private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2003/08/31

i. komám végre lépni tudott, leépítette héjanász-kapcsolatát. (gratula!) ennek örömére (na meg a bontakozó lehetőségek, s újraéledő jövőképe kapcsán (zoloft rulez, bár egyébként nem vagyok egy farmako-fan)) médiageciségünk újabb fázisait tisztázandó meglátogattam. nem mellesleg bővült a hallgatható zenék kategóriájú cd-im száma, de a továbbiak lan-kábelt igényelnek. (9Gb)
akarok egy i-bookot. a kezdő lépések megtéve gyenge hálózati kapcsolatok beizzításával.
[i love this game]

a tiloson véletlenül sikerült belehallgatni a flashmobról folytatott "eszmecserébe". korábban mindig azt hittem, hogy az éterbe beszélők tudnak valami más által nem tudottat, valami eredetit (is) mondani. ezesetben kevéssé sikerült. (apu bennrekedt anyázása vagyok)

childplay worx

"(...) nem versenyeznék szenvedés-mennyiségben, de csak tanulni lehet belőle. nem is keveset. egy időben sokat voltam kórházban. sokszor volt, hogy másik nap már nem volt mellettem az, akivel tegnap még beszélgettem. egy ideig fájt, és aztán el kellett, hogy fogadjam, hogy lejárt az ideje - mint ahogy egyszer majd az enyém is lejár, és másnap lesz ott valaki, aki tegnap még beszélgetett velem. és talán hiányozni fogok neki. de ma MA van, ami holnap már csak tegnap lesz ugyan, viszont tegnap még az én sokat tervezgetett holnapom volt, amire vágytam, amiért éltem, tanultam, dolgoztam. s ha ezeken a tegnapokon, mákon és holnapokon ott lehettek/vannak/lehetnek velem azok, akik számomra fontosak (és talán én is az ő számukra), akkor az jó. most és mindörökké. mert az emlékek velem maradnak (persze egy idő után halványulnak, de akik elmentek, itt vannak velem/bennem), és az emlékeikben én is ott maradok (természetes emberi vágy: nyomot hagyni a világban)." [anno ilyeneket is bírtam a játszótéren]

p.-vel beszélgettünk még tegnap arról, hogy milyen az, amikor kivonódunk egy-egy társaságból. valamiért összefüggést érzek a fenti nyafival. [rohan az idő] az energiavámpírokat le kell építeni, azért hogy érdemi (mihez képest?) dolgokkal foglalkozhass, hogy ne folyj el [like me in concreto]. aki nem keres magától, az nem fontos, s mindenki pótolható [kivéve az igazán fontos Ő-ket, akik már nem is annyira ők, inkább részek magadból].
más nem hiányzik.



szintén még tegnap mondta b. hogy nagyon szeretne egy olyan csatornát, ahol csak a kedvenc sorozatait adnák: ER, miért éppen alaszka, szívtipró gimi. ha véget érnének, indulna elölről. támogatom, de kiegészíteném a chicago hope-pal, a friends-zel, az x-aktákkal és a west winggel. a south park pedig bézik, ugyebár. p. még a jump street 21-et is bedobta (elfogadom). a kérdés már csak az, hogy mikor dolgoznánk? [a minek?et alapból hanyagolom]

saturday. light. fever.

csillaghomlokúnak nem halványulnak az emlékei, kicsit rakoncátlan, de már nem az a rodeó-trip vele lenni, mint egykor. a nőni valók teszik a dolgukat (kivéve a pusztuló gyümölcsös), megint munkája lesz a tájépítészemnek, és talán a melléképületekre is ráférne lassan egy renova, míg a varjak csak a magasban köröznek.

hajnalra már minden összefolyik, ruhában dőlünk le néhány röpke órára, miután g-vel új szervezetfejlesztési koncepciót fejtegettünk (ő két jeges jagerrel facilitál, én maradok a gyertyafény hipnotikus táncába révülve), felködlik a közeljövő, s lehetséges leendő motivációk pezsgését vélem érezni. egy kis lépés, s ha el nem b@szom, nem csak fogpiszkáló lehet belőle majdan. később [egybefolyik minden], az úton a narancsos catalogue-válogatás basszusai dübörögnek vegytisztán, s csak egy spontán akkurvaanyád-ra futja, amikor az ezüst 320d bmw (frsz: gst-196, aki látja, figyeljen rá) lazán figyelmen kivül hagyja, hogy a körforgalomban nekem van elsőbbségem s bevágva kényszerít fékezésre. az öv megfeszül, a szélvédő sértetlen marad. nem úgy, mint a pár perccel korábbi terelésnél, ahol a piros lada samara vezetőjének lepergett élete filmje. mi lehetett az utolsó gondolata vajon? talán anyu? vagy a biztosítás? ő is egy beállítás azok közül, melyek előhívatlanul bennem maradtak ma, mint a felperzselt hegyoldal, a kőakadállyal lezárt (lezárni vélt?) út a bányába, ahol a fiúk, a kék égbe meredő kopár sziklaorom és a szőke göndörtincses kislánynak az elszálló piros lufit kísérő vágyódó pillantása. néhány portré, néhány totál, csend az élet, ahogy suhanok az őszt idéző lágy fényhídon a piros lufi után.

délután mozi p-vel, új dogma (-szerű, nna) film, ott a helyünk. a filmes örökranglista mellett értelemszerűen létezik egy hasonló színésznőkre is. pl. monica potter, katie holmes és liv tyler, de melléjük mától sonja richter is feliratkozott. persze a hogy szeretsz? nem csak őmiatta jó. egyszerűen azért, mert veled is megtörténhet. mint a piros lada sofőrjével. mint velem egyszer régen majdnem. (szintén piros lada volt) perfect world.

és én is kiváncsi vagyok columbiára. bár tulajdonképpen s egyszerűen: velkám!

2003/08/29

pump up the bloodpressure

viccesek az ügyfelek. azt szeretem a legjobban, amikor péntek délután átküldenek egy igénylést, hogy hétfőn reggel 8:30-kor legyen ott három ember. határidők (szerződésbe foglalva) devnull, miazmás. és ha ilyenkor elegánsan bejelenteném, hogy shabbat shalom, akkor megállna az élet? ehelyett persze stressz, dühöngés, masemettemsemmit, but a problémákat meg k e l l oldani. ha a probléma=ember, akkor viszont takarítókat kérünk a hatodikra.

[legközelebb tisztítsd meg használat után a vetőcsövet kispajtás]
esőt jósol holnapra a szilárd meg a lucia még a márta is, és ugye millió légy nem tévedhet. ezesetben viszont a birtokháborgatás lehet, hogy elmarad legmélyebb sajnálatomra. [seggberúgnék már szívesen valakit]

alternatívák azonban mindig akadnak:
- kommunikációs stratégia véglegesítése
- gyűrűk ura (és mások) megtekintése videón
- szombati szeánsz az eckerben
- spontán olvasókör szervezése a fotelembe
- közelebbről meg nem nevezett erogén-fotogén tevékenység

lehet szavazni jól.

egyébként pedig szép lassan kis utcáink közé is beszökik az ősz, de szép mint mindig én nekem. ma még csak laza homokviharok dúlnak, s a por takargatja a bauhaus (helyenként) koszlott bájait, holnapra a barométer is megbolondul.

deep space unit

álomutazásunk megkezdése előtt (miheztartás végett) kérem, adja meg hitelkártyaszámát, vércsoportját, PIN kódját és írja alá kedvezményes biankó végrendeletét! válasszon: magányos farkas típus, vagy társsal kíván utazni? ajánlhatjuk legújabb verziójú szőkésbarna, small breasted, sportos-kurvás kiborg-modellünket, vagy esetleg egy érett évjáratú bdsm kedvelő vöröset szeretne? hmm, önnek igazán kifinomult az ízlése, jól választott! [too sexy] kérem, csatolják be a biztonsági hevedereket s most egy apró szúnyogcsípésnyi szúrást fognak érezni a bal fülük mögött. kész is van, let's get rocked!

... növeljük a nyomást, kirobbanó a formánk - bírod a gyorsulást? ilyenkor van idő gondolkodni, a g-k úgysem engednek mozdulni s a világ is kezd összefolyni mögötted. mi a következő lépés, honnan várható behatás? - tartsd az irányt, 5 fok jobbra, védőpajzsokat aktiválni! - [kapaszkodj, ez kemény lesz] ismerlek én valahonnan? (rossz szöveg) emlékeztetsz valakire, de képtelen vagyok gondolkodni, valahogy minden annyira lelassult. megcsókol a mélységi mámor. süllyedünk.

[önmagad képére formáltál talán?]

magaddal beszélsz (jó társaság valóban) egymás gondolataiban vájkálunk elmélyülten (nemcsak w.a. puskázik a metafizika vizsgán), megrémít e kuszaság, s a viharzás. közel s távol csak mi vagyunk: én és én. felkeltem érdeklődésed, cserébe visszatérhetsz gyökereidhez - megkönnyebülsz, hidd el. utazunk tovább, szűrve bölcsen a tapasztalatokat.

közben vv: ingatlanadó, szír-fogás, gyanúsítás, blackout 2nd edition in london, fotóbotrány. lassan rámozdulhatna valaki a csengőre (kérjük, jelezze időben leszállási szándékát). ismered a pre-traumás stressz szindrómát? halad a világ a pszichózis felé. nézz körbe, s meglátod.
they live.

2003/08/28

respect

ez valami gyönyörűség! szóval, vannak azok a prolongált pillanatok, amikor azt gondolom, hogy a világon a legjobb egyedül. elvégre is magamat átb@szni intellektuális játék, challenge. de ilyenkor mégis bevillan, hogy érdemes kivárni a sorod. nem a nemek számítanak, hanem az igenlés és a fejlődési potenciál (intellektualizálj csak).

[talán tényleg]
bingo, baby!

[ezt le kellett írnom]

holnap, hosszú-hosszú hónapok elteltével újra kilátogatok a birtokra. elvégre is a személyzetet megrendszabályozni csak személyesen lehet. bizonyos idő eltelte után nem működik a távfenyítés a komornyikon keresztül, s a ménes csillaghomlokú vezére is hiányol már, érzem. vele egybeforrtunk valamikor a vadregényes múltban, együtt vagyunk egy egész (s jócskán többek, mint a részek összessége), világhódító kalandokban hű társam. árnyékom arcát fedve siet utánam, köpönyegét lobogtatják álmai.

"two men can keep a secret, as long as one of them is dead"

"képzeld el, ahogy közelít feléd egy golyó. mint egy lassított felvétel (elcsépelve, mátrixosan) hasítja a levegőt, reflexed nulla, mire rájössz, már roncsolja is a hasfaladat. feltépi a bőrt, átszakítja a hashártyád, s megáll a beleidben. ott jól érzi magát, kellemesen tocsog a vérben-szarban. még nem tudod, de már úton vagy a szeptikus sokk felé (később majd felszökik a lázad, mérhetetlen szomjúságot érzel, s elsodor a hallucinációk jeges, szivárvány-örvénye). ekkor ér el az első késszúrás. kétélű, durva recés penge robbantja szét a retinád, csak a vaksötétbe meredő üres szemgödrök maradnak utána. a következő halálos ölelésbe taszítja a nyakkendőd és a nyaki aortát, egyik a másik vörösébe olvad, közös mély bíboruk csillogón dermed. sebaj, már nem lesz szükséged rá, s különben is azonnal elkészül a szicíliai verzió, csak a nyelőcsöved kell még kitépni. ez már gyerekjáték egy profinak. aki megtöri a hallgatás törvényét, azt eléri a végzet. tudtad mire szerződsz, nemigaz?"


2003/08/27

rádió kipipálva (készülés felesleges volt perszehogynaná), könnyed fecsegős, felszínkarcolgatós óra van mögöttem, és belefutás régi ismerősbe (anno kisrádiónál okított). társam, é.t. kissé guru, ámde az általa készített (1790-es recept felújítása) liktárium (bodza-, akác-, galagonyavirág, mézzel, fűszerekkel pácolva és tiszta szesszel bolondítva, 3-4 évig érlelve s naponta macerálgatva) mennyei. ő az íz-restaurátor. networkolok még egy sort (ha már váltáska előtt toporgok, miért is ne?) aztán irány a hányinger.

útközben új személyiségtipológia vázolódik bennem: kétféle ember van - az egyik, aki megfogja a csukódó metróajtót, s a másik, akinek keze sem mozdul. a rendszer még finomításra szorul, valószínúleg számolni kell a szemrebbenési mutatóval, a szívfrekvenciával és nyilván nem elhanyagolhatóak a korábbi tapasztalatokból titrált stressz-coping stratégiák valamint a vigilancia sem.

[most, hogy már döntöttem, iszom-e vagy vezetek, minden könnyebb]

home alone

a lelépés tipikus esetét forgattam melóilag (ma telt be egyébként is a pohár, úgyhogy nyitott vagyok a mindenre leginkább), hiszen e. (mióta is ismerjük egymást? 12 éve? [azért se mondom, hogy "mintha csak tegnap lett volna", mert nem. régen volt, megfordult velünk néhányszor a világ, de mi maradtunk mégis. remélem...]) elutazik, s persze jön még (vagy megyek én) de ilyen formán még nem veszítettem el embert. [drukkolok neki. nekik] a két szerencsétlenben indítottunk (kellemes félház, juhtúrós polenta, pármai sonkával és parmezánnal töltött csirkemell zöldséges kuszkusszal és szünetmentes víz - nem indítjuk be a mivagyunkawittmanfiúk-projektet, csak spontán világot váltunk ember-fronton), majd irány a művész egy kis szénhidrátért (felejtős). befutott t. is, s mesélt kicsit közös ismerőseinkről. pöttyet megdöbbentett (annyira azért nem, nem is vártam mást ilyen viszonylatban) - ez is egy leépítés-projekt végülis. n. már nem jött át, de annyira nem is fontos.

még a holnapi észosztásra kell készülni, csak párszáz oldal, de annyira azért nem vagyok lelkiismeretes, s különben is i. gyorstalpalója (személyesen jobb lett volna, de van valami határozottan nyálcsorgattató abban, ahogy 8 perc sétára lakva egymástól mi mégis inkább telefonálunk) által felvértezetten improvizálok majd jól. ahhoz értek.

egyébként meg:



bennszakadt üvöltéstől
guvadó szempár csillog
a szökevény hold
mérgezte éjszaka
az utolsó menedék
egy karnyújtás az ég.

2003/08/26

benne leszek a rádióban, benne leszek a rádióban. ez egy másik rádió. nagyobb.

este pedig elbúcsúzom e.-től, aki vasárnap átteszi székhelyét brüsszelbe. lehet, hogy az lesz a nyaralás, hogy meglátogatom ősszel? (azt mondta dg, hogy állandó helyem van ott náluk.) talán, ezúttal (kivételesen) köszönettel elfogadom, s élek a lehetőséggel. bemelegítésnek jó lehet egy hosszabb kiruccanás elé. [nehogy már ne ideologizáljak meg mindent]

stille nacht

suematra tökéletesen megvilágította a zaj problematikát. megoldásként talán azt a kis helyes jobb felsőt ajánlanám. én is ilyennel játszadozom. sokkal kényelmesebb, gyorsabb és tisztább, mint az állandó betonkocka kötözgetés a dunaparton. főleg, hogy most a vízállás is alacsony.

... sometimes i wanna cry ...

[nosztalgiázom. gyötör az álmatlanság. reinkarnációs emlékfoszlányok furakszanak a látómezőmbe. összefolynak a nappalok és az éjszakák. jó nekem. neked is jó kedves? indulni kéne a rádióba.]


zúzott ablakok közt süvítő
rideg szélroham után üdítő
csend csap le s betakargat
homályból szőtt szürke lepel.

vakon kergetődző fényjárta por
apró árnyék suhan, a sitt alól
nesz hallik, a vakolat pereg,
üres ez az otthon, letűnt büszkeség.

emlékszik a megvakult ablakszem
fény járta át megannyi családi ünnepen
gyereksereg lehellete rajzolt rá,
jégvirágot üzent hideg hajnalokon.

látta, hogy született sok nemzedék,
majd elmúltak keservesen, kotorék
kor küszöbén csavargó bombaszilánk
törte derékba álmait, tanúja a mának.


2003/08/25

crash-boom-bang

robbanás a nyugati előtti villamosmegállónál a villamoson (8 sérült+egy kitört villamos-ablak). állítólag (szépen lekövethetővé válik ilyenkor a rémhír-terjedés mibenléte (robbanás vagy robbantás? a nyugatiban vagy a nyugatinál? hány a sérült? könnyű vagy súlyos? csak úgy példaként arra, hogy milyen verziók merültek fel eddig. s a holnapi bulvárlapokat még nem is láttuk. ugyebár.) apex robbant egy srác táskájában. úgy látszik, elszúrta a tárolási és/vagy szállítási körülményeket (sokszor tényleg ennyi is elég, s szó nincs a paradicsomról, avagy az onnan való kiűzetésről). azt mondta, félt attól, hogy megtámadják, ezért volt nála. két eset van:
1. valós a félelem - akkor viszont felmerül a kérdés, hogy mit csinálhatott, amiért ettől kéne tartania?
2. nem valós a félelem, paranoid - majd eldönti az igazságügyi orvosszakértő.
mindenképpen sz@rban van a fiú.

mellesleg aláírtam az újabb szerződéshosszabbítást a kórházban, így a következő néhány hónap még akár valami értelmes munkát is jelenthet majd. egynek ez is jó.

spirit in the sky

megjött az új ikea katalógus. hatására kezdem jack-módra látni a lakást. tervrajzok, térelemek, elrendezések, árak úsznak a levegőben (a számláló könyörtelen vágja képedbe a végeredményt), ahogy a nappalokból éjszakák lesznek, s mielőtt felkel a nap. persze mindenhez van egy ha. programciklusként is értelmezhető, ám kapaszkodjunk inkább a mindennapok valós talajába [foggal-körömmel semmiképp, hiszen egyre kevesebb a ragaszkodás, s ez így van jól], így tervezek sorsokat magam mellé párhuzamként - látni a láthatatlant könnyedén, tisztán.

(leszögezném: nem a wc-ben tartom a képeskönyveket)

2003/08/24

keresztutak

közeleg az ősz most már minden kétséget kizáróan, hiszen újra felbukkant az asztaltársaság az eckerben. apropóként (nem mintha kéne) a parádé-nézés szolgált (konkrétan: a kiülős helyekben az a jó, hogy az ember ül a kávéja (jó, esetemben szűkítsük a kört egy café au lait-ra /sikeres kondicionálás eredményeként (vajon mi lehetett a megerősítés?) továbbra is hármassal a tetején kapom/, feketeribizli lére és túróstáskára (saturday brunch mintegy)) mellett és teszi a megjegyzéseket az előtte elhaladó emberekre jól. pontosítsunk: ez is jó.) röviden: az első 8 (tovább nem bírjuk) kamion dekorációilag gagyi (oké az őszi fesztivál régi ikarus busza az korrekt az előtte dobosokkal), az rtl-é survivorba öltözve pálmafákkal, fűszoknyás macsókkal és egy topless lánykával, na meg vv zsolti és vv laci (kell a népnek a cirkusz. nyilván.), az idei menőség a habfújás (tré), a tv2 18 (??) éves lánykák melleire vetette magát bra-ilag (a háromból a balszélső minimum push-up volt, p. és r. szerint viszont szilikon (valóban túl szabályos), a jobbszélső viszont überkorrekt. persze érdekelne, hogy mi köze van egy kereskedelmi tv új arculatpromóciójának (r. szerint száguldanak a csőd felé, próbálkoznak hát mindennel) lánykák melleihez?? (mégha valami jóravaló pornócsatorna lenne, de nem). [éjféli flash: az oktogonnál lévő mcdo környéke tele eldobált szeméttel. igénytelenség a köbön.] az is tetszik, ahogy 14 éves kiscsajok sörökkel a kezükben szaladgálnak? ki a fasz szolgálta ki őket alkohollal??

maradék néhány kocka ellőve, most már tényleg elő kéne hívatni ezt a négy-öt (a fene se tudja már hány) tekercset. egyébként az igazán nagy élményt a hazatekerés nyújtotta: nagymező-király-csengery utcákon végig, ki az andrássy útra (szlalom a gyalogosok közt), éééés az üres dózsa györgy úton (igen, az út kellős közepén) a nem kevésbé néptelen podmaniczky utcán át ki a körútra és haza.
dawson-ék után filmorgiát csaptunk p-vel (és kispajtásainkkal): libiomfi majd bábok. előbbiről tán csak annyit, hogy az első 20 percet kell csak túlélni (tekintettel a 70 perces összhosszra, azért ez nem kevés...), utána belelendült a csapat. mucsi zoltán hiteles vadállat. ezt persze megmutatta már a nexxt-ben és jancsónál is. [félek tőle. attól, amit játszik]
a bábok viszont valami gyönyörőség. képek színes kavalkádja, s néhány maradandó szekvencia. a holdfényben a patak vízére vetülő árnyak. a vízben sodródó vörös falevél. a vérfolt takarítása. a yakuza főnök elkerekedő szemei testőrére pillantva, aki már látja a gyilkos fegyvert. s "aki kiváncsi, nem öregszik meg". így van értelme. a szereplők történetei néhol egymásba érnek, hol színét, hol fonákját adják a másik jelenetének. jó, hogy vannak ráérősen történetmesélős filmek (jellemzően a kínai és japán alkotások [nem csoda]), ahol teret hagynak a saját asszociációidnak.

persze elgondolkoztam, hogy ahogy nekem egy-egy helyen eszembe jutnak korábbi élmények, amikor a.-val, vagy i.-vel (vagy e.-vel vagy éppen apámmal) jártam ugyanott, mi történt, miről beszéltünk, vajon a.-nek vagy i.-nek (vagy e.-nek (apámnak már nemigen)) eszébe jut-e ugyanaz? egyáltalán ugyanaz jut-e eszükbe, esetleg valami teljesen más? s kinek az emlékezete konstruktív, s kié rekonstruktív, s minek alapján ha és amennyiben? de lehet, hogy ők nem is emlékeznek. s talán szabadabbak is így. de a legszabadabb mégis apám.

2003/08/22

mob - mob - moby

moblog az áramszünetről (9 hónap múlva szeretnék aktuális demográfiai mutatókban vájkálni). tényleg be kéne ruháznom egy kamerás telefonra... és jövő héten 1st hungarian flashmob a deák téren. (ha esni fog, elveszíti értelmetlenségét az egész?) s ha eleget esik, akkor talán md is jól érezhetné magát. ehelyett persze sivatagosodunk.

mai event a játszótéren:
- ah,tudtam írni színt, de imádom ezt!!! (mindig is tudtam, hogy a színek örömöt hoznak az életünkbe)
vártad ezt a napot, jött s elmúlt hirtelen
nem hozott semmit, marad a végtelen
üres frázisok hontalan háza, kéjmámor
nélkülözött érintések láza, mélybe sodor
lehúz egy játszi örvény, majd feldob menten.

lásd a láthatót, madárfióka az ormon,
anyja érkezik s eteti harciasan-óvón,
életed ment s jött kapukon, korokon át
valahai fogadalom hagyta rajta perzselő kéznyomát
mutass most hadak ura sorstörő lehetnék-hát-lettem-csodát.

ketten vagyok magam fura ura,
téblábolunk egyként felém
feldoblak s te nem állsz félre
eldőlhetsz - én ott leszek,
hát hihető-e
hogy
az
élet
lényege
a
küzdés
maga
?

2003/08/21

horrorscope

na ez is megvolt, mégsincs este (mondaná egykori egyik-legjobb-haverom b., de nem mondja, mert már nem az. egyébként főállásban könyvel). nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. a lényeg végülis az, hogy nem járok rosszfele, intuitív létmódom jelenthetné a sárgatéglákat is ('mi az az ózonlyuk? lelőtték a nagy varázslót'), tehát előre a redfieldi úton?

- magából nagy tanító lehet.
- a vénuszra figyeljen oda. menjen bele titkos, titkolt (tiltott??) kapcsolatokba! (kedves titkos kapcsolatok, ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek)

egy(két)szóval: szkepszis mindenekfelett.

másrészről az egyik kollegám - ne színezzük a dolgokat - egy nagy f@sz. semmi kedvem nincsen egész nap egy nagy f@szt bámulni. mégha az ellentétekkel való megküzdés lenne (?) is az egyik feladatom.

jövő héten talán egy látó asszonyhoz megyek el. csak ott már nem tudom, hogy vissza tudom-e tartani a röhögést.

[félreértések elkerülése végett: kedves sz.k., köszönöm!]
régen volt már, hogy elmentem valahova nézni a tűzijátékot. egyszer olyan 5 éve, a martinovics-hegyről (éppen abban az évben változtatták a kilövés helyét, ezért a lényeg takarásban maradt) - hazafelé kábé 2 órát ültem egy pici piros fiatban, ami jobbára állt a dugóban (hol volt még akkor a paripám?). előtte pedig olyan 11 éve k.-val a szigeten voltunk. tulajdonképpen el is feledkeztünk a nagy sétálás és beszélgetés alatt az egészről, aztán a durrogás mégis elért minket. de nem az volt a lényeg. (k. azóta németországban él és van (legalább) egy gyereke. érdekes, egyszer régen azt mondta, hogy azt hitte meghaltam. valakitől így hallotta. márpedig - ugyebár - akinek halálhírét keltik, az sokáig él. ajvé.)



[mellesleg pedig feltalálták a tv-t. így nagyjából mindent láthat az ember, és nem kell a tömegben a gyilkolószerszámok után kapdosni szüntelen. ott még a takarítók is nehézségekbe ütköznének]

2003/08/20

- mit szomorkodsz haversrác?
- nem találom a helyem.
- ünnep van öcsi, tán örüjjé'! lett neked légi-
és víziparádé szervezve mint a régiszépidőkben.
- aha. és a balgák hova álljanak?

remember

vannak pillanatok, melyekre az ember (oké, legyen csak afféle antropomorf sejtcsoportosulás mint én, hiszen) örökké emlékezik. [egyetlen lehetséges út van: az emlékezés] egy-egy találkozás, egy film, a tavasz (-nyár-ősz-tél) tizenhét (vagy több/kevesebb) pillanata, egy kép, egy benyomás, egy hangulat. emlékszem a szabadság-hegyi folyosókra, amikor elvették a frissen vásárolt similabdámat, vagy amikor nem volt hely a fiúszobában és egy éjszakára a lányok közé tettek be. pszichoszexuális fejlődésem sarkalatos éjszakája volt. emlékszem cs. fekete lakkcipőjének orrára, amikor megrúgott másodikban. csillagokat láttam de hiába, szerelmesek voltunk (azóta talán biológus lett belőle?). emlékszem a délutánra, amikor megtudtam, hogy felvettek az akg-ba (üvöltöttem). emlékszem egy villanásra, s aztán ahogy g. nem engedi, hogy megmozdítsanak a roncsban. nem fájt semmi, csak a vér áztatta hűvösen üvegcserepek-borította ruhámat. emlékszem a pénteki előadásra, amiről félidőben kimentem amikor az előadó a ’survival of fittest’-elvet kezdte fejtegetni. előző nap halt meg apám. (utólag azt is tudom, hogy akkor kb. g.-vel törtük a fejünket az izabella utcai posta előtt, hogy hova is menjünk ebédelni) emlékszem a. első csókjára. puha volt és finom sárgadinnyés- orbitízű (szeretem a sárgadinnyét). emlékszem az első munkaszerződésre, melyet aláírtam. büszke voltam és hitetlen, szandálban feszítettem (a cég már régen megszűnt, a szandál még bírja). emlékszem az i.-vel való első beszélgetésre. azóta se szeretem a töktortát. emlékszem az első pillanatra a szentföldön. balzsamos volt a hajnal és megcsapott a szabadság szele. (azóta se ereszt) s emlékszem az első alkalomra, amikor ledoktoruraztak. nem fogadtam el a borítékot, de megéreztem, milyen lehet i.stent játszani. önkritika nélkül nem szabad.

mellesleg i. örült a bagolynak (olyan csillagszemű, mint ő – de persze ezek mindig csak utólag jutnak eszembe), én pedig neki. csíkos pólóért cserébe zenékkel szolgálok (és vétek a zenekiadók ellen ismét. sorry.) a mai filmtermés: k-pax és a philadelphia. konklúzió: szeptembertől irány vissza a kórházba.
alku nélkül. no doubt.

2003/08/19

olvasom egy naplóban ezt az idézetet (találkoztam már vele, másnál, kicsit másképp, persze lényegileg lényegtelen a különbség):
"Az az igazi felnőtt férfiember, aki már csinált egy gyereket, ültetett egy fát és megírt egy regényt." ha számot vetek, gyereket még nem (oké, egyszer a. (mi lehet vajon vele, merre járhat?) rendesen beparáztatott, voltam vagy 21, de végül mégse), fát ültettem (kihalt - így is számít??), regény helyett meg csak néhány verset, egy szakdolgozatot és ezt a blog-ot bírom felmutatni (álmodok egy könyvről, amibe ajánlásként odaírhatom: apám emlékének (fehér betűkkel persze ott volt a szakdolgozat elején is, de az csak egy próba volt önmagam leképezésére. sikerfaktort nem mérnék, artefaktum-gyanús volt a helyzet)). leszögezhető-e ezek után, hogy nem vagyok igazi felnőtt férfiember? (cél-e e jelzős szerkezet kiérdemlése tulajdonképpen?)

inkább iszom egy csokis capuccino-t.

egyik feled tudatos

úgy tűnik, kezd bedögleni az itthoni gépem (szép kilátások mondhatom), egyes belső linkekre hiába kattintok, meg se rezdül a varázsszem, s csak monoton zúg tovább a gépszív. tulajdonképpen ez is csak egy a sorban, tépjen sorszámot, majd foglalkozunk vele, ha lesz idő. (ergo: a közeljövőben kizárt, de higyjen, amit akar) a csomópont egyik vége megvan (nem igazán nyerő az ajánlat), de holnap (ma, de mindegy) még át kell nyálazni alaposan, végigszámolni, aztán bukhat a realitáspróbán, a másik kezdő szál csütörtökön várható (én, a nagy szkeptikus - ám nyitott minden szóra - horoszkópot készíttetek...), minden további döntés e(zek) fényében várható. (várható?)

eltekertem csak úgy (amíg bírja a ketyegő, élek a lehetőséggel (akár vissza is)) a srácig majd ki a szigetre. szokásos agymosogatás, csak a betűkkel nem bírok. az ágy meg taszít. alvásproblémáim még úgyse voltak soha. belekóstolunk ebbe is? sebaj, i.-vel ugyan megbeszéltünk egy délutáni kávézást ('helló, de szarul nézel ki, karikásak a szemeid! aha, nem bírtam aludni.'), de minden megvár.
és a baglyok is hallgatnak.

2003/08/18

szabadon

hánykolódós hülyeálmodós (zavar a térben, az időben, a létben) éjszakai short cut után reggelire megint valami idétlen f@szsággal kábítom magam a tv-ből (beszélő kutya csodacsínytevései (lapos, gagyi poénok, átlátható dramaturgia, szemétrevaló dialógusok (???)), sajtos kifli olivás margarinnal ágyazott feketeszeder lekvárral (korábban persze áfonyalé), külsődleges vörös-behatás (after reload-time), néma csend, csak a hűtő lámpája mered rám egykedvűen-hidegen. n.-től rövid check-in e-mail, nincsenek kérdések, válaszon miért törjem magam? (another lifestyle, an other life. style?) közös pontok híján borítsa a feledés szürkületi zónája az elmúlt buta időket, hamvvedrül szolgáljanak lefutott s végigkísért kilométerek. (már nem vagyok szomjas) sorsdöntő csomóponthoz érkezni vélném magam, ha nem tudnám, hogy az egész élet egy nagy csomópont - sorsok nélkül, ál-döntésekkel, erőpozícióból. mégis, várok. tapsra, térre, vérre. szabadon (mégha kényszerülte is), mintegy lebegő figyelemmel, lustán [garfield a mi erősségünk]. ommmmm...

2003/08/17

dream mirror/rorrim maerd

álmomban tükör voltam
aranykeretes, opálosan fénylő
mutattam, mit látni akartak a gyengék
feltámasztani dicső múltat – lengték
be vágyaik a teret.

ketten álltatok elém
sápadtan, reszketett térdetek,
kérdő szemmel, kócosan izzó vággyal
olthatatlan, dobáljanak bár kővel-sárral
gonoszak az emberek.

őszinte választ kaptatok
kegyetlen, tiszta: nem lehet!
két ártatlan indult veszíteni éltét
ostoba, múltjáthagyó tétnélküli éj-lét,
őrizem a szemetek.
családi programként mesterségek ünnepe (több mint másfél óra után kezdtem el csak az uzi biztosítójával babrálni, ez azért haladás valljuk be), kis vásárfia i. bagolygyűjteményébe (még véletlenül se célzás a kétgyerekes figura [ááh, nem]) és most már trendi fonott szalvétartóm is van. honfoglaláskori édességként hirdették - nyilván ki kellett próbálni: tönkölybúzás-gyömbéres (honfoglaláskori magyarországon??? mi a f@sz van???!)-mézes-gyümölcsös gömböc. in concreto massza belekenve fagyitölcsérbe. [egyébként überkirály, csakhát]

később a paripa az eki felé vette az irányt (jegeskávé, ásványvíz), ahova röpke félórás késéssel i. haverom is befutott, majd később új hódítása r. (aki egyébként egy igen helyes leányzó. csak úgy mondom. semmi bizsergés a sehol, pusztán a zavart érzem az erőben.) úgy látszik after partyznak az idegsejtjeim, a diszkógömb forgó fénytapétáján flasheltem valami nagyon yeee zenére (csak á.-tól felejtettük el megkérdezni, hogy mégis mit tolt a fülekbe). az egyszerű meg a szokásos. hazatekerni is. sebesen, izzadásig.


fénygömb vetít múltbatűnt előhangot
képlékeny az emlékezet, módosult tudat
alatt idéz árnyékod kontúrnélküli utat
rajzolj egy fát kérlek, megmondod kim vagy
feltépett zárak, lábnyom a korban, lét-szag.
előre, rendületlenül.

2003/08/16

o. macskája csudapofa. tisztára be van lassulva, néha ránézve nem tudtam eldönteni, hogy ki szoborta oda azt a tökéletes megkövült állati elmét, néha meg elgondolkoztam rajta, hogy vajon ő-e a híres klotyómanó, aki leharapja... [egy (be)hatás alatt álló me] m. betette az 1956 c. rockoperát (jenei szilveszternek hip hip hurrá!), varga 'európa' miklós hangja kissé megkopott az évek során, rudán joe bájosan hörgi a 'jönnek a tankok, jönnek a tankok' monoton rigmusát, nagy 'baboskendős csirkedara' ferenc pedig az amerika hangjáról rímelget mellesleg. egy élmény!
később a nagyszerű diszkó korszakba merítjük vájt füleink hallócsontocskáit, sorjáznak a naaagy öregek, bronski beat-től, jimmy sommerville-n át whitney houston-ig és a dolly roll-ig, majd yonderboi chill out a záróakkord.

és a lényeg még csak ezután következett. dr phil. a pasas kissé konfrontatív, abszolút direktív, az álomfejtésből tréfát űz, de házassági tanácsadóként egészen jól müxik. nem tudom hovatenni, de itthon biztos rászállna a szakma, kígyót s békát kiáltván. [csókolom, tessék előbb korszerű etikai szabályzattal előállni...]

gasztro-tanács: hajnali 3-kor nem érdemes sajtburgerrel próbálkozni a mcdo-ban, mert száraz. mégse ehetek mindig gyrost, nahát!

2003/08/15

yeee night

újabb film a listára. dirty dancing. nyálparádé yeee! azért ms. grey tud mást is. adózzunk tisztelettel a cotton club emlékének, így ms grey rögtön EGY pontot nyert a kbg-n.
gratulálunk kedves játékosunknak!

a mezzo meg szintén igen-igen gyerebe. kell a fenének jazz/bluest/dixie-t másolgatni. csak majd a tv-t kell kábelestül leendő autómba exportálni.
challenge day 2nd edition.

és ha már a yeee-knél tartunk: megvan az első hivatkozásom. lassan tán kijönnél a fényre angyalbogár? el ne égj, el ne égesd magad.
[vagy éppenhogy]


úton
[mint ólomkatona arca az ölelő tűzben
folyik szét az idő kretén gyomrosa bent
mélyre oltva emlékfáklyád - vegye, vigye.
arctalan muzsika dallamtalan siklik közénk
összekötve korokat, tájakat, sarcokat.
legyen övé az utolsó szó joga]

2003/08/14

radioheads

ebben a rohadt melegben a stúdió mint egy gőzkatlan. ízhatás-fokozóként néha egy fülest is a fejünkre csaptunk (kedves betelefonálók, köszi utólag is), a zeneszünetekben viszont ventillált a tor. előtte-utána hívtam i.-t, nyomottnak tűnt, de kedves volt.
[fehér száraz, fehér száraz, jövő hét! jövő hét? - horgonyzom az infót]
utána demonstratíve irány az egyszerű, de zéró tolerancia a tömeggel szemben, így el. a biciklizésből végül srác lett, s ha x. nem is volt ott, de szofitól sikerült elköszönni. jó utat, körömollót, uzit ne a kézipoggyászba csomagold!

(ezúton szeretném megköszönni a margit-híd budai hídfőjénél gondosan éjszakai locsolást végző kertészetipari szakalkalmazottak fenomenális öntöző-beállítását. az első kettőt, mint mission impossible-like akadályt simán vettük a paripával, a harmadik azonban elsöprő erővel telibe oldalazott. 25 celsiust mértünk léghőmérsékletileg. üdítőleg hatott.)

később a negyed kettes gyros-szerelvény az ötös vágányra érkezett, így kénytelen-kelletlen inkorporatíve elbántunk egymással.

holnap pedig egyeztetjük a leendő műsort a.-val és kis barátnőivel.

"A rádióban csak az hallatszik, aki a mikrofonba beszél." (de vajon a gyűrűmmel mi lesz??)

2003/08/13

érdekes dolog a mozgókép. sok filmet meg tudok (-nék) nézni egymásután, és emlékszem is rájuk általában (már úgy short story szinten), de valahogy mégiscsak felér egy lobotómiával egy-egy ilyen szem- meresztgetéssel töltött (fél)nap. ha mozi, akkor egyértelműen csakis art mozik jöhetnek szóba(okádhatnékom van a multiplexektől, de leginkább a közönségüktől) - oké, sznob vagyok. vagy csak filmet akarok nézni ha moziba megyek. a kedvenc/-es művész (alkotói) filmek listáját most hagyjuk (nincsen belőlük túl sok), érdekesebb a kommersz filmek felhozatalában vájkálni. ezen az (egyéni) örökranglistán nálam a következő művek futnak:

- Vissza a jövőbe-trilógia (bár inkább csak az első)
- E.T.
- Szellemirtók I
- Indiana Jones-filmek
- A szikla
- Gone in 60 seconds (izé, tolvajtempó)
- A mélység titka (a hasi csakrát simogatóan borzongató gyönyörű színek)
- A postás (hiába bukik szegény costner állandóan)
- Home alone I
- Nicsak, ki beszél I (get around yessss!)

és tkp a tőzsdecápák se rossz. bár ch. sheent jobban bírom a top gun paródiában és a szakaszban. apuka meg egyértelműen az elnök embereivel nyerő (nem is a kaktusz jack-kel...).

este lehet, hogy összejön az első rádióműsor a.-val. meglátjuk hogy mi(lyen) lesz.
holnap pedig b.-vel megyünk a plázsra (ha már elfoglalták a jó kis szivarozó lépcsőinket). mint említettem alant, ideje elkezdeni szervezni az őszi búvártúrát...

blood, sweat and tears

ha jól számolom (s miért is ne), fél éven belül most volt az ötödik trafóm. 10 egység leves, s a helyzet változatlan. na ez is egy élet.
[taxi: 1.700,- fene a jószívemet.]
ismét eltelt egy hónap, ismét fizethetem a bérleti díjat (csak hogy rögzítsük a jelent: 64.500.- júliusra). a következő lesz a húzósabb hiszen két hétig ketten voltunk. legalább tudni fogom, mire számítsak, ha egyszer mégis. [a közeljövőben no way]

/mindezt megelőzte a reggeli vérválasztás-procedúra. röpke másfélórás
sorbanállás (s csendes anyázás) után ("ebben a szájbabaszott országban
a protekció is csak arra elég, hogy beálhass egy végtelen sorba" -/me)
szólt é., hogy "legközelebb kiabálj, ha megérkeztél!". na ezt is a kisujjamból
kellett volna kiszopni. nyilván. (egyszer x. barátosném anyjához mentünk a
szájsebészetre némi bölcsességfog-húzásra -
[tejóég az a lány a fehérköpenyben a hosszú vörös hajával...] -
van a pofabőrégésnek egy szintje ami részemről nem bevállalós (ha nem muszáj).
ahogyan néznek rád, s morognak a bajszuk alatt félhangosan az öreglányok,
amikor beelőzöd őket szendén-lazán.) hát ma is tanultam valamit./

a.-val vacsoráztunk a duplában (hideg meggyleves és rántott padlizsán), és alkottuk a stratégiát pszieszta-ügyben. a lelkesedés megvan, persze ez (ezen a szinten) mondhatni permanens.

imádom a bulvárpszichológiát...

Akasszuk fel, könyörgöm, akasszuk fel!

2003/08/11

any idea?

trallala, amigo mio ma(holnap) is konzerv vért iszunk.
legalább kialszom magam.

illik-e kikezdeni alkalmazottal? erősen gondolkozom rajta.
felbolygatnám egy picinyt a hierarchiát azt hiszem. hiába,
aki élménykereső, az valóban az. és akkor a tandemugrásról
még szó sem esett. lassan az őszi/téli búvártúrát is neki
kéne állni szervezni.
éjszakai film (hmm, nem nézek kicsit túl sokat tv-t?): love story. kedves oliver! bár jenny azt mondta, amikor "nagyon sajnálom"-ot rebegtél neki a telefonos jelenet után, hogy "a szeretet azt jelenti, hogy soha nem kell ilyet mondani" és megígértette phil-lel is, hogy kemények lesztek, azért elmesélem, hogy min mehetett keresztül. ettől nem lesz neked könnyebb, de talán teljesebb a kép így.

... amikor megtudod, hogy leukémiás vagy, az olyan valóban, mintha egy szikláról ugranál le. de rögtön
be is csapódsz. elnyel a sötétség, és némán üvöltesz a semmibe, kapaszkodót keresel és újra kisgyerek
vagy, aki szeretne odabújni valakihez hogy vigyázzanak rá. nem hallasz, nem látsz semmit, mész előre
gépiesen, nem gondolkozol (nem akarsz gondolkozni) s magadba zárod a titkod. mert az még a tiéd.
végigfut rajtad, hogy mit lehet vajon tenni? akarsz-e egyáltalán tenni valamit? jobb lenne, ha vége lenne,
vagy belevágj a tortúrába? (hányinger, hajhullás, fáradékonyság, depresszió, nihil). ezek egy részét
persze ismered már, hiszen még a diagnózis előtt jelentkeztek tünetek. nem bírod dean-nel lejátszani
a szokásos squash-meccset, mert fulladsz, karikák táncolnak a szemed előtt. jenn talán csak a házhoz
vezető utolsó emelkedőn tekerve érezte, hogy valami nem stimmel (nyilván a gyerekekkel töltött fárasztó
munkával magyarázta magának). magadba zárkózol, nem osztod meg (úgyse értik, fárasztanak), talán
arrogáns is leszel - hiszen el kell, hogy szakítsd a szálakat, hogy el tudj menni.

s amikor tényleg kiderül, hogy vége a dalnak, s elhallgat benned a lázadás, belenyugszol, s már tényleg lebegsz. szeretnéd ha végetérne, szeretnéd, ha nem nyomasztanának a szerettek (ha vannak) a sajnálatukkal - hiszen önmagukat sajnálják. mindig az ittmaradók sajnálják magukat, nem akarják engedni az elmenőket.

pedig mindannyiunknak könnyebb lenne...

2003/08/10

moonlight patterns

ha tudtad volna, hogy milyen belső kertre bukkanhatsz
a kutyaszaros klauzál téren a zazie mögött… lehet, hogy
ott kerestem volna kérót anno. hinta, borozgatás, gyertyafény,
sztorizgatás a nagyvárosi szmog zöld szegletében. a. sajtkrémje
piritóssal és sárgadinnyével fenséges volt, kis száraz vörössel
rágyógyítva a hangulatomra (közben kruderék tolják fáradhatatlanul
a slow-down törteket).

délután a villamoson meredten (b)ámultam egy hölgy kezében
a hímzését. néhány megálló alatt a szemem láttára formálódtak
a minták. biztos kézzel, lendülettel dolgozott. így kéne élni.
[s a súlyzók se unatkoznak többé. úgy látszik, újabb ciklus indult.]
... és még nem volt vége a nosztalgiázásnak. duna tv: pogány madonna. kábé tizedszerre
néztem meg, és még mindig jóóóóó. este grill party t. barátnőjénél a klauzál téren. persze
munka helyett (hiszen ilyenkor van nyugi az irodában), na und?
ha lesz egyszer kertem (ahol gyakrabban vagyok, mint a mostaniban), akkor veszek egy
függőágyat. a maya gold elnevezésű különösen izgatónak tűnik.
[álmodik a gyomor]

insider

múlt éjszaka valahogy nem találtam a helyem. (végülis az lett a home alone 1st night)
ms vega dalolt, majd n. illatában aludtam el mélyen, álomtalanul.
a napközbeni döglést zene szerzés követte (meghajolunk a virgin és az emi megkárosítója,
a cd-writer előtt, ámbár pászvördölt intranet suxx), némi multikulti gasztronómiai utazással
vegyítve.
kínai ebédre, kis sangria, lassan pedig gyros-időt üt az óra. közben kihagyom r.-ék
esküvőjét. hiába, egyedül nem megy.

tv-fronton nosztalgiában utazunk, el?bb az európa expressz (sok éve a tisza-tónál
haverokkal egy kosár(?) pályára költöztetett éjszakai szabadtéri moziban volt egymáshoz
szerencsénk, majd a top gun (előbb ismertem a zenéjét, mint hogy tudtam volna, ki
az a szépfiú - have a bandit day).
[szerettem volna lassúzni rá zs-vel, majd tán e-vel is. gyáva voltam hozzá. (voltam?)]

most meg olvasom ezt a könyvet, s nem
tudom eldönteni, hogy ez a marci gyerek tényleg tud írni, vagy csak a horror vacuui munkál
benne, ahogy asszociálgatva tölti a lapokat. bár néha nagyon meg tudja fogni a lényeget.
vagy legalábbis valami élet(?)érzést. máskor meg egészen egyszerűen nihil és modoros a srác.
hát, nem tudom...



Jó étvágyat!

2003/08/08

kibaszott M-Lift Rt. (így nevesítve). normális helyeken
a lift-karbantartásról értesítik a lakókat, még normálisabb
helyeken pedig éjszaka végzik el. nem esik igazán jól
a hat emelet gyalogosan nulla vérrel.
ez persze egyéni szoc.problem.
nyilván.

eklektika után (sztenderd olivás-mozzarellás-paradicsomos pasta+
+fagyis-tejszínhabos-gyümölcsös palacsinta) bizonyítani kellett
(ha már egyszer i. haverom volt a stefi-nap győztese), hogy az
irányi utcánál lévő gelato a város legjobb fagyizója.
(később mondtam n.-nek, hogy simán kenterbe veri az általa
i.stenített spaghetti ice-t. hitte is+nem is.)

zárásként hajnalig sétáltunk n.-nel a margitszigeten.
szemrehányás/kritika-csomag átadva, részben igaza van,
részben demonstráltam neki a (családi) titok áttételeit.
nem oldottam fel a helyzetet.
minek?

mit mondhattam volna a tp-ről, vagy arról, hogy "tetszik"?
[tejóég, milyen banális és elcsépelt giccs ez???]
ehelyett hűen wittgensteinhez:
"amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell"
na neki is van igaza.

itt

m-i-n-d-e-n-k-i-n-e-k

I-G-A-Z-A

van!

2003/08/07

1 fogkefe, 1 mese

mert nem tudom, kit akarok
mert ha itt vagy éhenhalok
mert a kép szalad, a kamera áll
az erdőben egyedül, s rádtalál
haragban a világgal,
ketten önmagammal
napfény szike vájta
holdezüstös szája
gyilkosan szisszen
már nem látsz kincsem.
üsd ahol éred,
fájjon! érted?
- s végül egy csepp méz.
nem sokat ért ezexerint szofi a masszőrrel, akit ajánlottam.
a pyelonephritis nem kellemes.
hehe, én nem vártam meg, gyorsan kikapattam anno mindkettőt.
vesetp rulez. álmodj királylány.
ma estétől újra home alone.
úgy tűnik, hogy a kérdésre megvan a válasz:
nem igazán.
de ez nyilván multifaktoriális. csak meg kéne találni a stratégiai inflexiós pontot perpill.
bár akkor már úgyis késő.

only the paranoid survive.

ha kinézek az iroda ablakán, pont látszik a plázs egy része.
zöld és kék napernyők (?), műanyag bútorok. állítólag párakapuk
és medencék nélkül. ja és persze a vendéglátóipari egységekeket
sem engedélyezték.
két verzió van: a szervezők elszúrtak valamit (sanszos). másrészt ez
egy ilyen kibaszott ország. mindent meg kell fúrni. ha demokratikusan
nem megy, akkor mindig bejátszik a "van egy ismerősöm a hivatalban"-
effektus. mit szól ehhez a Kreatív Ügyek Hivatala?
be skeptic. javítja az életesélyeket
és az orrodat is tisztíccsa.



valamiért a milló rózsaszál zsong a fejemben. akkoriban halálosan
szerelmes voltam (talán r.-be). ahogyan csak egy kiskamasz lehet.
őszintén. ahogyan azóta talán sosem. ahogyan talán már sosem.

2003/08/06

first touch

bár - azt mondták - kötelességem emlékezni, néha nagyon nem kéne.
az elmúlt éjszaka viharosan telt... egy ideig. 75%-os házi pálesz j.-ék
erdélyi esküvőjéről, részemről meg a no megállj csak. egy picit tán későn.
végülis megtaláltak az erdőben (a lényeg már a földön hevert, én nemkülönben),
betakartak, lefektettek. ismét a szokásos forgatókönyv: összehozok (részben)
egy társaságot, aztán valahogy én maradok ki belőle.
my name is outsider. the real outsider.
néha élvezem (megfigyelői pozíció rulez), néha nagyon nem. most meg már
nem érdekel. ez sem.

(persze se anima, se massive attack, se bregovic. ez az én formám.
de a karszalagok letépetnek, ugye?)


2003/08/05

reload




"Önök akkumulátorok, s az akkumulátorokat újra kell tölteni!"

ha ez ilyen egyszerű lenne. ehelyett (oké, folytatásként) kezdj valamit
a transzgenerációs csomagjaiddal. egy élmény volt a köztetek töltött
idő. time fucking. [mintegy összefoglalva a lényeget]

hangman

dobok dübörgése, lilás majd vöröses fényben úszó füsködbe burkolódzó
fa. a szereplőkről pillanatokon belül elhiszed, hogy majmok (AZT a pasit akarom!)
és megelevenedik a dzsungel. varázslat. circus baobab.

az exhibicionista, énekhanggal nem bíró önjelölt senkiket kéretik falhoz állítani,
a fejükbe b&g hifi hangfalakat nyomni (250W a minimum!) és hallgassák önmagukat.
ez a minimál verzió. a további fokozatok lehetséges mellékhatásai tekintetében kérjük
forduljon hangmérnökéhez és kórboncnokához!

2003/08/04

pengeélen táncolsz, a kötél pedig foszlik.
csak hogy tudd, időben szólok.





[szofi drága!
a be nem hódolás néha fájdalmas.
a gyógyítás is. célorientáltan.]
springfield pólót húzok a sandstone nadrághoz (alatta izgatóan simuló fekete CK-boxer), lábamra magától ugrik a trendi tisza retró, a napfény ellen egy 95%-os anti uv D&G napszemüveg, csak a janssport táska melegít egy csöppet (húzza a vállam a canon eos 300-as. betáraztam). menetkészen egy natúr pöttyös és egy megtermett paradicsom eviannal való leöblítése után. a metró gázolt, marad a gyalogszer s egy babakocsi napernyője alól rádmosolygó kandi barna szempár. [a mellettem álló vékony szőke lehetne gyermekeim anyja]

heuréka! a megoldás kulcsa a monológban keresendő. a párhuzamos elbeszédek rövid távon sem érdekesek.
éltető dialógust a népnek!

reckless

első műszak, nyugi van, árnyékban elviselhető minden. majdnem minden.
eseménytelen a nap, e.-vel ebédelek, ő is elégedetlen egyesek munkamoráljával,
egyetértünk. i.-nek megörülök amikor meglátom, onnantól kezdve együtt csesszük
az időt, de jó ez így vasárnap délután. hiszen vannak idők, mikor menni kell. akárhova,
csak. de phazz megintcsak nem koncertzene, vagy csak türelmetlenek vagyunk, helyettük
felfedezünk később egy jazz formációt. elmerengünk azon, hogy ha ők ilyen fiatalon
(tényleg azok) itt tartanak, mi lehet még belőlük? a lehetőségek tárháza ha nem is végtelen,
de szerteágazóbb, mint nekünk (i. szerint). ezzel nem feltétlenül értek egyet, de nem
vitatkozom, inkább beszerzem életem második jojó-ját. anno kék-piros műanyagból
volt és világított, ez egyszerű fa. már csak egy dob hiányzik a boldogsághoz. (a szomszédokat
tessék füldugóval szponzorálni bácsi kérem!)




inkább fotózok. lassan elő is kéne hívatni a filmeket, egy részük már úgy is tárgytalan.

2003/08/03

dreamland

kiértünk volna korábban, de a parkolós havernál mégiscsak
illik vizitálni. így viszont a bc-hez hétfőn kell visszamenni - ha
válogatás cd-t is akarok. nem kérdés. a leszállás után egyébként
egy nyávogós kiscsajnak az arcába mártottam a könyökömet, hogy
az orra a homloklebenyét csókolta. ő meg a földre omlott sután-halkan,
lélegzetvisszafojtva.
[sajnos az ilyen szép álmok azok is maradnak]

megjelent egy cikk a népszabiban c.-ről. most sem értem, de valahogy
mégis közelebb lebeg a pont az i-hez. nem gondolok semmire. nem
akarok semmire gondolni.

rip

amikor nincsen semmi ismerős a programban, csak úgy nekiindulok
érzés után az éjszakának. így ma egy adag thai csirkének nevezett
édeskés cucc után madredeust hallgatunk. "éteri hang"-írja a műsorfüzet -
és tényleg. "egész éjszaka tudnám hallgatni" - mondja i. - s bólintok. veled
én is. ezt is. aztán még kis pörgős jazz-funky session a le biskuit-tel, majd
elindulunk. a csanády-hollán e. street tájékán éjjel-nappali bolt, előtte
fagylaltospult. banán-csoki-tejszín. balzsamos az éjszaka a pozsonyi úton
hazafelé.

tűnj el! tűnj el! tűnj el! nem mondom még egyszer...


2003/08/02

demoralisa

ebéd i-vel - ahogy látom, a ruháimat is kimosta a drága -, kis
késéssel futunk be a műszakba. unalom&emberundor, beköszön
néhány ismerős, ami nem sokat javít a helyzeten. zárás után irány a
nagyszínpad - találkozók egyeztetése lemerülésig - a morcheeba botrányosan
gyenge. "nem koncertzenekar"- jegyzi meg a. haverom. higyj neki, hisz gitáros.

a zene tévé új vj-arcokat keres. egyikük mottójával igencsak egyet bírok érteni:
"Azt szeretem az életben, hogy bármikor abba lehet hagyni."

[warm up: ... dark side of the moon ...]


kelletlen veszem a korbácsot
-nem ezt érdemelted, nem így akartam-
cafatokban szakad a húsod
ezt kívántad, jó neked, ne üvölts.
feltépett skalp helyén agyhártya csillan,
utolsó hörgésed is elnémul az éjben.
üveges retinádra ráég a gyönyör.
élvezz! ez a tűz szorosra fűz.


2003/08/01

néhány óra a hold sötét oldalán, majd meglátogatom az
ülő nőt. n-nel az elmúlt pár napban sikerült kb. 3 mondatot
beszélni. eseménytelen esős nap követte a kora délutáni
interjút (köszi b, élveztem!), zárásként ego koncert
(a gitáros tetszik i-nek. ezzel nincs egyedül.)
a la civilsol, majd haza i-vel, kis éji helyi nevezetességek
(úm. éjjel-nappali, kávézók, ezaz) mutogatása és back to
mine. amikor a hold bámul be az ablakon, a park felett
csend van, mély, hallgatag. mr hillary érezhetett hasonlót
a világ tetején, csak itt meleg van, és a bágyadt gépzümmögést
is csak egy éjjeli lepke cseszi szét. megkegyelmezek neki.






lila a nyelved. lilákat beszélsz.
ha fojtogatlak ellilulsz.
gyűlölöm a lila színt.
hol van a láncfűrészem???