladunk.
[idő, mint a tenger] aztán befutott loop [szép sál, bizony] és jól megbluejack-elt. klassz este volt, na. köszkösz.

2003/12/04

és moszat már megint megmondta a tutit! a hétvégén most már télleg ki kell menni telekre, elhozni mogyoró-könyveket (pont a múlt héten beszéltünk erről i.-vel) és ha a macis kávé nem is annyira, viszont málnaszörp bezzeg.

(amikor még kissrác voltam, a sarki zöldségeshez rohantunk g.-vel anyuék minden tiltakozása ellenére, s ha pár másodperccel előttük értünk oda (nem volt kérdés), akkor kaptunk házi málnaszörpöt amire magunknak nyomhattuk a nagy talpas palackból a szódát. (már felértem) és mire ők odaértek és elkezdték rakosgatni a mosolygós almákat és paradicsomokat a kosárba én már a hüvelyesek mellett álltam és könyékig túrtam a zsákba, a szemek mint elfolyó idő peregtek ujjaim közt).

[akkor most adtam még egy pofont a sz@rnak]
hajnali ic-n tegnap alvás-olvasás-alvás-olvasás-alvás (fenét: konszolidációs periódus) aztán okos beszélgetések és egy phd védés és vissza o., k., és v. társaságában végig az étkezőkocsiban (én még eddig soha, de őszintén szólva nem volt túl meggyőző az élmény, úgyhogy jó eséllyel ezekután sem). aztán csak vége lett a napnak (persze este 10-kor még irány kvázimeló, mert nem hagyott nyugodni aktuális projekt). úgy kell nekem.

ma meg tárgyalás yuppie fiúkkal és yuppie lánnyal, nyalogatása egymás ezének-azának [így kell. ugye] rázása kezeknek mosoly'gva, napfényes jövőbe tekint ifjú szemünk. [innen szép nyerni]

holnap újra t.-vel. ha jobban belegondolok, hiányzik. hoppá.

2003/12/02

most ment el yuppie-lány az interjúról, kemény, határozott, céltudatos, tudja az értékét. mégis, amikor kiderül, hogy ha teheti késik és egyedül él a kutyájával, s lakáshitel-törlesztőrészlet nyomja a vállát - rés nyílik a pajzson és elővillan az esendő belőle. átölelném, de nem lehet.

[hol vannak a tiltott kapcsolatok]

sux.ass.

mai sikerélmény: sikerült félnapos próbálkozás után helyet foglaltatni holnap reggeli ic-re. s ha már, akkor rögtön retúr. igen, ablak mellé, köszönöm. nemdohányzó (repül az osztály. és a kis uli). kis magyar rögvalóság. hív a vasút, vár a máv. [dehogyminek]
lesz még színes tinta
álmok üveggolyóraja
szikrázó napsütés
csilingel kacagva
ahogy szétszalad
repedésből tó fakad
kristálybársony jég
befagyott üvegszeme
kacér s rádkacsint
egy elszabadult luftballon.

2003/12/01

sej, haj denevér...

(mióta utoljára néztem, bővítették a t. kollégák az intranetre felnyomott zenéket. gyors egymásutánban volt két no doubt album (rock steady & tragic kingdom) most pedig ghymes (bizony, bennünk van a kutyavér).

felhívtam anyut, meglepően jól fogadta a híreket. vagy annyira megijedt, hogy még ellentmondani sem volt ereje. mindenesetre kimondódott, hogy akárhogyan is döntök, az én életem. [van mááááásik] így van ez.
hívott l., a dokim. lesz nemulass. kapszulák & kétnaponta infúzió 4-8 hétig, mindennek az elkapása szinte 100%-ig garantált. kell ez nekem? most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogymilegyen. és ez nem vicces. egyáltalán nem.

[az asztrológus pedig elmehet a búsba]
néha, ahogy kiül arcomra a szenvedés és mire észreveszem ott terpeszkedik utcahossznyi távolságok óta. aztán gyorsan rendezem soraimat, rámosolygok az első szembejövőre, akinek a szeméből a rémület kacsint vissza. talán a görcsös grimasztól, amit én kedvesnek és gondtalannak képzelek, pedig valójában elmosódó üvöltés gubójának felvarratlan ráncai. köztünk vannak.
még tegnap délután v.-vel kis világmegváltás teával nálam, aztán irány az eklektika kedves otthonos félhomálya, ötletelés könyvileg és csak úgy egyszerűen jó. eltelt valahogy úgy a nap, hogy arra a 8 évvel ezelőtti délutánra (mire megtudtam) gondoltam volna, csak éjszaka volt sz@r, amikor eszembe jutott, hogy pontosan ettől féltem akkor. hogy eltelik néhány év, és nem megyek a temetőbe, már nem fog hiányozni és nem gondolok rá. hát hiányzol. és gondolok rád. apu.

[de a temetőbe nem megyek. obszcén]